Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

„Kéressék fel a nagyméltóságú konvent, hogy az ág. ev. egyetemes gyűléssel kontaktusban teljesítse a felderítés, felvilágosítás, előkészítés nagy munkáját, ezt írva a lobogóra, és kérvényezzen alantiak szerint az országgyűléshez. Lélekszámarány szerint a protestáns felekezetek tagjaira kivetendő költségből teljes apparátussal tárássá fel, hogy 1. Mi és mennyi az, a mi szekularizálható lenne? 2. Hozzávetőleg mennyi folynék be az ingatlanokért, kis parczellánként, az értékesítésnél? 3. Hozzávetőleg mily jövedelemszaporításhoz jutna az abból, hogy ezen parczellák igazságos adóztatás, örökösödések és ingatlanforgalom tárgyaivá válnának? 4. Körülbelül mily összeg kívántatik a közoktatás államosítására ? A feltárandó eredmények legmeszebbmenőleg terjesztendők lennének, felekezeti különbség nélkül, a nép körében, sajtótermékek, népgyűlések útján; ezek révén kérvényminták volnának elfogadásra ajánlandók, melyekben a következők ajánltatnának az országgyűlés elé terjesztésre: 1. Szekularizáczió útján vegye vissza az állani az általa adományozott fekvőségeket; vegye kezelésbe az állami forrásból eredő alapítványokat, az iskolai alaptőkéket. 2. A szekularizáltakat kis parczellákban adja vissza, adja el a nemzet fiainak. 3. Az itt szerzendő pénzerővel és kivételt, kíméletet nem ismerő törvénnyel, államosítsa az iskolákat az egész hazában, állítson újakat, s díjazza az oktatókat, hitoktatókat államhoz illően, kártalanítva az egyházközségeket az iskolai épületekért. 4. Vonjon el minden felekezettől mindent, mit egyházi czélokra adott, s ne adjon egyházi czélokra egyik felekezetnek se semmit; állítsa elő akként, hogy minden felekezet, minden fokozaton maga gondoskodjék szükségleteiről, alkalmazottairól, korpótlékairól és nyugdíjügyéről, egyházfentartási alapról, hogy az erősebb egyházközségek a gyengebbeket segítsék." Kutass Bálint radikális beszédét és ugyanilyen határozati javaslatát igen vegyes érzelmekkel és többször felhangzott ellentmondással fogadta a kongresszus. Nem zárkózott ugyan el senki az elől az igazságos követelmény elől, hogy az óriási kötött birtokok felparczellázása és apró bérletekbe adása égető szocziálpolitikai kérdés, a melynek bölcs megoldásából a ref. papságnak is ki kell vennie az őt megillető részt; de hogy ez a megoldás az egyházi és iskolai vagyon elvételével, az államnak és az egyháznak teljes szétválasztásával és az összes népiskolák államosításával törtérjék, annak vagy a leghatározottabban ellene mondott a kongresszus nagy többsége, vagy pedig olyannak tekintette, a mely csak beható előtanulmányok után hozható szőnyegre, elvi megvitatás végett. Különösen visszatetszést szült az egyház és állam teljes szétválasztásának és az összes iskolák államosításának gondolata, a mely utóbbi gondolatot Kutass Bálint, elég szerencsétlenül, jónak látta a felekezeti iskolák lekicsinylésével argumentálni. Ez az argumentáczió elnöki nyilatkozatot is provokált, a melyben, a kongresszus egyhangú helyeslése mellett, dr. Balthazár kijelentette, bogy a kongresszus magát Kutass véleményével egyáltalán nem azonosítja. Nagy István kisújszállási lelkész nem azonosítja magát Kutass véleményével. Törekedjünk, mint lelkipásztorok, a szocziálpolitikai kérdések megnyugtató megoldására, de hagyjuk csak a szekularizáczió követelését a szoczialistáknak és hivatalos egyházi felsőségeinktől ne kívánjunk e tekintetben olyat, a