Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

legzajosabb fórumán Ezért, hogy a legmagasabb szellemi nívón álló ember lehessen belőle, nevekedjék a theologus a szellemi élet forgatagában, noha meglehet, hogy az életbe kikerülve, sok esetben olyan helyre jut, a hol a szellemi élet ugyancsak primitív formákban jelentkezik. De hiszen bárhol éljen is, neki mindig meg kell maradnia abban, a mi pályáján a nevelés ideálja : a szellemi gazdagságban. De általános szólamok helyett részletesebben fejtem ki indokaimat a központi elhelyezés előnye mellett. Hiszem, hogy mindaz, a mit előhozok, ennek az általam hangoztatott igazságnak bizonysága lesz, hogy csak a város szívében érhető el a theologiának igazi, magas és magasztos czélja. Nem vinném el a pesti theologiát árnyékából a pesti templomnak. Igaz ugyan, hogy sem nem Jeruzsálemben, sem nem a Garizim hegyén . . de mégis gyönyörűség lakozni az Úrnak házában és dicsőíteni őt a hívek seregében. Tanulja meg ezt a gyönyörűséget a leendő pap, pályájának kezdetén. Legyen ez lelkének forró vágyakozásává, nélkülözhetetlen szükségévé akkor, a mikor ő is csak hallgató. Sőt a pesti templomnak a szónoki képzés tekintetében is tagadhatatlanul jótékony hatása van. Ez a templom, a maga elsőrendű közönségével, válogatott szónokokat kíván és ad is E szónokokat -— ellentétben a legtöbb templom szónokaival — lépten-nyomon kiséri a figyelmes szemlélő által észrevehető kritika, müveit hallgatóiknak elragadtatása vagy közönye, netalán visszatetszése. A müveit hallgatóság sorában tanul nemes szónoki tulajdonokat nagyrabecsülni és visszatetsző tévedésektől vagy félszegségektől óvakodni a theologus ifjúság. Es abban a kétségtelen tényben, hogy újabban a szónoki önmérsékletről és ildomosságról, a szónoklás nehéz művészetéről a theologus ifjak fogalma és meggyőződése jóval tisztább, mint régente, erősen hiszem„ hogy nem kis szerepe és érdeme van a pesti templomnak. így lehet ez Debreczenben és Patakon stb. is, de sehol inkább, mint Pesten. De nem vinném el a theologiát a központi tudományos egyetem, Magyarország első közoktatási intézetének közeléből sem. Ezt a közelséget a theologusok, meglehet, nem jól használták ki a múltban; de ez csak nagy kár rájuk, melyből tanulságot meríthetnek a jövőre. Mindamellett bizonyos az, hogy voltak és bizonyára vannak is szép számmal, a kik felkeresték és felkeresik a tudománynak ezt az otthonát. Szinte lehetetlen is az, hogy ember, a ki a tudományt egész lényegében a világ elsőrendű kincsei közé számítja, el mellőzze a helyet, a hol hazájában a legavatottabb ajkakról hallhatja annak igéit. A szellemi nagyságok hajlékát nem mulaszthatják el látogatni azok, a kik a legnagyobbat akarják szolgálni a szellemi világban. Ismerni kell az elsőrendű segítségeket úgy, mint az elsőrendű ellenfeleket. A legkeresztyénibb tudós előadása ép annyira méltó a theologus figyelmére, mint a mennyire szükséges ismernie az ő nézetétével hadi lábon álló bölcsek tanításait is. De a tudomány a maga egyházonkivüli voltában, de óriási méreteiben, kell, hogy vonzza a szellem embereit A tudománynak pedig elsőrendű forrása itt van. Az én elhagyatottságomban, ebben a csendes téli falusi magányban is nagy gyönyörűséggel és örömmel lapozgatom feljegyzéseimet abból az időből, mikor egyik legnagyobb magyar tudósnak és előadónak tanításait hallgattam az emberiség nagy gondolkodóiról. Sietnem kellett a theologiai előadás végeztével, de odajutottam, mert a Kálvintérhez az egyetem közel van. És megbecsülhetetlen az ott csak erősödést nyert meggyőződés boldogsága, hogy az emberi szellem ereje óriási, de az én Jézusomé, a kit pedig az előadó szíve talán nem volt képes befogadni, még nagyobb. Az egyetemtől nem vinném el, az egyetemre bevezetném a theologus ifjúságot, a szellemi élet leendő vezéreit. Azután ott van a társadalmi szereplés. Nemcsak az úri embernek szerény, de biztos forgolódása az emberek seregében, de az egyházi élet vezetőijének viselkedése a társaságban! Ez is csak azt tanácsolja, hogy maradjon a theologia városunk abban a részében, a hol az élet pezseg. A társadalmi és az egyháztársadalmi élet központja itt van. Jó társaságok felkeresésére nem kell az anyagi eszközök halmaza. Szelid és kellemes magaviseletet tanulhat a theologus, a nélkül, hogy a nagyúri allűrökkel fellépő ficsúrok közé keveredjék. Es ott vannak az ő jó társaságai, a melyeket a pesti egyház folyton munkálkodó jó szellemei hoznak össze. Egyesületek! Egyikben az egyszerű nép, másikban a müveit nagy közönség; itt a nehéz munkában fáradó férfiak, ott a lelki táplálékot úgy áhító nők; egy helyt a gyermekek vagy az ifjak (ép a hozzá legközelebb állók is egyben!), más helyt az élemedettebbek. A hallgatókkal való bánásmód, a tanításra való alkalom és maga a tanítás a legváltozatosabb fázisokban tűnik fel előtte; sőt a lelkeket vezetni ezeken a helyeken megkísérelheti Ő maga is. Tanulhat, mint hallgató; gyakorolhat, mint működő tag, vagy a vezetők szívesen látott segítsége. Ezek a társaságok szaporodni, erősödni fognak idővel és elsőrendü gyakorló iskolái lesznek a leendő papnak. De természetesen könnyen csak a közelből fér hozzájuk. Es most ragadtassék el közeliikből?