Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

bizottságnak, s nyomban elhatározta, hogy az egyes tanárkarok által felülbírált, immár végleg szövegezett alapszabályt egyhangúlag elfogadja és az egyetemes gyűlés útján megerősítés czéljából fölterjeszti a belügyminiszterhez. Miután Poszvék S., mint korelnök, a tanáregyesületet éljenzések között megalakultnak jelentette ki, az előértekezlet javaslatára, illetve annak megbízásából Fischer Miklós indítványára, elnöknek egyhangúlag dr. Meskó László államtitkárt s tiszavidéki ev. esperességi s nyíregyházai főgimn. felügyelőt, ügyvivő alelnöknek dr. Mágőcsy Dietz Sándor egyetemi tanárt s bpesti ev. főgimn. felügyelőt, főgimn. alelnöknek Fischer Miklós iglói főgimn., s főiskolai alelnöknek dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. akad., titkárnak Gömöry János eperjesi ev. koll. főgimn. igazgatót, pénztárosnak dr. Szigety Lajos bpesti s jegyzőknek dr. Rell Lajos békéscsabai s Jeszenszky István pozsonyi ev. főgimn. tanárt választották meg. A választások egyhangú megejtése után Meskó László, ev. egyházunknak ez a rendkívül agilis világi tagja, nyomban elfoglalta az elnöki széket és kifejtette, hogy a tanáregyesületi elnöki állás elfoglalására hármas ok is készteti. Az első — úgymond — az, hogy evang. világi embernek — különösen neki, ki oly sokat köszönhet a prot. iskoláknak, főleg Eperjesnek — sohasem szabad kitérnie az egyhangú közbizalom által ráruházott kötelességek elől ; a második, liogy a nyíregyházai főgimnázium kormányzótestületének élén évek óta foglalkozik — tudjuk nagy sikerrel s a tanári karral ritka harmóniában — az oktatás ügyével, s a harmadik, hogy hajdanában ő is kathedrán volt, s akkor alkalma volt megismerni a tanári pálya szépségét, de sok baját, nehézségét, sőt keserűségét is. Igaz híve a testületi szellemnek, meleg barátja a tanárok tömörülésének, de csak addig, a mig felsőbb állami és egyházi czélokkal nem jut ellenkezésbe. Ama bizalmának és reményének adott lelkes és lelkesítő alakban kifejezést, hogy az oly szép és biztató auspiciuinok között megalakult tanáregyesület az alapszabályok keretén belül eredményes és üdvös munkát fog végezni az iskolák és az anyaszentegyház javára. A lelkes éljenzésekkel kisért elnöki bemutatónak méltó társa volt Mágőcsy Dietz Sándor alelnöknek szép programmja; mely eszmékben és eszméitető gondolatokban gazdag beszédek, Négyessy és Sinka beszédeivel együtt, dr. Szlávik Mátyás eperjesi theol. akad. dékántanár indítványára, a jegyzőkönyvben vagy talán a tanáregyesület által kiadandó emlékkönyvben fognak napvilágot látni. Megjegyezzük még, hogy a közoktatásügyi miniszternek benyújtandó s Fischer Miklós igazgató tollából származó memorandum végleges szövegezése egy bizottságra s az egyes szakosztályok megalakítása a jövő évi közgyűlésre bízatott. Ezt a közgyűlést az eperjesi 1687. évi vértanúk emlékének a kollégiumban való leleplezésével kapcsolatban, hihetőleg Eperjesen fogják megtartani. Az eperjesiek máris erősen készülnek a nagyszabásúnak ígérkező emlékünnepély megtartására. A minden izében lelkes alakuló közgyűlést a Gambrinusban kedélyes közebéd fejezte, be, a melyen Meskó, Dietz, Négyessy, Sinka, Ludmann, Masznyik, Szlávik s többen lelkes felköszöntőket mondottak. E helyütt is a legmelegebben üdvözöljük az Orsz. Ev. Tanáregyesületet megalakulása alkalmából s további munkásságára Istennek áldását kérjük. Ha már együtt — ev. és reformátusok — nem tudunk vagy akarunk haladni, legalább külön*) fejtsük ki tanügyi téren is a história és hitelveink által megszentelt karizmatikus képességeinket. Két prot. tanáregyesületünk pedig vivát, floreat, crescat! Szüksége van arra hazánknak és egyházunknak egyaránt! Dr. Gömöri. TÁRCZA. Miért nem hallgatják sokan a prédikáeziót? (Folyt.) Az említett hosszabb fejtegelés a föltett kérdésre a feleletet nem a szószékben s nem a lelkészekben, hanem általában az emberek gondolkozásmódjában keresi. Nem sokan hallgatjak az igehirdetőket. Ez tény. Régen többen hallgatták ? Igen. De vigyázzunk: ne simus laudatores temporis acti. Ha tisztán akarunk látni, el ne feledjük, ne téveszszük szem elől, hogy azoknak a száma, a kik hallván nem hallanak, mindig nagy volt. „Az igaz keresztyének száma — így szól idevonatkozólag a válasz — azoké t. i., a kik azért hallgatják az Igét, hogy azt meg is hallják, a múltban épen olyan szűkkörű volt, mint most. Igen, ünnepnapokon eljöttek a templomba, megtöltötték a templomot, áhítattal hallgattak... meghajtották fejüket... de azért bizony csak hallották az Igét, de nem hallgatták meg. Alázatos ábrázatot formáltak, de lelküket nem alázták meg... a megbízhatóság, becsületesség — a legbiztosabb hőmérője az erkölcsösségnek — gyengén állott". Lássuk, mi történik napjainkban az egyházakban s különösen minő folyamat megy végbe a társadalomban ? Amott a 1 lkószeknek egy töredéke — a mely azonban számban gyarapodik — reálisabb keresztyénséget követel: keresztyén társaságokat szervez, esti istentiszteleteket, bibliaolvasásokat stb. tart. Ez — a czikk szerint — felingerii azokat, a kik a teljes evangéliumot (l'Evangile intégral) nem akarják, s haragusznak azokra, a kik a „túlzókkal tartanak". Míg az egyházban a többé-kevésb' é ingerült küzdelem folyik, maga a társadalom a gond* lkodás és az érzület tekin*) Azónban egymással folytonos érintkezésben és harmóniában ! Szerk.