Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

alapján. Szükségesnek látom Főtiszteletű Egyházkerületi közgyűlés, hogy a mint akkor tettem, most is Deák Ferencz álláspontjára helyezkedjem és Deák Ferencznek 1873. június 28-án a képviselőházban elmondott beszédével — részben abból is idézve — foglalkozzam. Deák helyeselte az akkori vallás- és közoktatási miniszternek azt a javaslatát, hogy bizottság küldessék ki, mely az állam és egyház közötti viszonyoknak a lehetőségig való szabályozása kérdésével foglalkozzék. Nehéz kérdés ez, mondja, „az állam és egyház közötti viszonyok egész Európában a legnehezebb kérdések közé tartoznak"; példa erre, mint mondja, Poroszország is. Az állam és egyház közötti viszonyra nézve ő két rendszert ismert: az amerikait és az európait. Az amerikai azon elvből indult ki, hogy az állam a kultusz dolgába minél kevesebbet avatkozzék ; csekély eltéréssel a kultuszokat az állammal szemben úgy tekinti e rendszer, mint asszocziácziókat és valamint minden asszocziáczióra nézve, ha azok tanai vagy eljárása a státusra veszélyesek lehetnének: az ellen felszólal, úgy jár el a kultuszokra nézve is, egyebekben szabad kezet engedve. Az európai rendszer ettől tetemesen eltér, folytatja Deák, és kifejtvén a keresztyénség felvételével és az állami alakulással kapcsolatos történelmi múlton alapuló helyzetet, előadja, hogy a keresztyénség érdekei összeszövődtek a státus minden intézményével és annak gyökerei, mondhatni, minden állami intézménnyel összenŐtek. „így lettek az államvallások és azok intézményei hatalmasakká", folytatja Deák. Majdnem minden államban volt egy vallás, melyet a többiek felett a fejedelmek kegyeltek, ápoltak, kitüntettek és védelmeztek, így alakultak az államvallások. Magyarországon is, folytatja Deák, századokon át folyt a belhábor ú a r. kath. uralkodó vallás érdekében, míg végre 1848-ban a r. kath. vallás megszűnt államvallás lenni, törvényileg egyenlővé tétetett a más felekezetekkel ; de hatalma és az ebből eredő és az állam újabb intézményeivel is Összeszőtt érdekei tényleg még ma is uralkodóvá teszik. Deák az amerikai és a Magyarországon is érvényben volt és daczára az 1848-iki törvényeknek, még most is hatályban levő európai rendszer fölött előnyt ad az amerikai rendszernek, azonban számit történelmi multunkkal, de mégis a czélt, „az egyenlőséget és viszonosságot" feltétlen szem előtt tartandónak mondja. Ezekre tekintettel — de egyebekre is, melyekkel, hogy hosszú ne legyek és a közvetlen ide ez alkalommal nem tartozókkal ne foglalkozzam, egyebeket mellőzve — járul hozzá a javaslatba hozott bizottság kiküldéséhez, mindenek felett, hogy a változott viszonyokhoz képest tisztába hozassék az állam és az egyház közötti viszony. Szóba hozza az egyházi javak elvétele kérdését; nézete azonban nem az elvétel, hanem csak a számbavétel. Meg kell különböztetni, mondja, mik az egyház valóságos tulajdonai, melyek a maga kulturális czéljaira rendelvék, azok sértetlen hagyandók: „rendezni és arányosítani kell a kérdést". Kiterjed a r. kath* autonómia kérdésére is, melyet igen helyesen is megalfeotandónak tart. Elmondja végre, hogy ezen kérdésben nagy óvatossággal kell eljárni, a leggondosabb óvatosságnak kell az eréllyel és józan ésszel párosulnia, mert a kérdés könnyen el mérgesíthető. Felesleges lesz aztán keresni: ki kezdte ? Ha elhibázzuk a lépéseket, nehezen lehet a hibát helyrehozni. Úgymond: „a világtörténelem sokszor bizonyítja, hogy kicsiny okokból nagy szakadások lettek". Miért? Mert hozzájárul a magánérdek, az indulat, a szenvedély. Egyik a másikat tüzelte és az olyan ember, ki vallási dolgokkal nem is törődött, a legdtihösebb vallási háborúnak harczosa lett. „Kerülni kell a vallási háborúkat, mert e téren nemcsak a fegyveres háború, hanem a tollal és szóval folytatott háborúk is veszélyesek". Ezeket mondtam, Főtiszteletű Közgyűlés, azon alkalommal és a mit elmondtam akkor, ahhoz ma is ragaszkodom. Mint Deák mondotta, a helyzet tisztázása érdekéből számbavételre van szükség és a számbavétel alapján következhetik az a rendezés, mely a jogegyenlőség és viszonosság szem előtt tartásával módját kell hogy találja a helyzet tisztázásának, a nélkül, hogy a szerzett jogok és vagyonok elvétessenek — mégis végrehajtassék az 1848. évi XX. t.-cz. 3. szakasza. A Deák Ferencz beszédében is érintett országos bizottság annak idején kiküldetett, annak munkálatai már több mint 30 éve tárgyalásra készen állanak. Ott kell felvenni a fonalat, a hol az elejtetett; a Deák Ferencz által ajánlott út keresendő ismét meg, mert hisz' azon bizottság rámutatott azon intézkedések szükséges voltára, melyek figyelembevételével a. kérdés megoldható. Ha ezt az utat nem követjük, nem fogjuk tudni föltartóztatni azt a mozgalmat, mely most a szekularizáczió jelszava alatt megindult és a mely míg egyfelől csak arra alkalmas, hogy a különböző egyházak között az ellentéteket fokozza és valóságos vallásháborúvá fejlessze, addig másfelől végeredményében igazságos nem is lehet, mert szerzett jogokat, a magánjog keretébe tartozó birtokviszonyokat zavarna meg. A mi protestáns papjaink megnyugodhatnak abban, a mit egyik legelőkelőbb r. katholikus, gróf Zichy János mond: „hogy igenis szükségessé vált a református papság anyagi helyzetének gyökeres és gyors javítása; igenis parancsolólag követeli a közszükséglet által befolyásolt közvélemény a meg-