Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-10 / 6. szám

tart. Most a múlt évben 2 testvér végezte ezen 3 éves tanfolyamot. Elméleti ismeretekben otthon képeztetnek, a betegápolási gyakorlatot pedig részben magánházak­nál, részben a poliklinikán szereztek. A Lorántffy-egye­sület ugyanis szerződést kötött a poliklinikával a diako­nisszák képzésére nézve. Most a kiképzés fejében a poliklinika sebészeti osztályát, idővel pedig, ha elég diakonissza áll rendelkezésre, az egész klinikát látja el az egyesület ápolónőkkel. A család-utczai otthonban cselédnevelő - intézet is van, a melyben 12 évet betöltött szegény ref. lánykákat házi munkára tanítanak s közülök az arra alkalmasakat a diakonissza-növendékek sorába is felveszik. Az inté­zetnek a mult évben 14 növendéke volt. 12 éven alóli gyámoltjait, vidéki ref. lelkészek felügyelete alatt, ref. családoknál nevelteti az egyesület. Van az egyesületnek mosóintézete is, cseléd- és munkásnő-otthonnal kapcsolatosan. Ott egy ref. theologus tartott hetenként bibliamagyarázatot. A szegények rendszeres keresztyéni gondozását és segélyezését részben a diakonisszák, részben az egye­sületnek ezzel megbízott tagjai végzik. A segélykiosztás rendesen pénteken délután történt. Karácsony előtt 110 szegényt vendégeltek meg az egyesület tagjai; e ven­dégség alkalmával az egyesület énekkara gyönyörköd­tette a szegényeket szép énekekkel. Volt ezeken kivül nekik tetsző rövid felolvasás, ima és néhány buzdító szó a biblia alapján. Ezeken kivül rendezett az egyesület magas szín­vonalon álló estélyeket, a melyeket mindig nagy közön­ség látogatott. Titkárát a mult évben kiküldte Párisba a nők világszövetségének kongresszusára s Milánóba a jótékonysági egyesületek kongresszusára. Még egy pár szóval visszatérünk az évi közgyű­léssel kapcsolatban lefolyt megható, ünnepélyes ese­ményre. A mult évben ugyanis az egyesület diakonissza­képző - intézetének két növendéke fejezte be a 3 éves próbaidőt. E két diakonisszát a Kálvin-téri ref. templom­ban avatta fel ünnepélyesen az egyház lelkésze, Petri Elek. A rendes hálaadó istentisztelet után folyt le a szép és mindnyájunk szemeibe örömkönnyeket fakasztó egy­szerű, irásszerű szertartás. A lelkész az úrasztalánál szép beszédet intézett a felavatandókhoz a szolgálat nehéz­ségéről és gyönyörűségéről, a melyre magokat szentelni óhajtják. Ezután a testvérek három kérdésre fogadalmi ígéretet tettek s a gyülekezet a Szentlelket segítségül hívó éneke után a lelkész kézrátétel által felavatta őket az Úr szolgálóleányaivá. Az első diakonissza-avatás nálunk az egyház köré­ben. Buzgó imádságban kértük Istent, hogy ne az utolsó legyen, hanem hogy ismétlődjék ez évről-évre és legyen diakonissza-avatás necsak itt és necsak ily méretben, hanem másuti is, hogy necsak kettesével, hanem tízével - húszával állíthassuk be a könyörülő szeretet szolgálatába az arra alkalmas és kellően képzett diako­nisszákat. Lelki szemeinkkel a jövőbe néztünk, vágyva és reménykedve ; eszünkbe jutott, vajha a legutóbbi zsinat által alkotott szakaszok a diakónusokról és még inkább a diakonisszákról ne csak holt szakaszok maradnának. Meg vagyok győződve a felől, hogy a diakonissza-intéz­mény beállítása, egyházias fejlesztése immár elodázhat­lan kötelességünk. Nemcsak nagy városi gyülekezetekbe, talán még inkább a falusiakba kellenek gyülekezeti dia­konisszák, és nemcsak itt a fővárosi, hanem más állami és megyei kórházakban is szívesen látnák a mi diakonisz­száinkat. Hogy mily nagy a kereslet, nemcsak ilyen nyil­vános intézetekhez, hanem magánházakhoz is, arról a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület vezetői szolgálhatnának szo­morú felvilágosítással. Gyülekezeti diakonisszája ma már majdnem minden német, holland, svéd stb. egyháznak van. Ha életbeléptethetnők a szó igazi értelmében ezt az intézményt, ez lenne a legutóbbi zsinatnak egyik leg­áldásosabb és bizonyára idővel „legnépszerűbb" intéz­ménye. Elmélkedjenek ezen kérdés felett lelkésztársaim ; tudakozódjanak a tények után, és meg fogják tudni, hogy az a pár diakonissza itt és a vidéken mily áldásos mun­kát végzett már eddig is a belmisszió terén, az egyház javára. Ha majd az új zsinati törvények életbeléptetésé­ről lesz szó, agitáljunk egyházmegyei és kerületi gyűlé­seken, lelkészi értekezleteken stb. a diakonissza-intézmény teljes meghonosítása érdekében ! Referens. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Volt idő, a midőn Hase, a jénai nagy egyháztör­ténetiró, a Biedermann és Lipsius között lefolyt tudo­mányos dogmatikai vitát „egyháztörténeti eseménynek" jelezte, sőt Weizsacker, a tübingai theologus, a dogmatikát, Schleiermacher példájára, a „theol. tudomány központ­jának" deklarálta. S mennyire emelte aztán a rendszeres theologia érdekét Ritschl vagy Franké hittani művének megjelenése, ha Kaftan nagyhírű dogmatikájának megjele­nése daczára, a történeti theologia lép előtérbe, s még a mai rendszeres theologia is a történelem fóruma előtt igazolja tudományos jellegét. Pedig a dogmatikának ma is nagy jelentősége van. Neki kell törekedni az evan­géliomi tantartalomnak tudományos világfelfogásunkkal való összeegyeztetésére. Ma — legalább a német prot. theologiában.— három irány versenyez egymással, s ez a liberális, a konzervatív (a Ritschl-féle) s a vallástör­téneti theologiai gondolatirány. A liberális dogmatikát Biedermann óta máig is erős intellektualista vonás jellemzi. A dogma gondolattartal­mának dialektikai feldolgozását ugyan elejtették, de azért Pfleiderer is vallásbölcseleti alapon magyarázza meg a bibliai és történeti keresztyénséget. Úgy vallásbölcsele­tében, mint dogmatikai és ethikai „vezérfonalában" erősen hangsúlyozza a Krisztus személyisége s az abban meg­jelent valláserkölcsi elv közötti különbséget. E ponton a 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom