Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

felől akkor, a mikor azok a kifogásolt nehéz politikai viszonyok otthon elsimultak. Szándékunk tehát egészen jóhiszemű volt s egyáltalában nem akart „zaklatás" és „háborgatás" lenni. Hogy miért utasíttattam el és illetőleg, hogy miért változtatta meg a „board" alig egy fél esztendő leforgása alatt véleményét, azt nem tudom, csak gondolom, de itt most nem akarom azt fejtegetni. Küldetésemnek másik feladata azonban — t. i. az egyházközségek függő ügyeinek rendezése, az egyházmegyei szervezet megalkotása — a lelkészi kar buzgó támogatása mellett, szépen haladt előre. De a megoldásra váró dolgok sokasága egyfelől s a rendelkezésemre álló idő rövidsége másfelől még sem engedte, hogy munkámmal a kiszabott időre készen legyek, s így még hazautazásom előtt elköteleztettem, hogy feladatom ez utóbbi munkájának folytatására és befejezésére visszatérek. A csatlakozás kérdésével végzett a konventi elnökség. Több kísérletet nem hajlandó tenni az egyházak megnyerésére. Kiveszi azonban a „szúró tövist" (Ref. Lapja) az amerikai magyar ref. egyházak testéből. Legyen kinek-kinek a maga meggyőződése szerint! Fel vagyok mentve az alól a tavalyi kötelezettség alól, hogy akár az amerikai missziói hatóságokkal, akár az egyes egyházakkal tárgyalásokba bocsátkozzam a csatlakozást illetőleg, hogy „ágense" (Ref. Lapja szerint) legyek a hazai egyháznak. Visszatérésem czélja tehát az, hogy az egyes egyházaknak még megoldásra váró ügyeit rendbe hozzam ; az egyházmegye szervezetét végleg megalkossam úgy, hogy az „Amerikai Magyar Ref. Misszió" (Hungárián Reformed Churh in America) az Egyesült-Államok talajában gyökerező, annak törvényeivel megegyező, álla, milag elismert s minden kritikát kiálló erős s megdönthetetlen intézmény legyen, — hogy az annak kötelékében összegyűjtött magyar ref. hívek serege, hazai képzettségű lelkészeik vezetése, tanácsolása s a szó legnemesebb értelmében vett lelkipásztori gondozása alatt, erőssége legyen mindenekben magyar ref. Sionunknak, előbbvivője a magyar név becsületének. Megfogadjuk Harsányi Istvánnak a board" gyűlésén elhangzott tanácsolását és szervezünk egyházközségeket ott, a hol még eddig lelkészi gondozás nélkül élnek magyar ref. véreink, s a lerakott alapon ezen egyházszervezési munkával fogunk tovább építeni. Szervezünk kikötői lelkészeket, hogy a bevándorló mindjárt új életének legelső megpróbáltatásában hű lelki gondozást találjon. A mint ez elmondottakból is látszik, vár elég munka ránk. Ép azért szeretettel és bizalommal kérem különösen az egyházmegye lelkészi karát, hogy feladatom teljesítésének nehéz munkájában álljanak mellettem mostan is azzal az ügybuzgósággal és szeretettel, a melyről a múltban már alkalmam volt nem egyszer meggyőződni. Nekem még csak egy programmpontom lesz ezek után. Múltkori kintlétem alatt nem szóltam a csatlakozás kérdéséhez sem pro, sem contra, hanem a mennyire lehetett, megfigyeltem a helyzetet mindkét oldalon. Nem szóltam pedig azért, mert néhány hónapi tanulmányozás után még nem tartottam magamat illetékesnek arra, hogy véleményt nyilvánítsak. Most azonban már, miután tiz hónap alatt eléggé megismertem mindkét párt álláspontját, harczmodorát, az érveket, melyekkel meggyőződésüket védelmezik, támogatják: alkalmat fogok venni magamnak arra, hogy tapasztalataimat s véleményemet „sine ira et studio" (harag és elfogultság nélkül) elmondjam. Midőn az „Amerikai Magyar Ref. Misszió" egyházmegyéjét, annak lelkészi karát testvéri szeretettel üdvözlöm, vagyok mindnyájnknak szolgatársuk az Úrban: Bede László konventi kiküldött. R ÉGIS ÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. Úszód község levéltárából. 1770. év. 1. Tapasztalván azt felséges Asszonyunk, hogy némely Helységbéliek Templomokk ugy parokiális Házakk építésére nem lévén elégséges kölcségek, azoknak végben viendő épületyekre pénzt másoktul kölcsönözni Szoktanak, melly kárra és Szegénységnek állapottyára nézve rendeltetet, hogy ezentúl az olyatén esetben Senki a Felséges Consiliumnak avagy Nemes Vármegyének híre nélkül bocsátkozni ne merészelyen ugy az előbbeni Currensemnek értelme szerént a Közönységes Helységnek nevében, fent említet hír adás néküi adósságokat venni ne bátorkodgyon. * * * 2. Felséges Asszonyunk bizonyos könyvet tilalmaz, hogy senki ne tarcson magánál, egy szóval tilalmaztatik ; Kinek Titulussá ekképen következik: Justa Religionis Coactio Seu Apodíxís quod Principes, Magístratus et Dynastae Román o Catholíci habita occasione et oportunitate prossint ac debeant Acatholicos in Suis Ditronibus cominorantes cogere etiam mediis Violentiis iuro et extrenis quoties mitiora non prosunt. El. Authore Johanne Damiani Auguste Vindelicor, 1763 Ezek után marad Bugyin 6a

Aug. 1770. Kegyelmeteknek Jóakaró to Szolga Birája Dicskei Kovács Antal. * * * 3. Parancsoltatik az Bíráknak, hogy a káromkodókat példásképen büntessék, akik pedig nagyobb károm-90