Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-03 / 5. szám

tások eredményeiből, hogy a centrum-pártot nem a „nemzeti", hanem a pártpolitikai hatalmi érdek vezette a választásoknál, s hogy a centrum a győzedelmet a Volksvereinok útján való mesteri szervezésnek és a papi hatalom lelkiismereti kényszerítésének köszönheti. S vonjuk el már most a tanulságokat. Az új életre kelt klerikalizmus világszerte reávetette magát a politikára. A törvényhozás házaiban igyekszik magának vezető szerepet szerezni. S belátva azt, hogy sem nem az egyházi sajtó, sem nem a felvilágosodott körük, hanem a tudatlan és a papi hatalom által lelkiismeretében presszionálható tömeg útján érvényesülhet, a Volksvereinok útján igyekszik hatalmába keríteni az alsóbb néposztályok politikai szavazatait. Németországban, elég szégyenére a protestantizmusnak, politikai hatalomra jutott már ezen a réven a klerikalizmus, úgy annyira, hogy jóindulata és támogatása nélkül a német birodalmi kormány szinte semmit sem tehet. A német centrum-párt hatalma és sikerei azonban lelkesítőleg hatnak más országok klerikálisaira is. Ez a lelkesedés s a klerikalizmusnak politikai hatalomra juttatására irányult törekvés hozta létre a magyar politikai életben is a néppártot és ennek biztosítása végett azokat a, papi vezetés alatt álló kongresszusokat, napi- és hetilapokat, röpiratokat, szövetkezeteket, olvasó-és iparos-köröket, a melyek által a magyar nép egy igen tekintélyes része „lelkiismeretében" irányíttatik, mind a községi, mind a megyei, mind az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával szavazata leadásában. A mit elért a centrum-párt Németországban, ugyanarra törekszik hazánkban a néppárt. Csak legközelebb emlékeztünk meg gróf Zichy Nándor egyik czikkéről, a melyben azt hirdeti, hogy nem kongresszusok, nem tanácskozások, hanem csak a törvényhozásban elfoglalandó irányító befolyása mellett érheti el a magyar klerikalizmus a maga diadalát. íme, a német centrum példája megmutatja, hogy mire lehet kilátásunk, ha mi magyar protestánsok még idejében fel nem ébredünk szunnyadozásunkból. Serkenjünk fel azért, a míg nem késő! Felekezeti politikai párt alakítására ugyan ne törekedjünk, mert felekezeti pártnak a nemzet életének intézésében semmi helye sincs; de arra igenis igyekezzünk, hogy a klerikalizmus politikai hatalomra ne jusson, mert az nemcsak a protestantizmus, hanem a nemzeti szellem és a nemzeti politika bukását vonná maga után. H. I. IRODALOM. Az élet igazi megszentelése. Dr. Lattrille kómári lelkész nyomán Hajdú Lajos báti evang. lelkész 8 egyházi beszédet adott ki a Miatyánkról. A beszédeket, bár megérzik rajtuk külföldi prot. testvéreink igehirdetésének a mienkétől eltérő íze, általában véve evangéliomi erő és komolyság jellemzi. Mint ilyeneket ajánljuk az igehirdetők figyelmébe. A füzet, bérmentes küldéssel, 1 kor. 50 fillérért az átdolgozónál kapható. A modern keresztyénség missziója a XX-dik században. írta és a budapesti Dávid Ferenez-egyesületben felolvasta: Perczelné-Kozma Flóra. Ennek a csinosan kiállított füzetnek az írója már nem ismeretlen olvasóink előtt. Perczelné-Kozma Flóra csaknem ugyanolyan jelentőségű a magyar unitarizmusban, mint Vargha Gyuláné a magyar protestantizmusban. Mindkettő lelkes híve és agitátora a maga hitének, s mindkettő nagy ügyességgel forgatja a tollat. Csakhogy míg Vargha Gyuláné a Krisztus, a Megváltó hűséges szolgáló-leánya, addig Perezelné csak az ember Jézus bámulója. S míg Vargháné a Krisztust, mint Isten egyszülött fiát s annak tudományát mint életet akarja a lelkekbe bevinni, addig Perezelné Jézust csak mint a legnagyobb altruista bölcset és szoczialistát bámulja és tudományát csak mint theóriát, mint filozófiát kívánja befogadtatni az emberi értelemmel. Fentebb megnevezett füzetében is ezekről szól és a keresztyénséget, mint a legtökéletesebb altruista filozófiát mutatja fel a szocziális kérdések orvosszereképen. Kinek-kinek egyéni hite iránt tisztelettel viseltetünk; de annyit elfogultság nélkül is mondhatunk, hogy mind Perezelné, mind az egész unitarizmus roppant tévedésben van, a mikor az emberiséget ós a modern társadalmat az ember Jézussal s egy vallásfilozófiával gondolja nyomorúságaiból megválthatónak. Nem theória, nem filozófia kell ehhez, hanem a Jézus Krisztusnak, mint Isten Fiának ós Megváltónak a lélekbe befogadása és az életnek a Szentlélek által való újjászületése és megszentelése. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A dudari ref. gyülekezet Medgyasszay Vincze segédlelkészt, — a gálosi evang. gyülekezet Böhm Richárd balti lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Kerületi tanácsbiróválasztások. A dunamelléki ref. egyházkerület kiküldött bizottsága jan. hó 28-án bontotta fel a tanácsbirói állásokra beadott szavazatokat. A kerület tanácsbiróinak sorában a mult esztendőben nagy hézagok támadtak, úgy hogy öt lelkészi és egy világi tanácsbirói állást kellett betölteni. Sőt még most is egy nagy hézag marad a sorban, ott, a honnan Hegedűs Sándor dőlt ki, a kinek helyére még nem rendelhette el a közgyűlés a szavazást. A mint értesülünk, jelöltek voltak nagy számmal, s a szavazatoknak egy jó része forgácsolódott el ennek folytán. A szavazás eredmény eképen megválasztattak lelkészi tanácsbirákká: Fejes Dániel jászkiséri, Dömök Péter őcsényi, Tóth Sándor bácsfeketehegyi és Somogyi Kálmán ádándi lelkészek. Az ötödik helyre szűkebbkörű szavazás lesz Sógor Endre sámodi és Nagy Imre kórósi lelkészek között. A világi tanácsbirúságra egyetlen jelölt sem nyerte meg a szavazatok általános többségét, s ennek folytán Csontos Andor baracskai földbirtokos és Freysinger Lajos kir. közjegyző, egyházkerületi aljegyző mennek szűkebbkörű választásra. — A dunántúli ref. egyházkerületben, a Varannay Lajos és Oroszi Jenő között elrendelt szűkebbkörű szavazáson Varannay Lajos került ki győztesként és ő lett a kerület új lelkészi tanácsbirája. Egyházi aranykönyv. Gecsei Péter, a tarczali ref. gyülekezet lelkipásztora, a ki 1904-ben a saját gyülekezete templomába orgonát állíttatott s az iskola felépítéséhez 1000 koronával járult, legutóbb az örösi gyülekezetet részeltette bőkezű jóindulatában, az által, hogy az egyház javára 1200 koronás alapítványt tett, oly kikötéssel, hogy az az ő neve alatt kezeltessék,