Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
24. §. Az intézőbizottság igazgatja a szövetség ügyeit; megállapítja s a szükséghez képest megbiráltatja a szövetség kiadványait, gondoskodik a szövetség vagyonának lelkiismeretes kezeléséről. A szükséghez képest bizottságokat alakít. 25. §. Határozat hozatalra, az elnökségen és jegyzőkön kívül, legalább 10 tag jelenléte szükséges. VIII. A szövetség pecsétje. 26. §. A pecsét közepén 3 égő fáklya jelkép; körirata: „Országos Protestáns Szövetség." A pecsét az elnök őrizete alatt áll. IX. A szövetség feloszlása. 27. §. A szövetség feloszlását csak olyan nagygyűlés határozhatja el, mely félévi előzetes kihirdetéssel egyenesen e czélból hivatott össze és a melyen a jelenlevők két harmada a feloszlás mellett van. 28. §. Feloszlás esetén a szövetség vagyona az illető protestáns egyházak egyeteme között a tagok aránya szerint osztatik meg és minden részen saját felekezeti jótékony czélra fordítandó. 29. §. A szövetség feloszlását vagy alapszabályainak módosítását czélzó határozatok foganatosítás előtt megerősítés végett a magyar kir. belügyminiszter elé terjesztendők. 30. §. Ha a szövetség a jelen alapszabályokban kitűzött czéljától és működési körétől annyira eltérne, hogy működésének folytatása az állam vagy a szövetség tagjainak anyagi érdekét veszélyeztetné: működése a magyar királyi alkotmányos kormány által felfüggesztetik, az erre elrendelendő vizsgálat eredményéhez képest a szövetség az alapszabályok pontos megtartására feloszlatás terhe alatt utasíttatik, esetleg végleg is feloszlattatik. 31. §. Jelen alapszabályok megerősítés végett a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztetnek. KÜLFÖLD. Az amerikai magyar missziói munka jogosultsága. E b. lap egyik számában a pápai theol. akad. tanárikar részéről egy czikk jelent meg az amerikai presbyteriánusok hitvallásáról. Teljesen egyetértek a tanárikar véleményével. Szerintem is (kit, mellesleg említve, az aleghenyi presb. theologia tanári állásával kínáltak meg, de a hazai egyház szolgálatába lépvén át, ez állásról lemondtam) a presb. egyház hitelvi szempontból azonos a magyar ref. egyházzal. De tekintettel azon körülményre, hogy az amerikai magyar ref. egyházi viszonyok lebegtek a kérdést feltevő konventi elnökség szemei előtt, az itteni helyzetre tekintettel bátorkodom e kérdést más oldalról is megvilágítva bemutatni a hazai közvélemény előtt s utalok az Amerikába vándorolt ref. népek egyházi szervezkedésének történeti múltjára. A holland reformátusok a XVII. század elején már fejlődésnek indult gyülekezetekkel rendelkeztek New-York és New-Jersey államban. Az amerikai holland egyházak egy századon át az amsterdami (Hollandia) egyházmegyéhez (classis) s az Észak Holland-kerülethez (synod) tartoztak szervezetileg. 1747-ben alakítottak az amerikai holland reformátusok egy „coetus" nevet viselő hatóságot, mely a presbyteriumok felett állott, de ezt csak tanácsadói közeg gyanánt óhajtották elismertetni az anyaország egyházával. Az első amerikai egyházmegyét 1757-ben alakították. Ezután indult meg az 4 egyházak békéjét és fejlődését kissé megzavaró vita, hogy t. i. függő viszonyban maradjanak-e továbbra is a hazai egyházhoz (melynek engedélye nélkül pl. egy lelkészt sem szentelhettek fel) vagy pedig önálló, amerikai denomináczió gyanánt szerepeljenek. A tudós dr. Laidlie lelkész jött át Hollandiából, ki egyidőre békét csinált; de nemsokára az amerikai holland ref. egyház elszakadt az anyaország egyházától s „Dutch Reformed Church" s későbben „Reformed Church in North America" czímen szerepel. Majd jöttek a német és svájczi reformátusok, kik eleinte a holland ref. egyházhoz tartoztak, de tőlük elszakadva megalakították a „Germán Reformed Church "-öt, a melynek mai neve „Reformed Church [in tlie United States". A presbyteriánusok Angliából, Skócziából és Írországból, csaknem a hollaudokkal egy időben jöttek át. 1716-ban megszervezték az önálló amerikai egyházkerületet, s daczára ennek, midőn egyes theologiai kérdésekben kételyek merültek fel, a lelkészek közül többen egész természetesnek találták, hogy a dublini egyházmegyéhez (presbyteri) s egyes londoni lelkészekhez forduljanak tanácsért és segítségért. Az „Associate Presbyterian" egyház 1736-ban a skócziai egyházkerülettől kért lelkészt, s a kérést az nem is tagadta meg. Midőn 1800-ban, tehát jóval Amerika függetlenségének kivívása után, az „Associate Presbiterian Church" theologiai épületet akart építtetni New-Yorkban, dr. Mason lelkészt Angliába és Skócziába küldték, ki ott 6000 dollárt és könyvtárt gyűjtött össze e czélra. A fentiekből a következő tanulságot vonhatjuk le : 1. Minden nemzet, épen azért, mert a prot. egyházak nemzeti egyházak, külön egyházi testületet szervezett Amerika földjén. A holland reformátusok nem mentek egy táborba az angolnyelvű presbyteriánokkal, s a német reformátusok, kik eleinte a holland egyházban voltak, külön szervezetet alkottak „német" ref. egyház név alatt s gyülekezeteik igyekeztek megőrizni a német jelleget. 2. Az amerikai egyházak kezdetben az ó-hazai anyaegyházakkal állottak szervi összeköttésben (holland ref. egyház) vagy legalább is onnan nyerték a lelkészeket, tanítókat, bibliákat s a szükséges pénzsegélyt (presb. és német ref. egyház). 3. A holland, német ref. és a presbyteriánus egyházak (ez utóbbi számos variáczióival) mai napig megtartották külön jellegüket. Pedig nyelvbeli különbségről ma már nem igen lehet szó. A holland eredetű templomok túlnyomó részében, a német eredetű templomok 2/3 részében ma már tisztán angol az istentiszteleti nyelv. Hitelvi különbség sincsen a három felekezet között, egyházkormányzati módjuk teljesen azonos (tiszta presbyteri, a püspöki hivatal mellőzésével), liturgiájok is csaknem teljesen ugyanaz. Miért nem egyesülnek tehát, a minek szükségességét pedig mindannyian érezik s az együttmunkálkodásból származható előnyökkel mindanynyian tisztában vannak?
