Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

nagy engedelmességgel Excellentiádra, várván Atyai tőle leendő földi segedelmünket. Nem hisz Atyai szelid kegyessége Jó Kegyelmes Urunknak bennünk, hogy ámbár mondgya is Excellentiád ezt vagy amazt meg nem adni Instalasunk idején, a mit kérünk, ugy elhitetett természeti könyörületessége és kegyelmessége bennünket. Innen vagyon, hogy ennyit bátorkodunk Isteni tiszteletünkért is Excellentiádnál suplicálnunk, mert: Valamint a Lélek drágább és nemesebb a Testnél, azonképen bátor akármely külső Világi Testi hasznot néző dolgot tégyünk is, együnk, vagy igyunk is, de azok minékünk olcsóknak, mulandóknak, alávalóknak, Ízetleneknek, kedvetleneknek és keserűeknek teczenek és találtatnak, egy lévén a szükséges dolog, mellyet Máriával kellene választanunk; hanem ha, mint régenten Eliseus, Excellentiád mindeddig erre általunk Instált, kért és várt kegyes engedelmével megsózottattnak és egésségesekké tétetnek. Innen tehát: Belső szívbéli forró nagy indulattal (mellyet még szóval is kifejezni állig tudhatunk), mély alázatossággal mégis kérjük Jó Kegyelmes Urunkat, Excellentiádat, mely Méltóságodnak inkább javára mint sem karára Jobbágyi kedvekért lenne, engedgye meg csak azon Isteni tiszteletbéli Ususunkat, melytől nem más, hanem Excellentiád eltiltott, ne légyünk Pásztor és lelki mezőn (mely az Istennek beszéde) legeltetés nélkül való Juhok; hogy el ne veszszünk lélekben (mert Isten szava: „A nép, mely tudomány nélkül való: el vész"). Mely alázatos kérésünket midőn Excellentiád nagy kegyelmességébiil megadánd: igy lészen, mint az Asvérus Király idejében Susánban megszabadult sidók az Istennek dicsőségére, Excellentiád dicséretes örök emlékezetire örömnek és vigasságnak, sőt lakodalmi örvendetes napnak tarcsuk azt, mellyen ez leend. Imádván Istent Excellentiád életéért és szerencsés megmaradásáért, maradván Jó Kegyelmes Urunknak Excellentiádnak Istent érette imádó, szegény alázatos Jobbágyi Uszódi lakosok. Az fejjebb megirt Indorsatio után Pünkösd Havának utoljára és Júniusnak elején hozzá kezdvén az Templom építéséhez egy szívvel lélekkel egész Ecclésiastul, az Méltóságos Érsek fát reá engedvén, két három hetek alat az Tetejét meg hagyván és felnyilalván az egész derekat, Templomunknak tapasztásával és két karnak belé csinálásával fel építettük minden Contradictio nélkül, Istenünk Segitségébül, Simon János Bíróságában 1768— esztendőben. Az karok oldala asztalos festésével együt. Ao 1770. Djebus February az Prédikállás és az Biblia olvasásnak meg engedése iránt újonnan Instantia iratot és Pestre az Érsek után fel vitettetet, az Instantia pedig ilyen módon stylizáltatot: Nagy méltóságú Groff Kegyelmes Érsek örökös földes urunk és nékünk érdemünk felet való kegyes Patronusunk! A minden napi kenyér vétel nélkül lévő eledelt kívánó embernek minémű passiója légyen mind addig, még magának ennek bevételében orvosságát találj 3.i, Si minden napra való egészséges fel viradás erre minden embernél tapasztalható példa, urunk Jézus Krisztus drága Szent Szavai Szerént pedig nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek Igéjével, mely az ő szájjábul származik. Ne csudálya hát innét Jó Kegyelmes urunk, hogy Excellentiádtul, mint Isten után legnagyobb gyámolunktul és Atyánktul nem anyira testi mint Lelki kényerünk meg szerzéssére engedelmet koldulunk, mert felette igen éhezünk és szomjúhozunk, mely iniat nem nyughatunk és maradhatunk. Kicsoda pedig az ember, így szól az Idvezítő, ki az ő fianak követ adgyon, ha ő tőle kényeret kér, ha halat kér vajon kigyót ádé néki. A jó Atyák tudnak jó ajándékokat adni a fiaiknak, mi lehet nékünk nagyobb jó, mellyet Jó Kegyelmes urunk nékünk aján dékozna, mint erre való engedelmet, hogy Templomunkban való felmeneteliínkben az Isten beszédének kényerével, s annak közöttünk való hirdetésével s abban vetet hitünk symboluma szerént megelégitetnénk. Vajon azért meg tagadnáé ezt tőlünk Jó Kegyelmes urunk, hogy éhei halyunk meg. Esdekelünk azért mint fiak kegyes Atyánk előtt és könyves Szemekkel suplicálunk kezeit és lábait tsókolgatva, szányon meg már ennyi sok Instantiánk után. Hiszem jó Kegyelmes urunk nem kissebb Excellentiád kegyelmessége, mint az előtt élt Érsekeknek, kiknek uralkodások alat nem voltunk ettől elrekeszt\e. Ha méltóztatik Excellentiád vélünk ez jótt tenni, bizony áldás és örök emlékezet származik ebbül Excellenciádra. Hadd miis, mint más Keresztyények, a Királyi Korona és Excellentiád birtoka alat élyünk békességes életett és Excellentiád boldog és szerencsés életéért az úr Istennek Imádkozhassunk maradván Jó Kegyelmes Urunknak Excellentiádnak Igaz Hívei és hűséges örökös szolgáló Jobbágyi uszódi Lakosok. Mi leve erre a Válasz, ez, hogy Nem lehet, Nem lehet, Király tiszti ez, és nem az enyim, ha az meg engedi énis meg engedem, Sokszor meg mondottam már. Ez sem hiteles, mert király nélkül s annak hire nélkül csak maga Authoritásábul vevé el tőlünk regi Ususunkat és a mint el vette ugy visszais engedhetné, ha akarná. Indorsatio. Az Uszodiak eddig engedet Kegyelmünkel meg elégedgyenek és magokat ahoz szabják, másként ha töbre fognak vágyni, ettűl is el fognak esni. Hajós 201 May 1770. Groíf Botyányi Josef Kalocsai Érsek mpria. Közli: Molnár János, erzsébetfalvai ref. lelkész. 86*