Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

egyházaknak, hanem a lelkészi nyugdíjjárulék már szemökben botránkozás köve. Pedig épen a baranyai részen levő egyházakon fog segíteni az új törvény, azoknak adóterhein fog könnyíteni az adótehercsökkentési alap. Nagy érdeklődést keltett Kelecsényi Zádor előadó jelentése a horvát-szlavon misszió mezejéről. Daczára a zavaros politikai viszonyoknak, a missziói munka szépen folyik és a haladás évről-évre kimutatható. Tagadhatatlanul, a legnagyobb része a munkának Kelecsényi Zádor vállaira nehezül, ki ezt a munkát bámulatos kitartással, úgyszólván apostoli buzgósággal végzi. Hála neki érte, de hála a Julián-egyesületnek is, a mely Antal Gábor dunántúli püspök úr útján lehetővé tesz sok mindenfélét, a mi eddig anyagi erőink híján lehetetlennek látszott. Most épül Yukováron a már 30 gyermeket dajkáló Szeretetház, templom és iskola, mintegy 50,000 kor. költséggel, abból a láthatatlan forrásból, mely magyar véreink megmentésére nyittatott meg áldott kezek által. Banovce pedig anyaegyházzá alakul, miután a banovcei missziói lelkész székhelye Vukovárra tétetett át. Maradék, Nikince küzdenek ugyan, de egyszersmind nőnek és izmosodnak, mint pálma a teher alatt. A missziói jelentésben foglaltakkal kapcsolatban került tárgyalás alá Arany Gusztáv pacséri lelkész memoranduma, melyet Zombor és vidékének intenzivebb lelki gondozása tárgyában nyújtott be az egyházmegyéhez. Az emlékiratból megtudtuk, hogy Zomborban csaknem 500 ref. magyar lélek él, különböző tanintézeteiben 58 gyermek tanul; körülötte Apatinban, Gomboson, Bezdánban, Hódságon a másik 500 ref. lélek van, csaknem teljes elhanyagoltság állapotában. Az anyaegyház lelkésze 3000 lelket számláló gyülekezetét nem hagyhatja annyiszor magára, a hányszor azt a zombori fiókegyház és a szórványok gondozása szükségessé tenné. Költsége sincs a PacsértŐl 40—60 kilométernyire eső szórványok látogatására. Az emlékirat Zombornak missziói központtá alakítását, az állandóan segélyezett missziói egyházak közé felvételét, missziói lelkésszel ellátását, az átmeneti időre pedig útiköltség utalványozását kéri, mely kérelmekhez az egyházmegye egyhangúlag hozzájárult, azoknak a kerülethez, konventhez igen meleg pártolással felterjesztését határozta el. Mindenki érezte, hogy Bács-Bodrog vármegye székvárosában, egyházi és nemzeti szempontból, az egyetemes egyháznak van missziója és ezt a missziót minden magyar ref. léleknek pártfogásába kell vennie. Ezek után sorban letárgyaltattak a bizottságok és a számvevőszék jelentései, melyekben különösebb megemlítésre méltó mozzanatok nem fordultak elő. A kopácsi lelkészi álláson Szalay Antal volt m.mecskei, a bellyein Kemenczky Gyula egyházmegyeileg is megerősíttettek. Mohácsi Béla újszivaczi ós Glöckner Károly újsóvéi tanítók hivatali esküjöket az egyházmegye színe előtt letették. A Korbai-alapítvány első 300 koronás jutalmát, a magyar nyelv tanítása körül kifejtett igen eredményes munkálkodásáért, Jung Károly ujsóvéi tanító kapta. Alig hangzott el az érdembiráló bizottság jelentése, mikor a távirat az első helyen jutalmazott Jung Károly halálhírét hozta. Az elismerés babérkoszorúja hamarosan czipruslombbá változott. Még egy szomorú akkord vegyült a tárgyalások hangjába. A törvényszék egy szerencsétlen lelkésztárs ügyével foglalkozva, azt határozta, hogy az, a ki az ügyészi vádiratban felsorolt tetteket elkövette, nem lehet beszámítható lelkiállapotban, miért is ítélethozatal előtt elmebeli állapota is megvizsgálandó. És a törvényszék helyesen vélekedett. A teljesen megbomlott idegzetű h. lelkész még a gyűlés folyama alatt öngyilkosságot kísérlett meg, a Dnna hullámai közé vetvén magát, de szerencsére a jókor érkezett hidászkatonák kimentették önkéntes sírjából s visszaadták az életnek. Vajha az életnek, a mértékletes életnek adták volna vissza! A gyűlés tárgysorozata mintegy 100 pontból állott. Jobbára jelentéktelen adminisztratív dolgok. A jövő gyűlés helyéül Eszék-Rétfalu jelöltetett ki. Egyházkerületi képviselőkül Arany Gusztáv pacséri lelkész és dr. Schneider Károly tanácsbiró küldettek ki. yv. MISSZIÓÜGY. A péesi konferenezia. „Magyarországon nem volt még ilyen szép konferenezia." Ily véleményt mondottak tapasztalt és a magyar evangéliomi munka és élet történetét ismerő keresztyének, az élő keresztyén szövetségek Pécsett tartott országos gyűléséről. Nem azért, mert olyan sokan gyűltek össze, nem azért, mert olyan szives fogadtatásban részesültünk, nem azért, mintha rendkívüli, szokatlanul hatalmas beszédeket hallottunk volna, mintha nagy lelkesedés fogott volna el vagy boldog érzelmek töltöttek volna el bennünket, kik jelen voltunk, hanem azért, mert tetszett az Úrnak nagy kegyelméből gazdagon megáldani bennünket. Megáldani. . ., mily gyakran, de felületesen használt szó. Vájjon mit értünk alatta ? Azt, hogy a kik részt vettek a pécsi gyűlésen — reméljük, mindnyájan, de sokakon szemmel láthatólag észrevehető volt — oly adományokat nyertek, akár az előadások alatt, akár az imaórákon, akár a magánbeszélgetésekben, melyekre épen szükségük volt. Az egyedül állók és gyengék megerősödése, a maguk erejében bízók megalázása; örömvagy elszomorító belátása a hiányoknak; a bűntudatnak erősebb felébredése vagy a kegyelem bizonyosságának szilárdulása és a többi adomány: bizonyára oly hiányokat pótolt kinek-kinek lelkében, melyek addig megakasztották az ő megszentelődését és hátráltattak másokat is. Áldások voltak ezek, melyekkel a mennyei Atya gyermekeit megajándékozta. A konferenezia aug. 18—19-én (vasárnap és hétfőn) tartatott meg. A résztvevők zöme szombaton indult el