Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

és szomjúság annál égetőbb legyen a szabadulás, az isteni segedelem után, s annál mélyebb a hála, a mivel a lelket a teljesülés, a szabadulás koszorúzza. Sorsunk sivatagjára tekintve, nem mondhatjuk-e tehát, hogy a magyar református egyházra, reánk, magyar kálvinista papságra nézve az idők teljessége elérkezett: „ Uram, hajlítsd le a te egeidet és szállj alá!" A bizonytalan próbálgatások vándorútján elérkeztünk a Hórebig. Várjuk az Urat, hogy szállna le! A hegyet köd takarja : a, kiszámíthatlan jövendő köde. De a ködött villámok szeldelik által: a szabadság szellemétől megihletett lelkek villámai, biztató fénnyel árasztva el a Hóreben túli téreket. A ködöt mennydörgés rázza, reszketteti: a jogát kivánó akarat-erő. A lelkek villámfogójába belecsapott az égi tűz. Halljuk átzengeni lelkűnkön az első, a nagy parancsolatot: „ne, legyenek néked én előttem idegen isteneid,". A magyar kálvinista egyház lelke, szelleme szól hozzánk. Elénk tárja a dicső mult szent hagyományait,... ő teremtette, feltámasztja a hithősöket... ő éltette mindet. Csodatettek! Dicső emberek! Ha láttukra az összehasonlítás szégyenpírt szöktet ábrázatunkra : törjük össze az idegen istenek oltárait, rontsuk le templomait, égessük le lelkűnkről lelkesült fogadalom szent tüzével elhajlott mivoltunk maradványfoltjait! így a tilalomnak eleget teszünk! De ez nem elég I Még ezután jő az igazi parancsolat, mely a megtisztult lélekbe a cselekvőség tartalmát viszi. Fel kell építenünk u tiszta magyar, hamisítatlan kálvinista, szellem templomát, benne az elhagyott, de újra felismert Istennek oltárt emelni, nem mesterkélt, formált, faragott kőből, „mert mihelyt a te kőfaragó vasadat arra veténded, azonnal megtisztátalanítod azt" ; az oltáron meg kell gyújtanunk az Ur Jézus evangéliumának tüzét, ehhez járni, mint teremtőerejű tűzforráshoz, ebből vinni világosságot, melegséget, az erő és tenyészet eme két ős elemét, intézményeinkbe, melyekkel a lelkek egyetemes szabadságát és világosságát szolgáljuk, — küzdelmeinkbe, melyeket Isten dicsőségére folytatunk. S ha a közel jövendő szabadulás útját, módjait, törvényét megállapítani tanácsba kél a magyar Izráel lévi-nemzetsége: meglássa, hogy az Ő törvénye evangéliumi igazság szerinti legyen ; „mert ha a ti igazságotok feljebb nem bővölködik az írástudók és farizeusok igazságánál: semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába". És meglássa azt is, hogy az embercsinálta törvénynek jelentőségét túl ne becsülje; „mert a törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és valóság az Úr Jézus krisztus által lett". Ne gondolja, hogy a törvénnyel már elvégezte a cselekedet és élet dolgait; mert a törvény csak Krisztusra vezérlő mester, de az idveziilés hit által vagyon (Gal. III. 26.), a hit pedig cselekedetek nélkül megholt állat (Jakab II. 26.). Azért megmutassuk hitünket cselekedeteinkből, az Úr Jézus által, a ki legyen minékünk „út, igazság és élet." Amen. 611 Az 1848 XX. törvényczikk 2. és 3. §-ainak végrehajtása. Felolvasta az Országos Reform. Lelkészegyesület kongresszusán Hamar István. Mélyen Tisztelt Kongresszus! Az 1848. XX. t.-cz. nagy időknek emlékezetét újítja fel közöttünk. Azokét a nagy időkét, a melyekben az új Magyarország született, s a mikor az egész nemzetet és annak, legalább az alsó táblán helyetfoglalt törvényhozóit átható liberalizmus e hazában is érvényesíteni óhajtván a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" jelszavai által képviselt elveket, nálunk is ki akarta vívni a polgári és lelkiismereti szabadságot, le akarta dönteni a nemzet rétegeit elválasztó korlátokat és a szabadság és egyenlőség égisze alatt meg akarta teremteni e hon fiai között a testvéri egyességet. Az a szellem, a mely diadalmasan érvényesült az 1848-diki törvényhozásnak a sajtószabadságot biztosító, a jobbágyságot, a tizedet, a nemesség kiváltságos jogait megszüntető intézkedéseiben, érvényesítette hatalmát az egyházi élet, a felekezeteknek az államhoz és egymáshoz való viszonya terén is. A szabadság és egyenlőség elvének érvényesülése teremtette meg az 1848. XX. t.-cz. 5. §-át is, hogy megszüntesse ezen a téren is a mult időkből átszállott szolgaságot és egyenlőtlenséget, s hogy ezt megszüntetvén, megteremtse e haza szabad és egyenlő felekezetei között az addig meg nem valósulhatott testvériséget. Magának a törvénynek keletkezésével itt nem akarok foglalkozni. Röviden összefoglaltam azt a Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak f. évi 37-dik s a kongresszus tagjainak kezében levő számában. Itt a helyzet ismertetése és határozati javaslatom bevezetéseképen csak azokról a körülményekről kivánok röviden szólani, a melyek a törvény megalkotását szükségessé tették; továbbá azokról a nagy czélokról, a melyeknek elérésére a törvény szolgálni kivánt. Tudjuk, hogy a róm. kath. egyház, a maga mesteri szervezeténél és törekvéseinél fogva, szorosan összeforrt a keresztyén országok állami és egyházi életével, s a középkorban ez az összefőrrás kivétel nélkül a róm. kath. egyház hegemóniájával történt meg. A reformáczió, a tiszta evangéliomi hit, a felszabadított lelkiismeret és tudomány, és a lelkiismeret szabadságával együtt felébresztett nemzeti és politikai szabadság éles csákányával bontogatta ezt az összeforrást, s munkája több országban, több nemzet kebelében teljes eredménnyel is járt, az illető országok és nemzetek megmérhetetlen boldogságára. Ez a szétválasztó és felszabadít) munka sehol sem ment nehéz küzdelem nélkül, mert a pápaság és a pápa egyháza görcsösen ragaszkodott mindenütt hatalma, befolyása megtartásához ; de sehol sem volt oly nehéz és hosszantartó, mint azokban az országokban, a melyekben az uralkodók vagy uralkodó házak nem tudtak összeforrni a jogaruk alatt élő néppel, s a kik és a 77*