Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

ban úgy igyekeznek némelyek megspórolni a lelkészhez az utat és fáradságot, hogy a gyermekeket a pápista bábaasszonnyal kereszteltetik meg. Közigazgatási úton kért esperes úr szigorú intézkedést, és kapott is meg­torlást a bába e nálunk szokatlan cselekedetéért. Az új törvények életbeléptetésével kapcsolatos intézkedések során, sajnos, nem valami nagy rokon­szenvvel találkozott a III. t.-cz. Világfelforgatás ez nálunk, elviselhetetlenebb, mint a mostani állapot. Nagyobb meg­terhelése a gyülekezeteknek és indokolatlan megrövidí­tése a lelkészi javadalmaknak; mert az az igénybe veendő segély korántsem lesz képes fedezni, a mit a termények és szolgálmányok mai értékét tekintve élvez a lelkész. Zavaros e törvény 13. §-a, magyarázatra szorul, már pedig ez sok bajnak lehet szülője. A tanügyi jelentés során örömmel hallottuk az iskolák szellemi állapotának emelkedését; a tanerők nagy mennyi­ségben megifjodása új reményeket támasztott szívünkben. Az elmúlt évben négy lelkészválasztás volt. Meg­választattak : Maller János Mocsoládra, Kájel Endre Endrédre, Csire István Bálványosra ós Dömötör Endre Szóládra. A megválasztottakat örömmel fogadta kebelébe a traktus. Figyelmet érdemel a dombovári misszió ügye. Ezt ajánlom az illetékes fensőbb körök figyelmébe. Ez a minden testi és lelki erejét valósággal megerőltető kis egyesült protestáns fiókegyház küzd, teljesen isolálva, minden segttség nélkül. Se tanító, se pap közelében nincs; gyermekei vallástanítás nélkül; reverzális-veszte­ségek minden házasságkötésnél, mert egyházi esketés hiányával inkább reverzálist ád a róm. kath. fél javára. Kérjük a kerületet, bármily forrásból, de ide feltótlen állítson őrállót 1 Dombovár felajánl 400 koronát; az állam a vallástanításért szintén annyit köteles lesz adni, ha többet nem, 200—300 korona segélyt ezekhez csatolva szervezhető ennek az inkább küzdő, semmint hitét meg­tagadó gyülekezetnek egy adminisztrátori állás. A lelkész-értekezleti jkönyv kapcsán az országos lelkészi értekezlet létrejöttét, szemben Turi Károly kapolyi lelkész előadó indítványával, ki az egész mozgalmat teljesen helytelennek, alkotmányunk sánczaiba be nem illeszthetőnek mondotta, szívesen üdvözli az egyházmegye, de hivatalos küldöttet, mivel az egyházmegye, mint ható­ság, meg nem hivatott, nem küld. A lelkészek össze­sereglésót és testvéries működésót azonban szívesen látja. Csak azután ne magunkért, hanem az egyházért! Tárgyalta a gyűlés a lelkészi nyugdíjintézet ügyét is és ezzel kapcsolatban elfogadta a Turi Károly, ifj. Bocsor Lajos és Kájel Endre által benyújtott következő indítványt : „Miután a VII. t.-cz. 16. §-a világosan kimondja, hogy: „az orsz. ref. lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézetbe egyszer befizetett belépési járulékok és tagdíjak visszakövetelésére senki semmiféle esetben sem nyerhet jogot", világosan következik a törvény szellemé­ből és szavaiból, hogy az ily természetű pénzek az inté­zet erősítésére szolgálnak s a befizető javára többé semmiféle czim alatt nem számíthatók: a k.-somogyi ref. egyházmegye felkéri a főt. és nm. konventet, hogy az Ügyrend 62. §-ának eme szavait: „ennélfogva azoknak a gyámintézeti tagoknak, a kik az újjászervezés előtt négyezer koronánál magasabb java­dalom után fizették a gyámintézeti járulékokat, a be­fizetett többlet a nyugdíjintézeti' pótló járulékoknál be­számítandó" — törölni szíveskedjék, mivel ez a határozat a törvényből nem folyik, sőt azzal homlokegyenest ellenkezik." A jövő évi gyűlést Tamásiba tűzte ki a közgyűlés. Sok kisebb jelentőségű kórvény tárgyalása után esperes úr imával zárta be a második napra csekély számra leapadt közgyűlést. Balatoni J. MISSZIÓÜGY. A péesi konferenezia. (Folytatás.) A konferenezia második napjának reggelét néhányan arra használták fel, hogy kirándultak Pécs környékét meg­tekinteni, Visszatérve útjukról s miután elköltöttük a sátorban a reggelinket, fényképfelvételt készítettünk a konferenezia összes jelenlevőiről, melyet bizonyára nem csak a külső együttlétnek, hanem másnak és többnek is emléke gyanánt fogunk őrizni. Ezután megkezdődött a második értekezlet. Az előadó Biberauer Richárd, „A szövetségesek neveléséről" olvasott fel. Először is arra felelt meg, hogyan nevelünk idegeneket, meg nem térteket szövetségesekké ? A feleletet történetekben adta meg, melyek részben a magyar szövetségi munka múltjából voltak véve. A bennük rejlő felelet ez volt: nem nagy bölcseség, vagy kiváló befolyás stb. hanem hűséges ragaszkodás az Úrhoz, a világ közepette ós a világ előtt is bátor bizonyságtétel, foglalkozás a lelkekkel és velük együtt a bibliával, ezek az eszközei annak, hogy a szövetséges másokat is Jézus követőivé és szövetségesekké neveljen. A már szövet­ségesek tovább nevelését illetőleg rámutatott azokra a veszedelmekre, kísértésekre, melyek a szövetségeseket körülveszik, melyektől a vezetőnek intenie, óvnia kell a reá bízottakat s ezekkel szemben a helyes útra, a melyen a vezetőnek nevének megfelelő munkáját végeznie kell. Nyáry Pál a felolvasás után oda nyilatkozott, hogy ő teljesen egyetért azzal, a mit az imént hallottunk. Csia Lajos azt hangoztatta felszólalásában, hogy a felolvasás második részében tárgyalt veszedelmekkel szemben akkor teljesíti híven feladatát a vezető, ha nem annyira maga óv és int, mint inkább Jézus óvó és intő befolyása alá juttatja a szövetségeseket. Dr. Molnár Gyula az imádság fontosságát emelte ki a meg nem tértek szövetségesekké való nevelésében; továbbá óvta attól a veszélytől, különösen a vidéki jelenlevőket (mert első sorban a számban kisebb köz-74

Next

/
Oldalképek
Tartalom