Protestáns egyházi és iskolai lapok – 50. évfolyam – 1907.

1907-12-01 / 48. szám

méltóztassék, épen a tanügy érdekében megakadályozni, hogy a katholikus tanítókat a keresztény-szocziálista párt részére kortesekül kihasználják, mert ez feltétlenül ellenakcziót fog felidézni és a más vallásfelekezete taní­tókat. .. (Zaj.) legyen, a ki akar, nemzetközi szoczialista, de a tanítókat nem engedjük ezen mozgalom czéljaira kihasználni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ha megen­gedjük azt, hogy a római katholikus tanítókat kihasz­nálják erre a czélra, egész biztosra veszem, hogy más vallásfelekezetű tanítókai, épen a tanügynek és fele­kezeti békének legnagyobb kárára, majd egy politikai ellenmozgalom czéljaira használják fel. (Zaj.) T. képviselőház ! Hangsúlyozom — bármennyire méltóztatnak is szavaimat félreérteni —,hogy belőlem nem a felekezeti türelmetlenség beszél. (Élénk felkiáltá­sok : Nem ! Felkiáltások a néppárti padokon: Szégyen!) Én római katholikus vagyok és nem akarok sem az egyik, sem a másik felekezetnek kedvezni (Zaj.); csupán azt a szomorú tényt akarom konstatálni és azt hiszem, konstatálhatom, hogy a felekezeti béke nincs meg. (Derültség a néppárti padokon. Zaj. Elnök csen­get.) Miután igaz az, hogy ennek az országnak szüksége van a felekezeti békére (Folytonos zaj. Elnök csenget.), ha lehet, gondoskodjunk arról, hogy mi módon óvassék ez meg és vizsgáljuk, hogy ki és mi volt az oka annak, hogy a felekezeti béke nincs meg. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Ez a czélja interpellácziómnak, a melyet ezennel a kultuszminiszter úrhoz beterjesztek és a mely így hangzik (olvasva): „1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy úgy a napisajtónak, mint a vallás- és közoktatásügyi lapoknak, folyóiratoknak egy részében hónapok óta szakadatlanul és a kérdést állandóan napirenden tartva, azzal vádoltatik a miniszter úr, hogy a tanügyi kineve­zéseknél és általában közoktatásügyi politikájában a római katholikus vallásfelekezetűeket előnyben részesíti a más vallásfelekezetűekkel szemben? 2. Nyilatkozzék a miniszter úr, hogy igazak-e ezek a vádak? 3. Tekintettel arra, hogy ennek az országnak nagy szüksége van a felekezeti béke helyreállítására ós tekin­tettel arra, hogy a miniszter úr székfoglalójában főpro­grammul tűzte ki — igen helyesen — a felekezeti béke helyreállítását és ennek daczára a felekezeti súrlódások, féltékenység, türelmetlenség a sajtóban, gyűléseken az ország minden részében észlelhetők: mit szándékozik tenni a miniszter úr a végre, hogy a felekezeti béke helyreállíttassék ?" Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisz­ter (szólásra feláll). (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Én csupán annak bejelentése végett kérek szót, hogy a mostan elhangzott interpelláczióra a jövő hét szerdá­ján fogok válaszolni és azért teszem ezt, hogy a választ szerdára halasztóm, mert én nem akarom azoknak a támadóknak példáját követni, a kiknek tevékenysége folytán felszínre került, különben jelentőségükben nagyon túlzott tényeket t. képviselő társam felhozott s a kik nagy részben általuk, fel kell tennem, el nem olvasott törvények és rendeletek (Derültség. Igaz! Úgy van!) nem létező díszppziczióival és általános szólamokkal izgatnak (Igaz 1 Úgy van ! a középen.); hanem én az egész vonalon konkrét tényeket akarok a t. Ház elé hozni (Helyeslés.) és ezen konkrét tényeknek összeállí­tása czéljából van nekem szükségem azon egy néhány napi időre, a mely szerdáig letelik. Egész általánosságban azonban legyen