Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

hozásilag állapíttassák meg, hogy mennyi abból az állami eredetű vagyon; 3. az így állami eredetűnek megállapított egyházi és iskolai vagyon elidegeníthetetlen állami vagyonnak és olyannak minősítendő, mint a mellyel, illetve annak jövedelmével, a magyar állam az illető felekezetet az 1848. XX. t.-cz. 3. §-a, illetve az annak történelmi előzményeit képező királyi vagy állami intézkedések alapján, már eddig is segélyezte és a mely vagyon jövedelme az állami segély nyújtásánál, mint ilyen, első sorban figyelembe veendő; 4. az egyes felekezetek birtokában levő egyházi és iskolai vagyon jövedelmei, az állam legfőbb felügyeleti jogából folyó szigorú ellenőrzés mellett, a kezelési költségek és beruházások leszámítása után, teljes egészükben, a vagyon eredeti rendeltetésének megfelelő, vagy más, de kizárólag hazai és a törvényhozás által elismert egyházi, iskolai vagy humanitárius czélokra fordíttassanak ; 5. a mennyiben a felekezetek birtokában levő vagyon jövedelmei az illető felekezetek egyházi és iskolai szükségleteit nem fedeznék, a hiány pótlására az illető felekezetek, kizárólag a saját híveikre, a törvényhozás által megállapítandó s az állami egyenes adók bizonyos százalékát kitevő egyházi adót kötelesek kivetni, a mely egyházi adó az állam illetékes közegei által hajtandó be és szolgáltatandó át az illető egyházközség pénztárának ; 6. a mennyiben valamely törvényesen bevett felekezet egyházi és iskolai szükségletei még így sem nyernének fedezetet, a hiány az állam által pótlandó; 7. az állam által nyújtandó és az illetékes felekezeti hatóságok meghallgatása mellett törvényhozásilag biztosítandó segélyre vonatkozólag, miután az csupán a felekezeteknek a valláserkölcsi élet ápolása és a kulturális élet terén kifejtett s az állam javára czélzó szolgálatainak elismerését képezi, kimondandó egyfelől az, hogy a segély az állam és az illető felekezetek között függő viszonyt nem teremt és a felekezeteknek törvényben biztosított szabadságát és jogait nem csorbíthatja; másfelől, hogy az államsegély, annak megvonásának terhe alatt, kizárólag csak hazai és a törvényhozás által elismert egyházi, iskolai és humanitárius czélokra fordítható, s hogy abból hazafiatlan vagy a felekezeti békességet veszélyeztető intézmények és személyek semmiképen sem támogathatók; 8. az állam által nyújtott, az egyes felekezetek hazafias és kulturális szolgálatainak figyelembe vételével megállapított és az illetékes felekezeti hatóságok meghallgatása mellett törvényhozásilag biztosított segély az illető felekezet egyházi főhatóságához utalványozandó, s ennek megfelelőleg, a felekezetek állami segítését különböző czímeken biztosító törvények hatályon kívül helyezendők és a kiutalványozás tekintetében az itt említett eljárással ellenkező gyakorlat megszüntetendő; 9. az államsegély törvényszerű felhasználásának ellenőrzése körül szükséges legfőbb állami felügyeleti jog biztosítása végett kötelesek a felekezetek; főhatóságaik útján, évről-évre okmányolt elszámolást beterjeszteni a kultuszminiszterhez, a kultuszminiszter pedig köteleztessék az ezekről szóló jelentésnek, a számadásokkal együtt, a képviselőházhoz leendő bemutatására; 10. a felekezetek egyházi és iskolai szükségletei, az 1. pont alatt említett módon, 10 évről 10 évre újból felszámítandók, megállapítandók és az illetékes felekezeti hatóságok meghallgatása mellett, törvényhozásilag biztosítandók. III. Kimondja, hogy ezen határozatokat kinyomatja, az összes protestáns egyházmegyékhez, kerületekhez, egyetemes gyűléshez és konventhez megküldi és azokat azok támogatására és a törvényhozásban leendő keresztülvitelére felkéri. BELFÖLD Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület megalakulása és az egyesület első kongresszusa. (Folyt, ós vége.) A kongresszus második napján legelőször is a választmányt alakították meg, az egyes kerületek papságának előzetes megbeszélése alapján. Megválásztattak Dunamellékröl: Józan Sándor, Morvay Ferencz, Nagy Imre (kórósi), Sógor Endre, Fábián Mihály, Mády Lajos, Benkő István, Orosz Endre, Dömötör Bertalan, Dömők Péter és Lévay Lajos; Dunántúlról: Patay Károly, Nagy Lajos, Mozsonyi Sándor, Oroszi Jenő, Tóth Kálmán, Barsi Sándor, Balla Endre, Gózon Gyula, Miklós Géza, Fülöp József; Erdélyből: Kovács Sándor, Veress Sándor, Csekme Ferencz, Nemes Árpád, Jakab Albert, Kovács László, Takács Károly, Czeglédi János, Paulay Viktor, Benedek Lajos, Irsay József; Tiszáninnenröl: Kerekes János, Szuhay Benedek, Kazai Sándor, Péter Mihály, Sütő Kálmán, Halászi József, Fodor György, Hézser Emil, Tomory Endre, Sólyom Lajos, Barna Gyula; Tiszántúlról: Kiss Ferencz, Tóth József, Szemes László, F. Varga Lajos, dr. Ferenczy Gyula, Kállay Tivadar, Szondy Géza, Nagy István, Végh József, Szekeres Sándor, Juhász László, Nagy Lajos,. Rácz Gyula, Berey József. A választmány többi 56 tagjának kiküldése az egyházmegyei lelkészegyesületek, illetve értekezletek feladata lesz. Á megjelentek számbavétele után rátért a kongresszus a programmba felvett előadások, illetve határozati javaslatok tárgyalására. Hamar István budapesti theol. tanár az 1848. XX. t.-cz. 2. és 3. §-ainak végrehajtásáról szólott s erre vonatkozólag határozati javaslatot terjesztett elő. Az előadás és a határozati javaslat lapunk más helyén egész terjedelmében olvasható. A szőnyegre hozott nagyfontosságú kérdés felett széles körű, és egy pár élesebb és meggondolatlanabb hangot leszámítva, magas színvonalú vita indult meg. Kutass Bálint nem járult az előterjesztett határozati javaslathoz, mivel az szerinte nem radikális és csak a mai helyzetnek javítgatását czélozza. 0 nem az állami segélyezés javításának vagy fokozásának, hanem a „szabad egyház a szabad államban" elvnek a híve, s ebből folyólag az egyházi és iskolai vagyon szekularizálását és az államnak és az egyháznak egymástól teljes szeparálását kivánja. A szekularizáczió szükséges nemzetgazdasági és kulturális szempontból. Az egyházi és iskolai kötött birtokokat parczellázni kell, hogy a nemzet fiai földhöz juthassanak és idegenbe ne vándoroljanak; a parczellázás útján befolyó összeg pedig az összes népiskolák államosítására fordítandó, hogy a nép vállairól ezeknek terhei levétessenek és hogy a népoktatás a kellő színvonalra eraeltettessék, mert, szerinte, a kellő nivó elérése egyedül csak az iskolák államosítása mellett lehetséges. Végül a következő határozati javaslatot terjesztette elő :