Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A zágoni ref. gyülekezet Antal Lajos lisznyói lelkészt, — a haranglábi ref. gyülekezet Nagy Mihályt, — a küküUöszéplaki ref. gyülekezet Oálji Sándort, — az egrestői ref. gyülekezet Magyari Zoltánt választotta meg lelkipásztorává. Az evang. egyetemes gyűlés f. hó 23-án kezdte meg tanácskozásait Budapesten. Megelőző napon értekezletet tartottak, a melyen a szőnyegre kerülő fontosabb ügyeket vitatták meg. Már az értekezleten, hogy úgy mondjuk: puskaporos volt a hangulat, mikor azok a sérelmes törvényhozási és miniszteri intézkedések jöttek szóba, a melyek a jelen politikai éra alatt mind szembetűnőbbekké és visszatetszőbbekkó válnak. A másnapi ülésen ezt a hangulatot még forróbbá tette báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő megnyitó beszédének ama része, a mely a szekularizáczió kérdését hozta szőnyegre, a legelitélőbben nyilatkozván a szekularizáczió gondolatáról és magánjogi alapon bizonyítgatván a klérus háboríthatatlan birtokjogát a kezei között levő vagyonra nézve. Prónay beszédét állandó zaj és ellenmondások kisérték, jeléül annak, hogy az nem a közfelfogás tolmácsolója volt. A gyűlési tagok egy része bizonyára nem azért volt elégedetlen báró Prónay beszédével, mivel a szekularizácziót óhajtaná, hanem azért, mert Prónay sem történelmileg, sem jogilag el nem fogadható alapon szállt síkra a r. kath. egyház kezében levő vagyon magánjogi természetének védelmére és annak olybá feltüntetésére, mint a mellyel szemben még a hatályosabb ellenőrzés lehetősége is ki volna zárva. A r. katti. egyház kezében levő vagyonnak ilyen természetű felfogása és jogi minősítése felszólalásra kényszerítette a második napi ülés elején Zsilinszky Mihály, volt kultuszminiszteri államtitkárt s kerületi főfelügyelőt is,' nehogy az a vád érhesse a prot. egyházat, hogy a mikor a 48. XX. végrehajtását követeli, akkor talán a más vagyona ellen intéz támadást. Kijelentette, hogy a szekularizáczió propagálásától tá vol áll; de azt sem ismeri el, hogy a r. kath. egyház kezében levő vagyon magánjogi természetű vagyon volna, a mellyel szemben az államnak semminemű joga nem lehetne. E vagyon jogi természetének tisztázására igenis szükség van és pedig most van szükség, a mikor a r. kath. autonomia a megvalósulás stádiumában van, nehogy koldusként kelljen a protestánsoknak hátul kullogniok, a míg a r. katholikusok automobilon száguldanak. Prónay hosszabb beszédben válaszolt Zsilinszkynek, védelmezve előző napi beszédében elfoglalt álláspontját, — ii gyűlés tekintélyes része azonban nem neki, hanem Zsilinszkynek adott igazat. — Az egész dologra nézve nekünk is az a véleményünk, a mi Sztehlo Kornélé, hogy szerencsétlen dolognak tartjuk a kérdés felvetését, a mely csak arra alkalmas, hogy ellenfeleink fegyverül használják fel ellenünk, holott sem a református, sem az evangélikus lelkészi kar nem kívánja a szekularizáczió szőnyegre hozását. Hogy voltak a lelkészi kon gresszuson egyesek, a kik a szekularizáczió, sőt az egyház és az állam szeparácziója mellett szólaltak fel s vannak még azóta is, a kik ilyen értelemben írnak, az tény; ezekből a tisztán egyéni és a papság összességének véleményével semmiképen sem azonosítható nézetekből azonban, ellenségeink nagy örömére, azt a himet varrni, hogy a „prot. papság" „egyházrablásra" indult — rettenetes tévedés, a mi nem csak a lelkészi kart állítja igen kedvezőtlen világításba, hanem, a mint az evang. egyet, gyűlés példája mutatja, magában az egyházi életben is a legsajnálatosabb belső meghasonlás szülőanyja lehet. Az alsószabolcs-hajduvidéki ref. egyházmegye f. hó 16-án Debreczenben tartott közgyűlésén az egyházmegye belkörű ügyein kivül nagyfontosságú, egyetemes kérdések is kerültek szőnyegre. Dr. Balthazár Dezső esperes, a ki tevékeny részt vett a ref. lelkészegyesület előkészítésében, majd pedig az egyesület elnökévé választatott, esperesi jelentésében megemlékezett az 1907. XXVII. t.