szabad mégis azt kell megjegyeznem (Halljuk ! Halljuk !), hogy t. képviselő társam feketén látja a helyzetet, ha azt mondja és azt megállapíthatni véli, hogy a felekezeti béke meg van zavarva ebben az országban. Nincs megzavarva. (Hosszantartó élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ánnak megzavarására semmiféle tárgyi ok nincsen, leg­kevésbbó abban a kultuszpolitikában, a melynek képvi­selője ez idő szerint én vagyok, a mint azt szintén bátor leszek tényekkel beigazolni. Az megtörténhetik, hogy politikai utógondolatoknak a szolgálatában iparkodnak a létező felekezeti békét megzavarni (Igaz 1 Úgy van! és taps a jobbközépen és baloldalon); az megtörtén­hetik, de nekem sokkal magasabb véleményem van e hazának összes tényezőiről, felekezeti különbség nélkül, mintsem hogy feltételezhetném, hogy ha ideig-óráig sikerül is a tényeknek kellő ismeretével nem bírókat félrevezetni és ha sikerülhet tévedésbe ejteni még nagy­tekintélyű gyülekezeteket is, mert hiszen a tévedés em­berek közt nincsen kizárva, sokkal magasabb vélemé­nyem van, mondom e haza összes polgárainak, mind­azoknak a tiszteletreméltó'tényezőknek, a melyek egyházi életünket irányítják, felekezeti különbség nélkül, úgy a hazafias belátásáról, mint méltányosságáról és intelligen­cziájáról, semhogy elhihetném, hogy ezeknek a tagad­hatatlanul létező mesterkedéseknek meg lehetne az a sikere, hogy a mi hazánknak mai súlyos helyzetében még tetéznénk bajainkat az által, hogy, ismétlem, minden tárgyi alap nélkül, a felekezeti bókét megzavarhassák. (Általános helyeslés.) T. képviselőház, daczára annak, hogy érdemleges válaszomat az egyes felhozott konkrét tényekre nézve a szerdai napra tartottam fenn, csak kóstolóul és ezek­nek az úgynevezett sérelmeknek jellemzéseül egyet hozok fel azokból, a miket t. képviselőtársam említett; hogy t. i. én elkövettem azt a szörnyűséget, hogy a máramarosszigeti református középiskola főfelügyeletét (Felkiáltások! Sárospatak 1) Sárospatak ? Más oldalról, úgy hallottam, Máramarossziget is említtetett. Szóval, hogy ezt az iskolát szerzetesrendű tankerületi főigazgató alá helyeztem. Ha az ember így ezt elmondja, hát akkor akadhat teljesen jóindulatú ember, a ki azt mondja, hogy ez mégis legalább tapintathiány volt a kultuszminiszter részéről, protestáns középiskolák fölé szerzetesrendi tankerületi főigazgatót kinevezni. De hát hogyan áll ez a dolog? Az 1883. évi középiskolai törvény meghozatala után, mikor a tankerületi főigazgatóságokat szervezték, meg­honosodott az a praxis, huszonöt esztendővel az én kormányralépésem előtt és mind e mai napig fenntarta­tott, hogy a tankerületi főigazgatók közül három a tanító szerzetesrendek soraiból neveztetett ki. Ez ellen senki kifogást nem tett. Ezen tankerületi főigazgatóságok voltak: a nagyváradi, a szegedi és a székesfehérvári. Már most az én miniszterségem alatt történt, hogy egyszerre üresedett meg a szegedi és a kassai tankerületi főigazgatóság. Mind a kettőt egyszerre kellett betölteni. Már most, figyelembe vévén azt, hogy a kassai tankerületi főigazgatóság területén igen kevés más, mint katholikus középiskola van, a szegedi tanke­rületi főigazgatóság területén pedig számos protestáns középiskola van, czélszerűbbnek tartottam áthelyezést eszközölni és a kassai tankerületi főigazgatóságot töl­teni be egy tanítószerzetesrendből vett főigazgatóval, a szegedit pedig egy világival. Igy történt azután ter­mészetesen az, hogy két protestáns középiskola, a mely­nek előbb világi tankerületi főigazgatója volt, most

Next

/
Oldalképek
Tartalom