Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

A csudálkozókat és kételkedőket csak két dologra figyelmeztetem. 1. Hogy a mi lelkiismereti kényszer, hitbeli erőszak, felekezeti türelmetlenség, vallásüldözés nálunk történt: annak az eredeti forrása nem. magyar lélek volt. Majdnem kivétel nélkül idegen hatalom vezette és végezte, idegen szellem sugallotta és szitotta. Nemzetellenes hatalom és nemzetietlen szellem. 2. Hogy a protestáns részről indított hadak mind, nem karddal térítők és fegyverrel támadó, hanem védő háborúk voltak. Védelmezték a lelkiismereti szabadságot és ennek megsértett biztosítékait. De ezzel együtt szol­gálták mindig, kivétel nélkül a nemzeti közszabadságot is. Ilyenek voltak Bethlen háborúi is. — Milyen pél­dával szolgál az ő századának két legnagyobb magyarja : a róm. katholikus Zrinyi és a kálvinista Bethlen ? Amaz tele róm. katholikus lelkesedéssel, melynek egyik leghatalmasabb kifejezését adta nagy hőskölte­ményében ; de ennek a lelkesedésnek benső világában, képzelete fenséges imájában áldoz. Az életbe csak azt viszi ki belőle, a mi összeköt: a hitnek erősítő, bátorító támo­gatását a haza ellenségei ellen. Életének vezéreszméje: a haza felszabadítása, a nemzet egyesítése nagy felada­tára. Ennek érdekében nem akar szétválást, szakadást: elítéli az erőszakos térítést, a politikából kiutasítja az egyházi befolyást és szót emel protestáns felei mellett. íme a róm. katholikus magyar! És Bethlen ? Akiket tanulni küld idegenbe, mind Pareushoz küldi, mert Pareus a kálvinista ós lutheránus unió barátja. 1623-ban, nagyszombati táborozásakor magá­hoz hivatja a jezsuitákat s Káldinak 1000 tallért ád bibliája kinyomatására, mert a magyar lélek szava szól belőle s a közös magyarságot van hivatva szolgálni, íme a protestáns magyar! Ilyen szent hagyományok ápolásában őrizzük a magyar protestáns lelket. Azt a vallásosságot, melyből a szív megnyugvást, vigasztalást, erőt, bizalmat merít az élet küzdelmeiben és útmutatást kötelességeinek telje­sítésére. Őrizzük az Atyáinktól öröklött hagyományok kegye­letével, de a fejlődés szabadságának tiszteletével. Érezzük mindig, hogy ez a mi vallásunk, épen ez, a maga magyar nemzeti alapjaival, jellemével, hagyomá­nyaival, nem elkülönít bennünket a más vallású magyar­ságtól, hanem szorosan és elválhatatlanul összefoglal vele. Kizárja a gyűlölködésnek, felekezetieskedésnek lelkét ép úgy, mint a maradiságét. Hitünkkel reménységünkkel, szeretetünkkel őrizzük együtt az Úrnak és a magyarságnak kévéit, hogy szét ne szórassanak! BELFÖLD. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmá­nyának első ülése. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmánya f. hó 5-én ülésezett Debreczenben. A választmányi ülést részint a kongresszus óta tett elnöki intézkedések bejelenthetése, részint az alapszabályok által előírt feladatok megvaló­sításának megtárgyalása tette szükségessé. A választmány tagjai szép számmal sereglettek össze az ország külön­böző vidékeiről, s mind a megjelentek száma, mind az általuk hozott hírek a mellett tettek tanúságot, hogy a mozgalom a kongresszus óta nem hogy lanyhult volna, hanem inkább erősödött, s hogy az egyesületnek sikerül kebelébe tömöríteni a magy. ref. egyház lelkészi karának túlnyomó többségét. A választmányi ülést dr. Baltazár Dezső elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg. Megemlékezett arról a fogadtatásról, a melyben a megalakult lelkészegyesület a lelkészek és a hivatalos egyház körében részesült. A hivatalos egyház részéről a fogadtatás, legalább az első megnyilatkozásokban, nem volt kedvező. Ennek legfőbb oka azonban egyfelől csak a sajnálatos félreértés, más­felől pedig az a téves vélemény, a mely a hivatalos egyházon kívül nem ismer egyházi életet. A hivatalos egyház életében is azonban már meg­történt a megmozdulás. Erdélyben felhangzott a vészjelző kiirt szava, bár a másik pillanatban már úgy akart elbánni a lelkészegyesülettel, mint Lehel vezér Konrád császárral. Tiszántúl azonban gróf Degenfeld József már felismerte a lelkészegyesületben azt, a mi jó. Méltatta benne azt, a mit méltatni kell, s óvott attól, a mitől óvni kell. A jobb, az igazi megértés jele ez. Hálás is lesz érte a lelkészegyesület, és abból a szeretetből, a mely gróf Degenfeldet körülveszi és abból a lelkesültségből, a mely­lyel, ha kell, védelmére fog sietni, megláthatja mindenki, hogy a lelkészegyesület mennyire ellensége a világi elemnek. Lehetetlen, hogy a félreértés köde mindvégig megülje a lelkeket. El kell jönnie a megértés hajnalának és ragyogó nappalának is; mert a ki egyházunk hely­zete felett komolyan és elfogulatlanul vizsgálódik, annak be kell látnia, hogy egy olyan egyesületre, mint a minő a lelkészegyesület, feltétlenül szükség van. „Hiszen — mondá — hogy az újabb időkben egy­házunk belső élete pangásnak, felekezetközi helyzete ingadozásnak, sülyedésnek indult, azt egyházi közéletünk minden tényezője elismerte, elismeri. Az első baj ellen az egyháztársadalmi, emez ellen az egyházpolitikai akczió az egyedüli orvosszer; ez is kétségtelen. Mindkettőt fel­karolni, előmozdítani, a hivatalos egyház első sorban hivatott. De amint az állam egyetemes életében sok hivatalos és nem hivatalos, t. i. társadalmi szervekre, ezek egymást erősítő összmüködésére van szükség, hogy maga a hivatalos hatalom az általános czólt elérhesse : úgy szükséges ez az egyetemes egyház életében is. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom