Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

tetében nagy változáson megy át. „A múltban a nép tűrte nyomorát, szenvedéseit, kivéve mikor az módnélküli volt. Ma másképpen van : a politikai jogok egyenlőségének teréről letér s a vagyoni, nemkülönben az azzal összefüggésben álló előnyök egyenlősége felé tör. Mindenki vagyont akar szerezni, hogy élvezzen. Ez magyarázza jórészt a szoczializmns áramlatának növekedését, s habár el kell ismernünk, hogy annak soraiban nem hiányoznak olyanok, a kik a testvériség, egyenlőség gazán altruistikus ideái vezetnek : a túlnyomó részt nem vezetik eme magasabb elvek, a mit bizonyit a gyűlölet, mely e mozgalmat általában jellemzi. Nem hallgatnak Ők az engedelmesség, az alázatosság eszméire, sőt nem is fogadják el az olyan vallásnak elveit, mely azt tanácsolja, hogy a szegénységet megpróbáltatásnak tekintsük. Ok azt hiszik — se vélemény nem alaptalan — hogy a vagyonos, irányadó osztályok az evangéliommal visszaéltek, oly czélból, hogy föntartsák a kiáltó igazságtalanságokat, azon társadalmi különbségeket, melyeket az evangéliomnak ki kellene engesztelnie. Ennélfogva (így okoskodnak) félre az útból minden izetlenséggel, a melylyel eddig visszaéltek a nép elnyomására! Foglaljuk le a kényelem és az élvezetek forrásait a magunk számára! Persze azok meg, a kik azok birtokában vannak, meg akarják tartani mindazt, a mit a modern világ nekik nyújthat. Innen ered a rideg küzdelem, a pénznek, a nyereségnek szomja, mely korunkat jellemzi. Es emez izgatás, eme küzdelmek között, az anyagiaknak eme hajszolása közepette hova lesz a léleknek mélységes sóvárgása ? Erre ők azt mondják egészen nyiltan: Engem egy szem kása jobban érdekel, mint az efféle!" A fejtegetés ezután rámutat azokra, a kik, ha egyébként a társadalomjavítók más elveivel egyet nem értenek is, a vallást, az egyházat illető kérdésekben velük rokonok s azoknak számát növelik, a kik az Igét nem hallgatják. Régen nem igen dicsekedtek az emberek azzal, hogy volteriánusok, ma — czikkíró tapasztalata szerint — máskép áll a dolog: ma tetszik az embereknek az, ha azt mondják róluk, hogy „szabadgondolkozók". ' Sokan szakítanak a vallás dolgaival, mint a melyek csak régen voltak jók, „hiszen az ember férfikorában csak nem veszi fel gyermekkori ruháját". Sok felületes ember pedig azon mód elfogadja a frázisokat. De azt mondaná valaki: az ember nem igen indulhat pusztán frázisok után. Ott van maga a lét, az ő misztériumával. A gondolkodó, még ha szabadgondolkozó is, önkéntelenül is arra gondol, a ki nélkül a lelki életen fenyegető örvények zúgnak át. Úgy látszik, a czikkíró is érezte, hogy itt nem elég könnyedén azt mondani: sok ember szavak után indul. Mélyebben keresi a sokaság eltévelyedésének, vagy ha jobban tetszik : elfordulásának okát. Előre kijelenti, hogy itt épen nem szól tudósokról; nem valami tudományos szellemről van itt szó, mert hiszen ez sohasem vallásellenes. Ezek előrebocsátása mellett kijelenti, hogy a pogányság a szellemi fejlettség előtt megállani sohasem tudott s hogy a szóban forgó sokaság a külső keresztyén máz daczára jóformán pogány. Hogyan érti első kijelentését és mi a jelentősége ennek a sokaságra? Az elsőnek értelme az, hogy az emberi eltne, mihelyt némi akadályt legyőzött, akár csak valami hódító az első győzelem után, mámorba esik. Mindent lehetségesnek tart. Nem ereszté még mérő ónját minden titokszerűnek mélyére ? Hát majd leereszti! Persze vannak még misztériumok; ott van az életnek, a végtelennek titka! Előbb-utóbb az ész mindent megmagyaráz s ez az elme kevély; épen olyan büszke az elért eredményekre, mint reményeire. Es mi a jelentősége ennek a sokaságra nézve, mely magát szabadon gondolkozónak nevezi? Az, hogy — épen mert nem gondolkozik — ezen u. n. haladók sorába áli. „Ez a raczionalizmus munkája — így folytatja a fejtegető — és én azt a modern törekvést értem alatta, mely az okoskodó értelmét akarja tenni minden létező kritériumává, eltávolítván, mintegy nem létezőnek tekintvén mindazt, amit az ész nem foghat fel". „Ez a raczionalizmus halálos a vallásos érzelmekre nézve, mert a priori kizár minden misztériumot, s misztérium nélkül nincsen vallás. Persze nem mindent vetnek el Jézus vallásából, az ő erkölcstanától és személyiségétől eltekinteni nem tudnak, azonban egy híres vallás megalapítójának rangjára helyezik le. Miután pedig voltak vallásalapítók, a kik a törvényhozásban preczizebben jártak el, hiszen Jézus a lelkiismeret felköltésére helyezi a fősúlyt, nem pedig a törvényekre, mihez képest művét csak a felébredt lelkiismerettel lehet megérteni, — ennek következtében alájahelyezik Confuciusnak, Buddhának, sőt Mohamednek is, mint a kik részletesebb, praktikusabb törvényeket alkottak." „ A mi erkölcstanát illeti... két szempontnak előtérbe tolásával ennek értékét is alászállítják. Először találnak benne olyanokat, melyeket már mások is hangoztattak előtte. Azután meg kijelentik, hogy Jézus szép dolgokat mondott, de semmi praktikust nem létesített, meghagyta a többnejűséget, a rabszolgaságot s tehát azóta az emberiség haladt. Ezt hangoztatta Forel A. a Semeur Vadois-ban. Ebből az a konklúzió, hogy... a humanizmus halad a maga útján. Nem az Isten ki kezet nyújt az embernek, magához emelvén őt, hanem az ember emelkedik lassú, de szabályos lépéssel; mert a felülről jövő lélek emeli az embert. Van-e szükség ezen erőre? Mindenre elégséges az ész, az ember szellemének szárnyaiban elegendő erő van, hogy őt a végtelen haladás magaslataira emelje." „íme ez az a tanítás, mely hatalmába ejti a lelkeket, az új vallás, mely isteníti a fajt, az embert. Nem egyéb ez, mint az ész vallása, persze más formában." „Most megfelelek a felvetett kérdésre. Igen, napjainkban vannak sokan, a kik az Igét nem hallgatják. Nem hallgatják pedig azért, mert lelki dolgok őket nem érdeklik, mert a vallás ügyeit elavultaknak tartják. „Én azonban ebben nem látok katasztrófát!