Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-27 / 4. szám

lyan akarja az általam jelzett irányban a segélyt nyújtani, alig hiszem, hogy ezen összeg keretében annak eleget tudjon tenni. Mert hiszen, hogy ne szóljak többről, csak az erdélyi egyházkerületről, 63 olyan községünk van, a mely feltétlenül kivánja, hogy anyaegyházként szerveztessék. Körülbelül hetven egynéhány ezer korona az, a mi erre a czélra szükséges volna és ezzel a hetven egynéhány ezer koronával ezt a 63 egyházközséget nemcsak a református egyházi életnek, de a magyar nemzeti életnek is lehetne és kellene megmenteni. Hát ez nagy összeg. Természetesen e 95,000 korona többletet az erdélyi egyházkerület reformátusai a maguk részére igénybe nem vehetik, bárha nem is szükséges egyszerre az egész összeg, mert hiszen bizonyos számú évek alatt oldható meg a kérdés; de még így, időre felosztva is, tekintettel a többi felekezetek igényeire, én ezt az összeget kevésnek tartom. A miniszter úr talán módját fogja találni annak, hogy póthitel igénybevételével, vagy más úton rendezze ezen kérdést, segítse a nemzeti érdekeket, a melyek itt talán nagyobbak, mint a felekezeti érdekek. A rendes kiadások ezen tétele I. pontjának 14. rovatához kell, hogy még szóljak. Ez szól a magyarországi református és ágostai hitvallású evangélikus egyháznak az 1848. XX. t.-cz. 3. §-a értelmében leendő segélyezéséről. E czélra a miniszter úr a költségvetésbe 1 millió koronát vett fel az 1907. évre. Ez az egy millió korona ebbe a költségvetésbe felvétetett a miniszter úrnak egy irata alapján, a melyet a magyarországi református és ágostai hitvallású egyházak közös bizottságának 1904. év elején az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában benyújtott emlékiratára válaszul adott. Ezen iratban, a melynek szószerinti felolvasásával talán nem fogom terhelni az igen t. képviselőházat, a miniszter úr azt mondja az 1848. XX. törv.-czikk 2. és 3. §-ára vonatkozólag, hogy a 2. §-t illetőleg ebben a leiratban intézkedéseket tenni nem kiván, azok egy más megoldásnak tartatnak fenn. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy én kénytelen vagyok most, ebből az alkalomból, a két protestáns egyház szempontjából és talán nevében is, beszélni. Talán bizonyos határig az érdekeltség színezetével bír, a mit mondani fogok. Azt gondolom, hogy a legnagyobb tárgyilagosság mellett is kötelességem elmondani, hogy az 1848. XX. t.-czikk 2. §-a, vagyis a teljes jogegyenlőség és viszonosság kérdése ezzel a leirattal még megoldva nincs. Felterjesztéseink rendjén a sérelmeknek egy egész sorozatát hoztuk fel, a melyek feltétlen orvoslást igényelnek. Az 1848. XX. t.-czikk 2. §-ában kimondott elv ma még nincsen végrehajtva, — és ezt animozitás nélkül mondom — a törvény értelmében pedig nekünk a végrehajtást követelnünk feltétlen jogunk van Azt hiszem, a kívánság jogos, és remélem, hogy a miniszter úr maga is fogja keresni az alkalmat, hogy a törvény erre vonatkozólag is teljes értelmében, és itt hangoztathatjuk, hogy betűszerinti értelmében is — végrehajtassék. Példaképen reámutatott itt báró Bánffy arra, hogy a fővárosban, az 1868. LIII. t.-cz. 23. §-ának ellenére, mily aránytalan a felekezetek községi segélyeztetése; hogy az evangélikus egyház, az arányszerinti 52,900 korona helyett csak 44,900, a református egyház 88,700 korona helyett csak 53,000 koronát kap. Majd pedig így folytatta: Említettem a kérdést, csak azért, hogy a t. miniszter úr legyen szíves figyelmére méltatni és a megindított tárgyalások rendjén keresse meg a módját, hogy a két protestáns felekezet által beadott memorandum és későbbi iratok alapján végre egyszer rendeztessék teljesen is, az 1848. XX. t.-cz. 2. §-ának megfelelően, a teljes jogegyenlőség és viszonosság kérdése. Az 1848. XX. t.-cz. 3. §-át illetőleg a t. miniszter úr leiratában a két protestáns felekezetnek 3.000,000 korona állandó tételt helyez kilátásba, a harmadik évtől kezdve. Az 1907. évre egy milliót, 1908-ra két milliót vesz fel és az 1909-ik évtől kezdve három millió lesz állandóan a költségvetésben felvett összeg, — az 1848. XX. t.-cz. által megállapított elvnek szem előtt tartásával, a nélkül, hogy azt mondaná, hogy ezzel az 1848. XX. t.-cz. betű szerinti végrehajtására vállalkoznék. Kétségtelen, hogy ez az összeg a két protestáns felekezet nyomott helyzetén sokat fog segíteni. Beismerem, hogy kérésünk részben való teljesítését jelenti ez, és beismerem, hogy első sorban azoknak a kérdéseknek rendezésére megfelelően felhasználható, a melyeket a t. miniszter úr is leiratában kijelölt. Az az összeg a szerint első sorban az adóterhek könnyítésére használható fel, másodszor a papi nyugdíjintézet létesítésének biztosítására, harmadszor kisebb összegben a központi közigazgatási költségek czéljaira, a mi szorosan véve ugyancsak a hívek terheinek könynyítése, mert hiszen a közigazgatási költségeket a hívek fizetik. Mikor elismeréssel és hálával mondom ezt el, akkor úgy a magam, mint, azt hiszem, az összes két protestáns felekezethez tartozó hívek nevében azt is ki kell jelentenem, hogy ezzel mi a kérdést megoldottnak nem tekinthetjük. Nem tekinthetjük végrehajtottnak az 1848. XX. t.-czikket sem; nem tekinthetjük azonban kielégítve azokat az igényeinket sem, a melyeket jogosan állítottunk fel, és a melyek számszerűleg abban az emlékiratban nyertek kifejezést, a melyet 1904-ben az akkori miniszterelnök úrhoz intéztünk és a melyen több, mint hat millió korona igényt mutattunk ki, daczára annak, hogy némely intézményünk czéljaira még számszerűleg az igényeket ki nem mutathattuk akkor. Mi úgy tartjuk, hogy az 1848. XX. t.-cz. értelmében ezekhez a nagyobb összegekhez is jogunk van. A mostani intézkedéssel nem látjuk a kérdést megoldottnak, csak átmenetileg a nyomasztó helyzeten való segítésnek tekintjük, köszönetünk ós hálánk kifejezése mellett.