-czikkről s annak 35-dik § "3-t Yi klerikális reakczió által megrontott törvényhozási szellem betegségének súlyos kórtünete "-képen mutatta fel, a mely „egyenlősít a jogegyenlőség nevében ott, a hol egyházunkat, a magvar vallást meg lehet szégyenítem s kiváltságol ott, a hol Róma nemzetközi érdekeinek ki lehet szolgáltatni a magyar nemzeti kultura legszentebb érdekeit." Meg kell tehát indítani a küzdelmet a törvény revíziója érdekében. Megemlékezett a ref. lelkészegyesület és annak állásfoglalása ellen felhangzott vádakról is. Tiltakozott az ellen, hogy a lelkészegyesületben a lelkészi kar el akarná zárni magát a világi elemtől, vagy hogy a hivatalos egyház ellen akarna állást foglalni. Reámutatott arra is, hogy a kongresszus akkor, a mikor a 48. XX.-nak egyfelől betűszerinti, másfelől becsületes végrehajtását követelte, nem támadt a r. kath. egyház vagy az annak kezében levő vagyon ellen, hanem csak nyílt és egyenes álláspontot foglalt el „a közéleti hazugságok eme klasszikus korában", a tekintetben, hogy a klerikális reakczió aknamunkájának útját bevágja ós a prot. egyház törvényadta jogait biztosítsa. A közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy esperese egyéniségében és eljárásában megbízik, a lelkészegyesületi mozgalmat helyesli s esperese véleményével magát azonosítja. — A másik közérdekű dolog Kis Ferenez püspökladányi lelkésznek az 1907. XVII. t.-cz. sérelmes intézkedéseinek revíziójára vonatkozó határozati javaslata volt. A határozati javaslat bő részletezéssel, pontról-pontra mutatott reá a törvény 35. §-ának, a tökéletes egyenlőséggel ellenkező kivételes rendelkezésére és az Utasításnak ezt még csak fokozó intézkedéseire. A gyűlés a határozati javaslatot el is fogadta és elhatározta, hogy annak értei mében felterjesztést intéz a kerületre a törvény revíziója és az Utasítás hatályon kivül helyeztetése tárgyában. A ref. egyetemes konvent f. hó 22-én megkezdett tanácskozásait 25-én végezte be. Az első napokról szóló tudósítást részint a Belföld rovatban, részint pedig a lap vezető helyén találják meg olvasóink. A máramaros-ugocsai ref. egyházmegye f. hó 11-én megtartott közgyűlését György Endre gondnok figyelemreméltó beszéddel nyitotta meg. Reá mutatott arra, hogy a tudatlan és a tudományos hitetlenség, másfelől pedig a vakbuzgóság milyen veszedelmes támadásokat intéznek egyházunk ellen. „Azon túlkapásokból — mondá — melyek, fájdalom, napról-napra sűrűbben fordulnak elő közéletünkben s melyeket a klerikalizmus túlkapásainak bátran nevezhetünk, egész sorozatot állíthatnánk össze". Csupán az egyházmegyét illetőleg is aggasztó jelenség az, hogy a kultuszminiszter a máramarosszigeti ref. főgimnázium feletti felügyeletet egy szerzetes főigazgatóra bízta, azután pedig a máramarosszigeti piarista - gimnázium kiegészítését mozdítja elő állami támogatással. A törvényesség szempontjából nem lehet ugyan ezeket az intézkedéseket kifogásolni, „de — mondá — talán mégis valami, inponderábilis aggasztó jelenség van abban, hogy ezen tünetek egy időben, egy azon téren folynak le egyházmegyénk területén is, a mikor széles ez országban hasonló jelenségeket észlelünk,