Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

szerzetesrendi alá került, de viszont nagyszámú protes­táns középiskola, a melynek azelőtt szerzetesrendi tan­kerületi főigazgatójuk volt és a mely állapot ellen eddig soha senki panaszt nem emelt, most világi tankerületi főigazgató alá került. Ezt most csak azért mondom el, hogy ex uno disce omnes. Hasonló kaliberűek mind annak a sérelem­gyárnak többi panaszai, a melyekre t képviselőtársam hivatkozott. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Ismétlem, engem attól az úttól, a melyet én kö­vettem és a melyet addig, a míg ezen a helyen ülök, követni fogok, ezen mozgolódások nem fognak eltántorí­tani. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Vállalkoztam és vállalkozom arra, hogy az én kul­tuszpolitikámmal a felekezeti béke fentartását szolgálom; mert nem helyreállításáról van szó — az, hála Istennek, létezik és bízom eléggé a magyar józanságban, létezni is fog — de fentartásáról, megszilárdításáról igenis van szó. Engem attól az úttól, hogy ezt tűzöm ki legfőbb czélomul, a míg ezen a helyen vagyok és ha ezt a helyet elhagyom, más helyen is, a míg a közéletben részt veszek, semmi el nem fog tántorítani. (Lelkes éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Az én eszközeim erre nagyon egyszerűek; az én eszközeim igenis a 48-iki tör­vényhozás alapján a teljes viszonosságnak, egyenlőség­nek mindenkivel szemben való fertartása. (Zajos helyes­lés a jobb- és a baloldalon.) Rakovszky István : Autonomia ! Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Es ebből a szempontból már eddig is kormány­zati és büdgetáris úton minden lehetőt megtettem; leg­közelebb törvényhozási úton fogom kezdeményezni s rövid idő múlva a t. Ház abban a helyzetben lesz, hogy foglalkozzék azokkal a törvényjavaslatokkal, a melyek­ben az 1848: XX. t.-czikknek nem csupán 3-dik, de a jogegyenlőségre vonatkozó 2. §-ának teljes végrehajtá­sára nézve is az alapokat lerakom. (Zajos éljenzés és taps.) Találkozni fog e tekintetben arra vonatkozó tör­vényhozási kezdeményezéssel is, hogy ugyancsak az 1848 : XX. t.-cz. alapján a katholikus autonómiának léte­sítésé t, eszközöljük. (Éljenzés a baloldalon ós a középen.) Én azt hiszem, hogy ha a tényeket szemügyre vesszük, hogy ha a nemtudásra spekulálva (Úgy van! Úgy van! Zajos éljenzés a középen.) dobunk ki, sőt viszünk nagytekintélyű gyűlések elé is képzelt adatokat, hogy ha elfogulatlanul mérlegeljük a helyzetet, hogy ha senki mást nem akar, mint azt, hogy az ő jogköre bizto­sítva legyen s hogy a mi a jogegyenlőség alapján neki jár, annak élvezetében — és a mennyiben nem élvezi — annak elnyerésében biztosítva legyen, hogy ha egy­másnak a jogait tiszteletben tartjuk, a jogegyenlőség azon szellemében, a mely a 48-iki törvényekben le van fektetve: akkor igenis, az a nagy szellemi áradat, a melynek szolgálatában állok, diadalmaskodni fog minden apró mesterkedés fölött és nem fog megzavartatni ebben az országban a felekezeti béke. (Zajos éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Különben ismételve bejelentem, hogy a szerdai napon adom érdemleges válaszomat a t. képviselő úr interpellácziójára. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés ós taps a jobb- és baloldalon és a középen.) NEKROLOG. KESSERÜ LAJOS (1836—1907) Midőn róla megemlékezni kívánva fölveszem tolla­mat, akaratlanul is e szavak jönek tollam alá: „Multis ille bonis flebilis occidit!" Kesserű Lajos bogyiszlói reform, lelkész, a régi (mult századi) református papok egy kiváló, jellegzetes alakja volt. Daliás alak, rokonszenves, megnyerő modor s kiváló szónoki képesség voltak tulajdonai. Született Kapolyban, Somogy megyében, 1836-ban, január 15-én, reform, papi családból. Iskoláit Gyönkön, Pápán, Kecskeméten végezte. Különösen hálás kegyelettel emlegette volt tanárai között: Kiss Gábort, Tarczy Lajost, Bocsor Istvánt és Széky Bélát. A theologiát elvégezvén, Etén, Komárommegyében volt egy évig akadémikus rektor, azután Szalkszent-Mártonban, majd Dunavecsén volt tanítókáplán. 1863-ban a solti egyházmegyében levő bogyiszlói egyház válasz­totta meg nagy lelkesedéssel lelkipásztorának. Azóta itt élt, itt működött nagy buzgóságal, minden erejét, tehet­ségét egyházának s a közügynek szentelve. Az ő közbenjárása s erélyes fölszóllalása folytán készült el a bogyiszlói zsilip, már előzőleg a védtöltés is, s midőn mindezen intézkedések daczára is 1893. febr. 26-án a Duna árj;ii Bogyiszlót és Gerjent is elöntötték, az ő többszöri sürgetése folytán létesült a bogyiszlói körtöltés, melynek elkészítése óta az előbb az árvizektől évről-évre folyton látogatott terület valóságos Gósen földjévé változott, s ma minden félelem, minden veszély nélkül szedi és aratja a nép szorgalmas munkájának édes gyümölcseit! A paks-fadd-bogyiszlói ármentesitő társulatnak 10 éven át választmányi tagja s megyebizottsági tag volt több éven át. A reá bízott, sokszor nehéz kötelessé­gektől soha sem vonogatta magát, hanem készségesen teljesítette azokat, Szinte vérébe ment által, hogy csak a „köz"-nek, a közügynek használjon! Olyan volt ő, mint az égő lámpa, mely felemészti önmagát, hogy má­soknak világítson, másoknak használjon ! Ilyen volt ő, mint lelkipásztor, mint híveinek igazi gondozója is; ezért vette körül gyülekezetében tisztelet és szeretet, egy­házmegyéjében az elismerés, a mely a tanácsbirói székbe emelte. De nézzük őt most a másik oldaláról, mint embert, kollégát, barátot! Hogy „ember volt a gáton", fönntebbi soraim igazolják, s igazolja „Bogyiszló története". Bogyiszló hajdan vízvette sárfészek volt, s hogy ma az, ami: néhai Kesserű Lajos érdeme ! Tavaszát nem láttam. Huszonegy évvel volt idő­sebb nálam ; de oly édesen, kedvesen hangzott ajkairól 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom