Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

a szó: „Széky komám!", s midőn bold. apámról emlékezett: „az én nagynevű tanárom, Széky Béla!" Néhanéha megrótt bennünket, fiatalabbakat; a nyelv, a szó csípett, de a szeme akkor is mosolygott: „ne ijedjetek meg, hiszen nem akarlak én titeket megsérteni, csak tanítlak, oktatlak benneteket!" Volt nála mindig attikai só ; de az ha csípett is, sohasem sértett! Olyan ember volt ő, a kit szíves engedelme folytán visszategeztünk, de azért mindig tiszteltünk, becsültünk! Haj, de jól is esett tőled, kedves Lajos bátyánk, az a megtisztelő bizalom, szeretet. Most végül szóljunk róla mint férjről s apáról. Láttátok volna csak, mint én láttam, örömnél s bánatnál! Mily édes volt a szava az örömnél, mily bús a bánatnál ! Házasságot Gerenday Flórával, Gerenday volt bölcskei lelkész leányával kötött. S ennek a házasságnak egén nem volt felhő soha, csak örökös derű ! Az Isten szép, kedves családdal áldotta meg. Fiakkal, melyek olyanok, mint a hősnek tegzében az éles nyilak. Fiaiból nem nevelt ugyan papnak, a Krisztus vitézének egyet sem; de nevelt belőlük a közügynek, a hazának bajnokokat. Legelső fia: Lajos, kir. ügyész^; Kálmán, szentbenedeki közjegyző; József, honvédkapitány; István, honvédfőhadnagy; Zoltán, bölcsészethallgató. Halála, rövid gyengélkedés után, f. hó 2-án, hűséges neje és legidősebb fia karjaiban következett be. Végtisztesség tételén résztvett az egész község, minden különbség nélkül. A háznál Baksay Árpád szentbenedeki lelkész mondott magas röptű imát. A templomban Hörömpő Ferencz tolnanémedi-i lelkész tartott szép beszédet. A sírnál, Széky Géza gerjeni lelkész beszélt és imádkozott. Ültessetek a sírjára Cziprus ágat, rozmaringot, nefelejtset, Es te népe pásztorodat, S te családja jó atyádat És hűségét és jóságát Soha, soha el ne felejtsed! Széky Géza. IRODALOM. Előfizetési felhívás a „Keresztyénség lényege" cz. munka I. kötet B. részére: A Krisztus. Tekintettel arra, hogy a „Keresztyénség lényege" czímű művem I. kötetének A. részét a szakkritika nagy elismeréssel fogadta s megrendelő lelkésztársaim — a muka elolvasása után — nagy számmal a legmelegebb dicsérő ós serkentő sorokkal kerestek fel, miből azt látom, hogy ez irányban úttörő munkám a lelkek mélyén élő sóvárgást s az élet-eszmény utáni vágyat tölti be : elhatároztam magam, hogy az I. kötet B. részét is nyomda alá bocsátom, bár még mindig nagy koczkázat és anyagi áldozat árán. De mert meg vagyok győződve, hogy az a Krisztus-eszmény, mely a léleknek amaz erejétől szivemben fogant s elmém előtt minden tekintetben igazolást nyert, bár halvány, de hű vonásokban e munkában is ól, hat és alakít, úgyannyira, hogy soraim nyomán, ugyanazon lélek által minden olvasó hitében foganni s elméjében igazoltatni fog: jó reménységgel hirdetek előfizetést „Keresztyénség lényege" cz művem I. kötetének B. részére is, jelezvén, hogy e kötetrósz 18 nagyobbszabású, szervesen összefüggő beszédet tartalmaz, az érettünk szenvedett, meghalt és feltámadt Krisztusban teljessé vált evangéliomból, míg a mű végére csatolt függelék még néhány esketési és temetési beszédet hoz. E munkát, mely 14—15 ívnyi terjedelemben február elsején (1908. év) hagyja el a sajtót, portómentesen fogom megküldeni minden előfizetőnek, ki 1908. év február l-ig 4 koronát küld be hozzám. Midőn lelkósztársaimat e tárgyban a legjobb reménységgel keresem fel, kérve szives pártfogásukat, hogy tegyék lehetővé e munkának nagyobb anyagi megterheltetés nélkül való megjelenését, maradtam Ocsa, 1907 november hó, atyafiságos szeretettel Mészáros János, ref. lelkész. A Protestáns Szemle folyó évi 9-ik füzete, Szöts Farkas szerkesztésében, közli Szöts Farkasnak Ballagi Mórról, dr. Schneller Istvánnak a vallásról, Weber Samunak a szepességi ellenreformáczióról írt tanulmányait, — a Tárcza rovatban Csiky Lajosnak a fogháztársaságokról szóló belmissziói levelét, — a Külföldi egyházi szemlében p—f.-nek a róm. kath. egyház kebelében feltünedező modernizmus ellen folytatott pápai küzdelem ismertetését magában foglaló czikket; — végül pedig a hazai és külföldi theologiai és szocziális irodalom újabb termékeit ismerteti. A Theologiai Szaklap f. évi 4-dik füzete, Raffay Sándor pozsonyi evang. theol. tanár szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: Az egyéniség és személyiség az ujíestamentomban. 4-dik közlemény. Dr. Schneller Istvántól. — A pietizmus pedagogikája. Payr Sándortól. — Az uj theologia. B. Pap Istvántól. — Róma dekretuma. Raffay Sándortól. A tartalmas füzetet lic. Daxer György lapszemléje és könyvismertetése, továbbá Stettner Gyulának Luther Márton müveinek dr. Masznyik Endre által eszközölt fordítására vonatkozó kritikája zárja be. A Szaklapot, a mely immár ötödik évfolyamát végzi be és ez idő alatt derekasan megállta helyét, melegen ajánljuk a lelkészek és a theologus ifjúság figyelmébe. Megjelenik negyedévenként 5 íven. Előfizetési ára egy évre 6 kor., theologusoknak 4 korona. EGYHÁZ. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kénjük a díjak sürgős beküldésére. Lelkészválasztás. A pinczédi (Bácsmegye) evang. gyülekezet Horváth János helybeli segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészbeiktatás. A kolozsvári ref. gyülekezet új lelkipásztora: Barabás Sámuel, f. hó 16-án költözött be parokhiájába és 17-én iktattatott be hivatalába. A beiktatást Herepey Gergely esperes végezte. Mind az új lelkész fogadásánál, mind a beiktatáson teljes számmal vettek részt a hóstáti hivek, a kik pedig sokáig görcsösen ragaszkodtak Irsay Jószefhez. Ez a részvétel reménységet nyújt arra nézve, hogy a gyülekezet körébe elvégre a kívánatos béke is be fog költözni. Templomszentelések. Szulyóváralján f. hó 10-ón szentelték fel az evang. gyülekezet új templomát. A felszentelést, dr. Baltik György püspök képviseletében, Krizsán Zsigmond trencséni főesperes végezte. — Magyarfodorházán f. hó lT-én szentelte fel a ref. gyüleke-