Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-01 / 35. szám

könyvi kiadványok, esketési stólák elvesztésével, bennünket ért tetemes veszteség1

enyhítésére, a már törvényben is biztosított korpótléknak mielőbbi folyósítását. Es ugyan ma, ez osztálygyülölettől izzó korban, hogy lehet több reményünk korpótlékunk kiutalásához? Ha követelünk, vagy ha kérünk? A tapasztalás szerint az ú. n. közpapok követelő mozgalma kiáltó szó volt a pusztában !... Bizony, ha felsőbb hatóságainkat gyalázzuk, gyanusítjuk, rágalmazzuk; ha a korpótlék folyósításánál fontos tényezőként szereplő vezérembereinket elkeserítjük: a mi országos szervezkedésünk sem vezet egyhamar czélhoz ! !. .. Engem megszűrt az élet a nyomorúság szűrőjén. Szívem ma is egy keserűséggel telt pohár... Elismerem, hogy a nekem jóért rosszal, gyalázkodással fizetett, családom kenyerére törő ellenségeimet, oktalanul gyűlölködő szolgatársaimat szeretni nem tudom; de tudom és vallom, hogy egyetlen hatalom van, mely mindent legyőz, mely ügyünket egyedül koronázhatja sikerrel: a szeretet! ... Ne legyen hát ez csak a szószékből elhangzó üres szó! Valósítsuk azt meg első sorban egymással szemben, de tartsuk kötelességünknek gyakorolni az egyházunk hajóját mots kormányzókkal szemben is! Mert ha tovább-tovább folyik a velők szemben való bizalmatlankodás, sőt a közelebbi időkben tapasztalható meggyannsítás rágalmazás: mi magunk segítünk ásni az oly sok oldalról fenyegetett szegény egyházunk sírját; s akaratlanul bár, eszközei leendünk a kálvinistaharangok elnémulásának! Pedig ha azok egyszer elnémulnak: Európának új térképet rajzolnak; de azon nem lesz felírva ez a szó: Magyarország! Vajha a közelebb összejövő országos lelkészegylet felett is lebegne mindig a szeretet lelke; hogy ne hangzanék ott a követelés, gyanúsítás, rágalmazás durva hangja !! Mert, bár lennék rossz próféta, ha ott azokat a fegyvereket használjuk: azok elsőben is minket sebeznek meg. De legyen elég! E pár szónak egyetlen czélja az volt, hogy visszautasítsa egy vezéremberünk méltatlanul lett megtámadtatását; s feltárja az ily eljárásnak czéltalan, sőt helytelen, tapintatlan voltát! Béke velünk! Philalethés. Kiadtuk e czikket az audiatur et altéra pars elvénél fogva: Az „Egy kis ébresztődért maga a czikkíró vállalja a felelősséget. Bármiként történt is a dolog s ha még annyira a fehér asztalnál is, annyi tény, hogy protestáns egyházaink jogos igényei épen azon helyeken és tényezőknél, a honnan és a kiktől a legtermészetesebben várnánk azoknak méltánylását, nem részesülnek abban a jóindulatban, a melyben részesülniük kellene. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy az inkriminált czikk írója nem is annyira egy embert akart megvádolni, mint inkább csak világító sugárt kívánt vetni a mai hivatalos egyházpolitika azon irányára, a mely protestáns egyházainknak az 1848. XX. t.-czikkben, mint alaptörvényben, világosan kifejezett jogainak érvényesülését nem nyíltan, hanem épen ezért veszedelmesebben, igazi politikus sakkhúzásokkal igyekszik gátolni. Ez olyan tény, a melyet még a felmagasztalt három millió korona sem sanál végérvényesen és a fejedelminek látszó évi segély aranysugárai sem képesek azon káros következményeknek sötét felhőit elűzni a mi gondolkodásunk világából, a melyek mint a mai egyházpolitika ijesztő eredményei, itt lebegnek fejünk felett. Olvassa el Philalethés dr. Bonifacius czikksorozatát „A klerikalizmus rabszolgái"-ról. Majd ott meglátja, hogy indokolt-e a mi félelmünk, a mellyel egyházunk jövőjét nézzük a „felsőbb hatalmak" magatartásával szemben. Mindezzel nem az „Egy kis ébresztő" szerzőjét és czikkének tartalmát és irányát akarjuk védeni. Azért, mint mondottuk, maga az író a felelős. Lapunk csak folytonosan és mindig erőteljesebben kívánja hangoztatni, hogy jogaink mellett a legóberebb őrködéssel kell vigyáznunk. A régi ellen, a kedvezően alakult politikai viszonyok között, a zavarosban, ismét elemében érzi magát. Nem nyíltan, de a kígyó simaságával és a reá nézve kedvező viszonyok teljes ismeretével, ügyesen istápolja saját érdekeit — a mi rovásunkra. Legyünk rossz próféták, de meglátja még Philalethés, hogy a pazar jövedelmű róm. kath. egyház majd tekintélyes számú milliókat fog magának évente juttatni az állam kincstárából, a nélkül, hogy jogai csorbíttatnának, a nélkül, hogy milliókat számláló alapjainak, a káptalanok megmérhetetlen gazdagságú pénzintézeteinek vagyon-állománya csak szóba is kerülne. Mi pedig csak várjuk és köszönjük meg hódolattal a morzsákat, a melyekért drágán szerzett jogainkat veszik ízenként cserébe! Szól czikkíró a hitetlenségről és fáj neki, hogy nem mi irányítjuk népünket, hanem a hamis próféták. Itt már magunkban is kell keresnünk az okokat. Átérezzük-e igazán, hogy „őrállókul" állíttattunk? A régi evangélium mindig új és egyetlen marad. Az marad az őrállók felelőssége is, a kiknek a mi prot. egyházaink evangéliumi igazságának világosságával és életet adó erejével kell odújába szorítani a sötétség szellemeit. Nagyon sajnos volna, ha a világiak ítélete tökéletesen az volna az Ur szolgáiról, a mint czikkíró állítja. S a míg fájdalmasan kell beismernünk, hogy a hierarchia és küriarchia ellentétének a régi időkből is ismeretes, veszedelmes tünetei itt-ott mutatkoznak is, itt a kárhoztatás kövének súlyát nem viselhetjük csak mi, in spiritualibus hivatalos szolgák. A királyi papság elvénél fogva minden egyházépítő munkában karöltve kell egyesülni világiaknak és nem világiaknak. Ezt a megkülönböztetést úgy is szeretném a prot. gondolkozásból kitörölni. Mindannyian egy Atyának gyermekei és egy magasztos ügynek vagyunk hivatott munkásai. Szerkesztő.