Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

sógeket fenyegeti a veszély), liogy egymás iránti kíméletből el ne nézzék és felburjánzani ne engedjék a bűnt. Kádár Géza hat pontban tüntette fel azt a fokozatos fejlődést, melyen át a lélek Jézushoz eljut, magát néki átadja, s így szövetségbe felvehető. Erdélyi László makói lelkész, az elhangzott felszólalásokból tanulságképen levonva, rámutatott arra, hogy íme ugyanahhoz a tárgyhoz mily különböző szempontból, más-más egyéniséggel szólottak az egyesek. Isten országában eredeti egyének maradunk s az Úr épen a lelkek sokféleségében akarja magát megdicsőíteni az által, hogy egy lélek uralkodik bennük. — Vargha Gyuláné felszólalásában fölhívta a figyelmet arra, mily fontos, hogy a vezető juttassa el a szövetségest egy határozott fordulópontra; legyen a szövetséges életében egy óra, melyben vezetőjével négyszemközt folytatott beszélgetés után (vagy egyedül), leborul Isten előtt és végleg ós határozottan szakítva a világgal, átadja magát teljesen Megváltójának. Egy ily órának emléke megbecsülhetetlen nagy támasz a kísértések közepette a szövetséges egész életében. Az értekezletet ismét imádkozás követte, melyre még inkább áll az, a mit vasárnap délutáni imádságokról mondottam. Az áldásnak, a konferenczia értékének fokmérői voltak ez imaórák és nem alacsony fokot mutattak. Dicsőség és hála érte az Úrnak! A délután első felét a pécsi országos kiállítás megtekintésére fordítottuk, a másodikban pedig a konferenczián résztvevő nők imaórát, a férfiak pedig megbeszélést tartottak. Az utóbbin Nyáry Pál felvette a Mária és Márta szolgálat kérdését. Melyiknek példáját s hogyan kövessük? Többen hozzászóltak s a megbeszélés eredményét a következőkben foglalhatom össze: Mária „jobb része" bizonyára nem abban állt, hogy sohasem tett semmit sem Jézusért, ez a tétlenség ép oly veszedelmes lett volna, mint Márta eljárása, ki örökké csak tenni, munkálkodni, adni akart Jézusnak, a nélkül, hogy ő vett volna Jézustól, alázatosan leülve lábaihoz, mint testvére. E két veszedelem mindegyike fenyeget, de egyszerű módja elkerülésének az, ha minden körülményben megtudakoljuk (imádságban) Istennek akaratját, mely megvan és áll az ő országa terjesztésének minden mozzanatára nézve (I. Kor. 12., 11.) és ezt az akaratot teljesítjük. így nem jutunk sem a Márta-szolgálatra, melytől Jézus oly komolyan óv, sem a félreértett Márta-szolgálatra, illetőleg mindenféle szolgálat teljes hiányára. Mind e gyűlések és értekezletek alatt elmúlt a konferenczia számára kitűzött idő : teljes két nap. Nem csoda, hogy oly hamar mult el, nem tétlenül töltöttük. Tehát elérkezett a búcsú- összejövetel ideje is: a második nap estéje. Nem tudom biztosan, ki állapította meg ez összejövetel tárgyát, de annyi bizonyos, Isten akarata volt, hogy e tárgyra irányuljon a konferenczián résztvettek figyelme, e tárgy a „csendes órau

volt. Nyáry Pál Dán. 6, 1—10 versei alapján elénk állította az Isten emberének, Dánielnek példáját, mint marad hűséges a legnehezebb viszonyok között, sőt élete koczkáztatásával ahhoz a szokáshoz, mely több volt szokásnál s mely az egészséges lelki élet törvényeiből fakad, hogy minden napjának bizonyos idejét Istenével való titkos, benső együttidőzésre fordította; itt van a forrása annak az erőnek, mely Dánielt hőssé tette. Ezek után Vargha Gyuláné gyakorlati tanácsként azt ajánlotta, hogy tartsák a jelenlevők lehetőleg reggel a csendes órát, a mikor még földi gondoktól nincs elfárasztva elménk, talán már bűnös indulatoktól megtöltve, vagy felzaklatva lelkünk ; továbbá használják ki a napközben kínálkozó csendes perczeket is arra, hogy figyelmüket a világtól el és Urukra fordítsák. Erdélyi László e szavak kapcsán, hogy: Vár az Isten, hogy könyörüljön rajtad! intézett néhány buzdító szót a szövetségesekhez. Vár az Isten, úgymond, bennünket most, megtörténhetik, hogy ha innen eltávozunk, némelyik az Úrtól is eltávozik. És ha később a bűnnek terhe alatt összetörik valaki: ne essék kétségbe, mert az Úr vár reá, hogy könyörüljön rajta. Gsia Lajos arra mutatott rá, hogy nem minden csendes óra igazi, tehát áldásos csendes óra. Igazi az a csendes óra, mely egész életünket csendessé teszi, melyben mindennap újra átadjuk magunkat Megváltónknak, hogy ő benne maradva, egész nap megtartsuk azt a lelki állapotot, a melybe a csendes óra juttat. Dicsőséges az olyan keresztyénnek élete és az olyan keresztyének közösségének növekedése, a ki s a kik ily csendes órákat tartanak. K. Nagy Károlyné és Szabó Zsigmond a saját tapasztalatuk alapján erősítették meg a csendes óra áldásos voltát. Méltóbb és szükségesebb gondolatokkal nem fejezhettük volna be együttlétünket. Arról nem tanácskoztunk, hogy jövő évre hol tartunk konferencziát s hol találkozunk, de arról hallottunk, hogy acldig is mindennap találkozhatunk a kegyelem trónjánál, a hol azt hisszük, egyedül vagyunk szemben az Úrral, pedig tulajdonképen mint egy láthatatlan dicső konferenczia úgy jelenünk meg előtte. Egyek legyünk — ez az ő vágya, miként ő egy az Atyával (Ján. 17. 21.). Határozatot úgyszólván nem hoztunk gyűléseinken ügyünk előmozdítására; de azt hiszem, ez utolsó gyűlésen, ha előbb nem, sok titkos határozat kelt a szivekben, hűségesebb, alázatosabb, szentebb élet elkezdésére — ezek a határozatok fogják ügyünket előmozdítani, ha ... — figyelj a feltételre, kedves szövetséges társam, — ha nem a magad erején próbálod végrehajtani. Nem akarok elmélkedni a konferenczia tanulságairól, tanácsokat adni a jövőre, tudósításom így is hosszúra nyúlt. Csak egyre kérlek titeket, szövetségesek, kik jelen voltatok ez emlékezetes gyűlésen, olvassátok el a talentomokról szóló példázatot (Mát. 25. 14—30.). Nagy talentom-osztogatás volt e konferenczián. Részesüljetek benne. Az Istennek kegyelmességét hiába ne vegyétek! (II. Kor. 6. 1.) V. J,