Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

kezdett társadalmi reformoknak radikálisabb formákban való folytatását is; de óriási megrázkódtatassal és ki nem számítható kárral járna az, sőt a ref. papság tekintélyének ártana első sorban, ha a szekularizáczió útján és árán változtatnának anyagi helyzetükön". Gróf Zichy Jánosnak igaza van ! Kétségtelen, hogy elodázhatatlanul szükségessé vált a protestáns papság- anyagi helyzetének gyökeres és gyors javítása; és ha ezt el lehet érni a beláthatatlan megrázkódtatássái járó és az állam érdekeit alapjában megingató osztozkodás nélkül, minthogy el lehet érni, — úgy ezt az utat kell választani és ez az út megtalálható, ha Deák Ferencz tanácsait tartjuk szem előtt. De nekünk, protestánsoknak meg kell gondolnunk azt is, hogy a szekularizáczió egyoldalú nem lehet és a mint az érintené a nagy r. kath. vagyonokat, úgy nem kímélhetné sárospataki, debreczeni, nagyenyedi és összes más egyházi alapjainkat sem. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Igazságos akarok lenni, midőn a szekularizáczió jelszavával megindult — ha nem tévedek ez év szeptember 18-án Budapesten a református papok kongresszusán világgá bocsátott mozgalmat elitélem. — Tartozom az igazságnak azonban azzal, hogy megemlékezzem arról, a mi pár héttel az előtt, augusztus végén Pécsett történt; mert hisz ott módokat kerestek arra, hogy a r. katholikus egyház régi hatalmát visszaszerezzék; és erre a pécsi VII. r. kath. nagygyűlés egyik kiváló tagja: Görcsöni Dénes a legalkalmasabb módot és eszközt abban látja, „ha a katholikus nagygyűlés megalkotná azt a szervezetet, mely egyik legjelentősebb fordulópontjává válnék a magyar katholiczizmus történetének. Kezdete, kiindulópontja lehetne a katholiczizmust egyedül talpra állító konzervatív politika a gróf Apponyi Alberttől pár év óta hangoztatott kurucz katholiczizmus érvényesülésének, a mely nem tűrne el többé semmiféle sérelmet, megtorolna minden báutalmat és a tömeg nevelésével és összetartásával hadsereget tomörítene a mögé az államférfiú mögé, a ki még eljövendő, s a ki majd visszaszerzi sok opportonizmus által elengedett, sok körültekintéssel eljátszott jogainkat". íme így szól a harczi riadó, melyet Pécsett megfújtak. Tehát agresszív kurucz r katholiczizmust akarnak, melyet nemrég gr. Apponyi hangoztatott. Csak az a kérdés, ki ellen akarják azt szervezni: az állam vagy a protestantizmus ellen ? A közvélemény megfordítása és a római katholiczizmus restaurálása a bevallott czél. íme így beszéltek Pécsett! És még többet is, mellyel a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés figyelmét fárasztani nem akarom. Szolgáljon azonban ezen tény, — ha nem is mentségéül, de legalább enyhítéséül, a református papok ülésén Budapesten szeptemberben elhangzottaknak. Íme, a Deák Ferencz 1873-ik évben elhangzott beszéde rendjén, mint rémkép odaállított vallásháború. Nem foly ugyan fegyveres háború, de a tollal és szóval folytatott háború veszélyei már itt vannak. Ilyen hangulat mellett nem kell-e aggódnunk, hogy vájjon az 1848. évi XX. t.-cz. 2. szakaszában biztosított jogegyenlőség és viszonosság megvalósítható lesz-e? Nem kell-e aggódnunk, hogy vájjon a protestánsok részéről az ez irányban megindított tárgyalások eredményre fognak-e vezetni és fogjuk-e tudni biztosítani a vallásszabadságot, mely egyszersmind maga a vallási béke is ? Ez csak ott lehetséges, a hol a törvény mindenkivel egyenlően bánik és a hol a törvényt kezelő hatóságok mindenkinek egyenlő mértékkel mérnek. A magyar törvényhozás 1791 óta eddigelé a vallásszabadság kérdésében mindig szabadelvű volt. A mi csak a vallásügyet érdeklő törvény hozatott, egészen a legújabb időkig, az mind az 1848. évi XX. t.-cz.-ben kifejezett egyenlőségi elv fejlesztésére törekedett. Még a reverzálisokat törvényesítő 1894. évi 32. t.-cz. is, a mely a mult század derekán uralkodott felfogással ellentétben liberálisnak ismerte el a szülők szabad elhatározását a gyermekek vallását illetőleg és a mely reánk protestánsokra nézve kétségtelenül hátrányos: alapelvében nem sértette meg a A 8-iki törvényt, mert az egyenlőség és viszonosság alapján állott. Az 1907. évi törvényhozás tért el először attól az iránytól, a, melynek alapjai az 1848-ik évi XX. t.-cz.-ben letéve vannak és a melyet eddigelé a magyar törvényhozás állandóan követett. 1907. • évi 27. t.-cz. 35. §-ának jutott a dicsőség ezen irányt megtörni es a visszafejlődés útját a magyar törvénytárban egyengetni. Csak jelentéktelen dolognak látszik, hogy a magyar törvényhozás, midőn a nem állami tanítók segélyezését szabályozza, más mértékkel mér a hitfelekezeti iskolánál működő szerzetesrendi tanítóknak és tanítónőknek, mint a világi tanítóknak. Jelentéktelen dolognak látszik, hogy míg a törvény a világi tanítók alkalmazását — ha az állam a fizetéskiegészítéshez 200 koronát meghaladó segéllyel hozzájárul — a miniszter jóváhagyásától teszi függővé, a szerzetes és apácza kinevezése sohasem függ miniszteri jóváhagyástól. Jelentéktelen dolognak látszik, hogy míg a törvény a világi tanítókat az állam fegyelmi hatalma alá helyezi, sőt bizonyos esetekben a felekezeti tanítók kinevezését is a miniszterre bízza, addig a szerzetesek és apáczák fölött az államot semmiféle fegyelmi hatalom meg nem illeti; a többnyire külföldi hatóság alatt álló szerzetestanítót és apá-