mire az, a dolog természeténél fogva, úgy sem vállalkozhatik. A szeparácziónak és az iskolák államosításának egyáltalán nem híve, sőt az a meggyőződése, hogy elemi iskoláinkhoz a legvégsőig ragaszkodnunk kell, ha élni akarunk. Az előadó határozati javaslatához csatlakozik. Dr. Ferenczy Gyula elvileg Kutasshoz, gyakorlati szempontból az előadóhoz csatlakozik. A szekularizáczió kérdését, mind a r. kath. egyház prepotencziája, mind az ország és a nép nyomora, a kivándorlás és az egygyermek-rendszer, mind a magyar nemzeti érdekek megfontolandóvá és minden oldalról megvilágítandóvá teszik. Véget kell vetni annak, hogy az egyházi kötött birtokok lehetetlenné teszik a magyar népnek a földhözjutást, valamint annak is, hogy ez a roppant vagyon hazafiatlan czélokra használtassák fel. Ám fogadtassák el az előadói javaslat, a mely a jelen viszonyait veszi figyelembe és az egyenlőtlenségek megszüntetésére törekszik, de tartassék szőnyegen, mint a jövő nagy feladata, a szekularizáczió, a mely úgyis elkövetkezik, ha nem velünk, akkor ellenünk. Határozati javaslatot nyújt tehát be, a mely szerint az előadói javaslat elfogadtatik, a választmány azonban megbizatik, hogy a szekularizáczió kérdését tanulmányozza és tanulmányai eredményét, memorandumba foglalva terjessze a közgyűlés elé. Péter Mihály nem kiván forradalmi útra térni. Ellenzi a szeparácziót és az iskolák államosítását; a kötött birtokok felosztását vagy azoknak kisebb bérletekbe adását nemzetgazdasági szempontból követeli. Ferenczy javaslatához csatlakozik. Szabó Kálmán szintén Ferenczy javaslatához csatlakozott, Varga Péter a világiak ellen kezdett volna mennydörögni, a kongresszus tiltakozása és az elnöki figyelmeztetés azonban azonnal elhallgattatta. Rézser Emil tévesnek tartja ugyan az előadó ama véleményét, hogy a 48. XX.-ban nincs és nem is volt a szekularizáczió gondolata, de nem tartaná illőnek, hogy azt mi követeljük. Követeljük csak azt, a mi az előadói javaslatban van. Határozati javaslatot nyújt be arra nézve, hogy kérje fel a kongresszus a konventet és a zsinatot a 48. XX. végrehajtásának erélyes sürgetésére. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Benedek Pál is. Szuhay Benedek nem óhajtja, hogy a lelkészegyesület a szekularizácziót tegye fundamentumává, annál kevésbbé, mivel ezzel a kérdéssel sem az egyházmegyék, sem a kerületek nem foglalkoztak. Nemes Árpád az előadó javaslatához csatlakozik. Barsi Sándor lehetetlennek tartja a 48. XX. t.-cz. 2. §-ának tökéletes végrehajtását; a 3. §-ra nézve Ferenczy indítványához csatlakozik. Nagy Béla felszólalása után F. Varga Lajos a túlzásoktól óv. Az iskolák államosításának nem híve. Ferenczy javaslatát pártolja. Miklós Géza szerint a szekularizáczió az állam feladata és nem a lelkészegyesületé. A szeparácziót ós az iskolák államosítását ne követeljük, mert az a mi vesztünket is maga után vonná. Az előadó határozati javaslatához csatlakozik. Kiss Péter szekularizácziót sürgető felszólalása után Balogh György óvta a kongresszust attól, hogy a földosztók közé álljon. Ám törekedjünk a magunk javára, de csak olyan úton, a mely hozzánk méltó és óvakodjunk attól, hogy ahhoz akarjunk nyúlni, a mi nem a mienk. Kájel Endre a szekularizácziót követelte ; Pál Károly pedig a 48. XX. végrehajtásának erélyes sürgetését hangoztatta. Ezzel a vita be lévén fejezve, az előadó és az indítványtevők éltek a zárószó jogával. Hamar István hangsúlyozta Hézser Emillel szem