Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

Kereste-é ? Meglátia-é a Jézus lelkét ? Ezt kérdem egész tisztelettel. Nagy okaim vannak e kérdésre. Én is egy szerény munkása vagyok annak a nagy emberművelési folyamatnak, a melyek igaz útjait, módjait, eszközeit, hatásait, akadályait Ön keresi s megtalálva felmutatja említett nagybecsű művében. Úgy érzem, hogy el vagyok kötelezve, a nálam letett szerény tehetség mértéke szerint, közhaszonra, a magam kis körében, mint egy hatóatomja a nagy élethatásnak. Használni akarok. De olvasva az Ön művét, egyes kijelentései gondolkodóba ejtettek. Művének 3-dik részében, a IV-dik fejezetben „Képes-e az izlam a kulturára ?" czím alatt, feleletet igyekszik adni a feltett kérdésre. Mély kutatásai közben olyan kijelentéseket tesz, melyek szinte megdöbbentők. Idézem e kijelentéseket. „Az izlamot nem lehetett oly könnyen felforgatni, mint a kereszténységet, mely a tudomány első támadására mindjárt alapjaiban rázkódott meg s melyet ma már csak mesterségesen tud összetartani az Egyház és azok a kormányok, melyeknek társadalmi vagy magánérdeke, hogy virágozzék." (325. lap.) „Európa lassacskán kezdi már lerázni a vallás lánczait." (327. lap.) „Nem az izlám tanát kell hibáztatni a mohamedánok hátramaradásáért, hanem a vallást általában, mely Ázsiában ma is még azt a szerepet játsza, mint minálunk a középkorban, azaz lefoglalja az egész életerőt, hatalmába kerít minden emberi gondolatot és igyekezetet, behatol a mindennapi élet legkisebb részleteibe is, megszabja, hogy az ember hogy járjon-keljen, hogy egyékigyék, hogy aludjék, hogy szeressen stb., bezárja mintegy az embert egy varázskörbe, melyen az átlépni nem mer s kényszeríti, hogy mint a gyermek a járószékben, mindig arra menjen, a merre az egyházi s világi hatóságok lökdösik." (329. lap.) „Hogyha a japániak, daczára annak, hogy sok társadalmi és politikai tekintetben teljesen ázsiaiak még, mint egy deus ex machina által egyszerre európaiakká váltak, elfogadták tudományunkat, művészetünket, kormányformánkat és gondolkodásmódunkat, ez csak azért történhetett, mert közönyösek voltak vallási dolgokban és a valóságban csakugyan atheisták is." (331- lap.) Ez idézetekből tisztán látható, hogy az emberi társadalom nagy kultur-eszközeiben Ön a ker. egyházat, egyházi intézményeket, vallást, nemcsak hogy nem tartja áldásosnak, sőt határozottan akadályozó eszközökül látja. Ismétlem, hogy az ilyen nagy tudósnak szava messze hallik, különösen ha szócsöveit a világműveltség minden tája felé irányítja. És minél nagyobb dolgokról szól az írás, annál inkább szükség van a komoly és szabatos kifejezésekre, meghatározásokra. Az itt idézett tárgy, — a vallás és egyház, — a kultura eszközeinek egyik legfontosabbika, már akár segítőleg, akár akadályozólag. A vallás, mint benső életelv s ennek külső formája: az egyház és egyházi intézmények, elsőrangú tényezői voltak, kezdettől fogva, emberi és társadalmi művelődésünknek. Megérdemlik a legkomolyabb vizsgálatot, főként a mai időben, midőn okra, vagy ok nélkül, a vallás és egyházi intézmények iránt bizonyos animózitás tapasztalható, nemcsak a felületesebb elmék, sőt nyomósabb egyének részéről is. Higgadt bíráló mindig elválasztja a magot külső héjától s nem zavarja össze a fogalmakat, E két szó : vallás és egyház, sokszor fogalomzavart okoz. Egynek veszik, holott nagyon is nem egy. Komoly gondolkodású egyén, annál inkább széleslátkörű tudós előtt, ezt nem kell magyarázni. Ön, tisztelt Uram, maga is előszeretettel idéz mohamedán írókat, kik azt fejtegetik, hogy az izlám nem akadályozza a művelődést, csak nem elfajult formájában kell megítélni, hanem eredeti szellemében. Helyes! De nemcsak az izlámnál helyes, hanem mindsn vallásos formánál, tehát a keresztyénségnél is. Nekünk főként ennél. Emberi gyarlóságunkra vall, hogy a leghasznosabb, legszentebb eszközökkel is visszaél az ember, nemcsak anyagi téren, hanem szellemi, erkölcsi téren is. Kiváló például hozhatom fel azt a megjegyzését, mely szerint a japán műveltség csodás megteremtéséhez legfőbb szerencséül azt hozza fel, — mint idéztem is, — hogy a japánok tényleg atheisták. És itt így folytatja: „a nemzeti vallás, a szintóizmus, tulajdonképen nem is vallás, csupán hősök, királyok, ősök és természeti hatalmak apotheózisa, mely e parancsban éri el tetőpontját: „kövesd természetes hajlandóságodat és engedelmeskedjél a törvényeknek". A japáni, ha csak kissé is művelt, nem veszi komolyau a vallást és csodálkozik azon, hogy állhat az még fönn nyugoti országokban." (331. lap.) E kidicsért tetőpontot az inkvizíczióban is megtaláljuk. „Engedelmeskedjél a törvényeknek!" — ezt kiáltja a legvadabb deszpota is; — bár úgy érti, mint a gögös napkirály: „a törvény én vagyok!" Aztán a „tetőpont" második tétele: „Kövesd természetes hajlandóságodat!" nem zárja-e el inkább a művelődés útját ?! A természetes hajlandóság gyűjtő Egyházfelszerelő és oltárépítő műintézet. Úrasztalterítők, kelyhek, borkanesók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.