Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

Könyvtárak, egyházi és irodalmi gyűlések, művészeti kiállítások, színházak -— a theologus mindenüvé eljuthatott eddig. Ha az utolsó helyen is, de ott tilt és tanult sok hasznos és gyönyörűséges dolgokat. Ivivíve onnét, a hol mindezek könnyen feltalálhatók: lesz-e ideje, kedve, költsége fölkeresni mindent?! Lesz-e ideje? Ez a legfőbb! A theologia jó és megfelelő lakásánál van egy fontosabb és elébbrevaló kérdés is: a theologiai oktatás reformja. Erre nézve a pesti tanári kar a mult évben nyújtott egy olyan tervezetet, a mit elfogadhattak volna széles e*hazában mindenütt alapul e kérdés megoldásánál. Ha jól emlékezem, legfőbb közoktatásügyi fórumunk, a konvent, jónak találta a régi állapotokat és elvetett minden újítást. Ha a mai compendiumrendszer marad is meg, lehetetlennek tartom, hogy "az intéző körök ne tegyenek valamit a végből, hogy intenzív munkálkodás folyjék a theologusok közt. E végből legczélravezetőbb a szemináriumi munkálkodás meghonosítása, a hol is a szaktudomány részleteibe hatolnak be a tanulók a szaktanár irányítása mellett. Ez a hatályos képzés nem végezhető el a délelőtti előadó órákkal. Filozófiai, jogi karon egyaránt külön vannak a délután folyamán a szemináriumi munkálkodás órái. Úgyde a szegény theologus ekkor kenyér után fut. Correpetitoroskodik. És "ebben csak haszna van szellemileg is. De egyáltalán lehet-e ettől elvonni? Es viszont, hogy lesz az egyik pillanatban a város egyik, a másikban a másik végén? Egyáltalán, ha az említett útra sohase lépne is rá: van-e ideje egy komoly ifjúnak annyi időpazarlásra — mert a folytonos villanyos kinek futná? — a mennyit egy, a külsőbb részeken fekvő intézetből szerte való járása fölemészt? Azok a nagykapaczitású férfiak, a kik a pesti theologiát a mindnyájunk által ismert nehéz küzdelmek [árán megalapították, az ország szellemi életének valódi középpontjában óhajtottak otthont nyitni a protestáns tudományosságnak. Olyan helyen, a honnét feltalálhatja könnyű szerrel az ifjú mindazt, a mire szüksége van Ne nehezítsék meg helyzetét ily tekintetben a távolságnak, egy fővárosban könnyen eltűnő, de szegény és sokfelé elfoglalt embert mégis^erősen akadályozó hatalma által. Nagy erömegfeszítés és áldozatok által érték el őseink a ránk hagyott intézmények megalapításának, jó elhelyezésének, megerősítésének legdrágábbb kincseit. Ne adjuk fel kedvező helyzetünket. A dunamelléki kerületnek nincs, nem lehet előbbre való szüksége, mint theologiájának teljes jóléte és ereje. Szellemi jóléte és ereje seholse érhető el inkább, mint azokon a részeken, a melyeken eddig is feküdt ez az intézet. Itt talán a legkényelmetlenebb, a legszűkösebb és egészségi szempontból is legjobban kifogásolható helyet találják számára, de mégis a fentebbiek alapján hiszem és állítom, hogy ez a hely lesz a theologiának legjobb helye. Varga Sándor. Közöltük ezt a melegen, nagy jóakarattal és ügyes argumentáczióval írott czikkét. Hozzá csak azt fűzzük megjegyzésül, hogy mind én, mind, azt hiszem, a kiküldött kerületi bizottság, szívesen lemondanánk a theologia kihelyezéséről, ha az újabb épületet a város belsejében képes volna felépíteni a kerület. Sajnos azonban, hogy erre nézve sem a megfelelő anyagi erővel, sem a buzgósággal nem rendelkezünk. Egy bizonyos csupán, s ez az, hogy a theologia abban a nyomorúságos állapotban, a melyben ma van, nem maradhat. Szerk. Keressük az igazságot. Az 1907. XXVII. t.-cz. 15. §-a az államsegély igénybevehetésének módozatait írja elő. Hozzátartozik ehhez az Utasítás 19. §-a, valamint annak egész II. fejezete. Ezekkel érkeztünk el a rendelkezéseknek ahhoz a csoportjához, a melyek a prot. közvélemény ítélete szerint a nem szerzetes iskolafentartók elé olyan követelményeket állítanak, a melyeknek megfelelni alig, vagy csak temérdek utánjárás mellett, lehet, — s a mely követelményeket ha összevetjük azokkal, a melyek az Utasítás 50. §-ában a szerzetes iskolafentartók elé állíttatnak, ez utóbbiak oly előnyben részesülnek, a melyek ellenkeznek az egyenlőség és viszonosság elvével. Hogy az államsegély megnyerésének módozatai nem egyformán vannak megállapítva a világi és a szerzetes tanítók által ellátott iskolákra nézve, azt maga a miniszter is elismeri. De egészen természeteseknek és az egyenlőség és viszonosság elvével ellentétben nem állóknak tartja a kivételes intézkedéseket, a melyeket érthetővé tesz a szerzetesrendű tanítók helyzetének természete, s a melyek szerinte nem is novumok, mert hiszen kivételes rendelkezések történtek az 1883. XXX. t.-cz.-ben a szerzetesrendű tanárokkal ellátott középiskolákra nézve is. Keressük tehát itt is az igazságot s jöjjünk tisztába a szerzetestanítók ama kivételes helyzetével, a mely szükségessé tette, hogy reájok és az általuk ellátott iskolákra nézve a törvény kivételes intézkedéseket állapítson meg. A miniszter úr szerint ezek a kivételes intézkedések praecedensüket az 1883. XXX. t.-cz.-ben nyerték meg. Lássuk, mint intézkedett ez a törvény ? — 33-dik §-ában kimondja, hogy a szerzetesrendek által ellátott tanintézetekben a rendes tanárok és igazgatók alkalmazására nézve az eddigi gyakorlat fennmarad; 39. §-ában, hogy: a szerzetes iskolák szerzetestanárai a rend fegyelmi hatósága alatt állanak, és a 71. §. 3-dik alpontjában, hogy: a törvény határozatai által a hazai, törvényesen bevett és oktatással foglalkozó róm. kath. szerzetesrendeknek, 103*