Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

egyházi és iskolai vagyonának elvételére gondolt és az egyházaknak az államtól feltétlen függésbe hozására törekedett volna. Ellenkezőleg, valahányszor csak felmerült a vita során ez az aggodalom, a legkiválóbb és legtekintélyesebb férfiak siettek kijelenteni, hogy távol áll tőlük ez az intenczió, s hogy a czél nem más, mint az, hogy a törvényesen bevett felekezetek között, javaik további élvezete mellett, az eddig fennállott egyenlőtlenséget, úgy a viszonosság, mint az anyagi erők tekintetében megszüntesse. Az akták a mellett bizonyítanak, hogy az anyagi egyenlőtlenség megszüntetését nem a vagyon elvételével czélozták a 48-as törvényhozók, hanem olyképen, hogy az anyagiak tekintetében a felekezetek szolgáltatási képessége számba vétetvén s e szolgáltatási képességnél a birtokukban levő állami eredetű javak államjavaknak minősítetvén és állami ellenőrzés mellett kezeltetvén, a saját erejükkel nem viselhető terhek fedeztessenek közálladalmi költségekből. Az az idealizmus s a szabadságnak az a szeretete, a mely a 48-as törvényhozók lelkét eltöltötte, feltételeznünk sem engedi azt, hogy akkor, a mikor felszabadították a sajtót és millióknak adták meg a polgári szabadságot, ugyanakkor épen a bevett és teljesen egyenjogúaknak nyilvánított felekezeteket akarták volna szabadságuktól, jogaiktól megfosztani és az államhatalomtól függő szolgákká tenni! Magában a 48. XX.-ban tehát nincs sem az egyházi és iskolai vagyon valóságos elvételének, sem az egyházak állami szolgaságba vetésének gondolata, hanem csak az, hogy a felekezetek, a már nekik adott államjavak felszámításával, azoknak államjavakként kezelésével és híveikre nézve az egyenlő teherviselés megállapításával s a még a magok erején nem hordozható egyházi és iskolai szükségleteknek állami fedezésével, az anyagiak tekintetében is egyenlő erőviszonyok közé helyeztessenek. S a míg a törvény végrehajtását annak eredeti ilyen intencziója szerint sürgetjük, nem támasztunk sem felekezeti harczot, sem nem hozunk veszedelmet sem más egyházakra, sem a magunkéra. Harczot csak akkor támasztanánk, veszedelmet csak akkor idéznénk fel, ha, elhagyva a törvény igazi értelmét, abba oly értelmet kívánnánk belemagyarázni, a mely abban nincs meg és a mely természetesen vonná maga után az összes bevett felekezetek egyházi és iskolai vagyonának elvételét és az összes felekezeteknek az államtól függő helyzetbe hozását. Ám követeljük azért a 48. XX. t.-cz. 3. §-ának, annak szelleme szerint való végrehajtását, de maradjunk meg azon az állásponton, hogy a legszigorúbb állami ellenőrzés mellett a felekezetek kezében hagyatván az egyházi és iskolai vagyon s e mellett megállapíttatván a felekezetek egyenlő arányú teherviselési kötelezettsége, az ezek mellett sem fedezhető egyházi ós iskolai szükségletek fedezését követeljük közálladalmi költségekből, így nem sértjük senki jogát sem, csupán arra törekszünk, hogy azok az elvek, a melyek a 48. XX. t.-czikkben kifejeződést nyertek, elvégre az életben is valósulást nyerjenek. Mindezeknek alapján a következő határozati javaslatot vagyok bátor a mélyen tisztelt kongresszusnak elfogadásra ajánlani: Határozati javaslat az 1848. XX. t.-czikh végrehajtása tárgyában. Tekintve, hogy az 1848. XX. t. cz.-ben a hazába törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve a tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatott meg és kimondatott, hogy a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei, az illető hitfelekezetek meghallgatása mellett alkotandó törvény határozmányai szerint, közálladalmi költségekből fedeztessenek, azonban a törvénynek ezen rendelkezései mind a mai napig sem valósultak meg, sem teljes mértékükben, sem az egyházak állami támogattatásainak módozataiban, az Orsz. Ref. Lelkészegyesületnek 1907. szept. 19-én Budapesten tartott alakuló kongresszusa kimondja, hogy I. Kivánja az 1848. XX. t.-cz. 2, §-ának teljes, betűszerinti végrehajtását. S ebből folyólag kivánja, hogy 1. a tökéletes egyenlőség és viszonosság elve, a törvényesen bevett felekezeteknek az államhoz és egymáshoz való viszonyában, úgy valláserkölcsi és kulturális, mint anyagi téren, az osztó igazságnak megfelelőleg, a felekezetek egyházi szervezetének és törvény által biztosított jogainak sérelme nélkül, érvényesíttessék, fő elvül tekintetvén, hogy mindegyik vallásfelekezet szabadságát és jogát csak a többi felekezeteknek hasonló szabadsága és joga korlátozhatja; 2. a tökéletes jogegyenlőséggel és viszonossággal ellenkező régi törvények és gyakorlatok megszüntetendők, különös hangsúlyozásával annak, hogy egyik vallásfelekezet hívei egy más felekezet előnyére és hasznára, semmi szín és ürügy alatt meg nem adóztathatók. II. Kivánja, hogy az 1848. XX. t.-cz. 3. §-ából folyólag, a törvény eredeti intencziójának megfelelőleg, a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek, a saját erejükből nem fedezhető egyházi és iskolai szükségletei az állam által fedeztessenek, úgy azonban, hogy az állami segítség megállapításánál az illető felekezet hazafiassága s a magyar nemzet állami és kulturális élete terén szerzett érdemei legelső sorban figyelembe vétessenek és mérlegeltessenek. Ebből folyólag kivánja, hogy 1. minden törvényesen bevett felekezet egyházi és iskolai szükségletei, a jelenleg különböző czímeken, törvény alapján vagy az évi állami költségvetésekbe beillesztve nyújtott segélyek commassalásával, a felekezetek egyházi főhatóságai által bemutatandó és az egyes felekezetek egyenlő számú kiküldötteiből és a törvényhozás hasonló arányú delegátusaiból álló, a kultuszminiszter elnöklete alatt megalakítandó országos bizottság által felülvizsgált kimutatások alapján számíttassanak fel és törvényhozásilag állapíttassanak meg, — alapelvül vétetvén az egyházi és iskolai tisztviselők javadalmazásánál egyfelől az, hogy azok javadalmazása az állam hasonló kvalifikácziójú és rangú tisztviselői javadalmazásánál kevesebb nem lehet, — másfelől pedig az, hogy az egyes felekezetek főpapjai részére, hivatali javadalmazás, illetve repraesentationalis költség czímén 25,000 koronánál nem kevesebb és 50,000 koronánál több nem vehető számításba; 2. vétessék számba minden törvényesen bevett felekezet minden néven nevezendő egyházi és iskolai vagyona és a fentebb említett országos bizottság útján, törvény-