Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

Az utóbbi években a presbiterián és német eredetű ref. egyházak lelkészei közül többen szóvá tették a két felekezet egyesülését s az unió mellett elszántan harczol­tak. De előállott a ref. egyházban a másik párt, mely az egyesülés ellen ilyen érveket hozott fel: „Egyesítse előbb a presb. egyház kilencz különböző alfaját s majd azután hívjon bennünket". „Miért nem a holland eredetű ref. egyházzal lép először unióra a presb. egyház, mikor szellemök azonos lévén, közelebb állanak egymáshoz, mint a német ref. és presb. egyház?" Különösen érde­kes a dr. Richards, lancesteri ref. theol. tanár érve, a ki szerint a német-svájczi-huguenotta vér még nincsen megérve ahhoz, hogy egyesüljön az angol-skót-ír vérrel! A „Reformed Church Messenger" f. évi 37. számában pedig egy ref. lelkész ezen indokot hozza fel a presb. egyházzal való egyesülés ellen: „Ha valaki megfontolja, hogy a presb. egyház mily nagy zöme törölte el a kate­chetikai oktatást és ker. nevelést s „revival" (újraébre­dés, újjászületés) módszert alkalmaz, csodálkozni lehet, hogy az állított „azonosság" mily irányban fog munkál­kodni. Az egyesülés barátainak befolyást kell gyakorolni a presb. egyház zsinatjára, hogy térjen vissza a „nevelé­sen alapuló vallás" régi mesgyéihez, mert különben nem érezzük magunkat jól a presb. egyház kebelén s nem óhajtunk oly házasságot, mely rövid idő múlva törvény­széki válásban végződik." Ugyancsak a fentemlített lap 38. számában dr. Russel lelkész ellenzi a presb. egyház­zal való elhamarkodott egyesülést. Szerinte azért egye­sülni a presb. denomináczióval, mert az nagyobb és gazdagabb, gyönge, meg nem állható érv, mert a kis Benjámin háza hozhat annyi áldást Krisztus egyházára, mint a nagyobb törzsek. A ref. egyház gazdagon része­sült az evangéliomi keresztyénség kiváltságaiban s nevére, sakrainentumaira, nevelésen alapuló vallására mindenkor büszke lehet. Ez utóbbi kijelentésnek megvan a háttere. A presb. egyház a sakramentumok dolgában túlzó zwingliánus, reájok nagy súlyt nem helyez; a német ref. egyház pedig szigorú kálvinista e tekintetben, s főleg a mercesburghi theologiai irány több becset tulajdonít nekik, mint az anglikánokat kivéve, bármely prot. fele­kezet. A presb. egyház újabban mellőzi az ifjak vallásos oktatását s megelégszik igen sokszor azzal, ha gyermekei „revival meeting"-eken (miket a baptistáktól és metho­distáktól vettek át) a Szentlélek hatása folytán kijelentik, hogy Krisztushoz tértek és követői óhajtanak lenni. Ezek után hadd vonjam le röviden a tanulságot az Amerikában folytatott magyar missziói munkára vonat­kozólag. A holland, német és angolnyelvű ref. egyházak szervezkedését figyelemmel kisérve, láthatjuk, hogy milyen helyes úton jár a magyar ref. egyház konventje, midőn „nemzeti" egyházba gyűjti össze Amerikába szakadt gyermekeit, s mint más nemzetbeli egyházak is csele­kedték, segíti őket addig, míg teljesen a maguk erejéből nem tudnak fennállani. S ha dr. Richards és nagy pártja azt mondja, hogy a német-svájczi-franczia és angol-ír­skót vér évszázadok leforgása alatt nem tudott annyira átalakulni és módosulni Amerika talaján, i ogy a kettő által képviselt német ref. és presb. egyházak egyesülje­nek : akkor bátran merem állítani, hogy a pár esztendő óta Amerikában lakó magyar ref. nép még kevésbbé alkalmas arra, hogy akár a német ref., akár a presb. egyházban igazi otthonra találjon. S ha a német refor­mátusok féltik híveiket a presbiteriánusok revival meeting­jeitől, mi annyival inkább aggódhatunk a presb. tábor­ban elhelyezkedett magyar népünkért. S ha a német ref. egyház nem akarja feladni nevét a gazdag és hatalmas presb. felekezet kedvéért, a magyar ref. Siónnak, dicső múltjára tekintettel van joga s jövője síkra szállani Amerikába szakadt gyermekeiért, kiknek igaz menhelyet, hol otthon érezhetik teljesen magukat, egyedül csak ő tud nyújtani. Lehet, évtizedek múlva, midőn a magyar gyülekezetekben angolul is kell prédikálni s évszázadok múlva, midőn fel lehet tenni azt a kérdést, hogy az amerikai magyar reformátusok otthon érezhetik-e magu­kat más országból kivándorolt reformátusok felekezetei­ben : más leend a helyzet; de ma nem vághatunk a jövő elébe, s épen azért, mert a prot. egyházak nemzeti egy­házak, nemzetiségünkre és faji jellegünkre tekintettel egyedül a magyar ref. egyház hivatott arra, hogy amerikai gyermekeire gon-lot viseljen. Mert, ha a német ref. és presb. egyházak népünk lelki szükségleteit kielégítik is, nem várhatjuk tőlük, hogy mint amerikai felekezetek, népünknek nyélvéhez s nemzetiségéhez való ragaszko­dását is ápolják. E körülményekre is figyelemmel kell lennünk a ref. egyháznak Amerikában folytatott missziói munkája elbírálásánál. Mert a symbolikus iratok többé-kevésbé a dogmatika theologia köntösébe vannak burkolva, épen azért változnak is az idők folyamán (a mint pl. az ame­rikai presb. egyház 1903 ban módosította a westmin­steri confessiót, a kálvinista predestináczió eltörlésével); az egyházkormányzati különbségek másodrendűek (noha meg kell engedni, hogy a mi episkopális-presbyteri ós az amerikai ref. és presb. egyházak tisztán presbyteri szervezete között kirívó, éles különbözet van); a litur­giában észlelhető eltérés pedig annyival kevésbé jöhet számba, mert e téren épen most van a magyar ref. egyház az alkotás és fejlődés terén, s még közelebb fog jutni remélhetőleg a külföldi protestánsok kultuszához : de egy nemzeti egyháznak jellegzetes iránya, speczifikus szelleme, fok ént faji és nyelvi kiváltságai megkövetelik azt, hogy. az illető egyháznak nemzeti karaktere mind­addig fentartassék, míg csak lehetséges. Nánássy Lajos, amerikai magyar ref. lelkész. RÉGISÉG. A régi időkből. A tizenhetedik század közepe táján erős vallási villongások színhelye volt Kassa városa, melynek elöl­járósága és lakosságának nagyobb része az ágostai hitvallású evangélikus (köznyelven lutheránus) egyház erős ós buzgó híve volt. A római katholikns és református vallású lakosok csakis az 1649. évi XII. törvényezikk rendelkezése alapján alakulhattak egyházközséggé s gyakorolhatták nyilvánosan vallásukat. Azonban békét még az országos törvény sem tudott eszközölni a különböző vallású lakosság között. A viták, súrlódások, kellemetlenségek napirenden voltak és a három egyház közül mindeniknek meg volt a maga nagy pártfogója ; a lutheránusokat a város, a reformá­tusokat a vármegye, a r. katholiku^okat a királyi ható­ságok (főkapitány és szepesi kamara) vették védel­mük alá. Az 1656. évben történt, hogy egv temetés alkal­mával tartott halotti beszédben Osztropataki, máskép 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom