Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) „Az Párókialis háznál és egyébüt tartozó dolgot az Biró el nem kezdette és végezte mig vele öszve nem háborodott, Pénzbeli Conventioját soha az ő szokot idejében egy Nagy Pál névü Birón kivül meg nem adták, sőt egyik Biróról a másikra maradott; hanem egyszeri alkalmatosságai szőllőt akarván vennem, sok instantiámra az Ecclesia pénzéből fizettenek felénél többet, de azt is volt sok, a ki felhányta, bánta. Sok Tisztek és vendégek nálam lévén, az magamébul kellet sáfárkodnom s azokhoz való ajándékozásokkal és küldözésekkel, csinált ürmös boroknak (az édes Természeti Atyámmal együt) adásokkal az Isteni tiszteletnek megszerzéséért, de arról soha meg sem emlékeztek, sem arról, mikor hozzám valaki alamisnát kérni jött — üressen el nem ment, sem arról, hogy meg szorultakat szükségekben utolsó filléremig segitettem, még az Helységet is némely izben. De ha ezek szerént valaki jól emlékezet volna is, borsot tört az orokban. De te én Istenem! emlékezzél meg ezekről az én jómra és ne engedgyed, hogy eltöröltessenek az én jótóteményim, mejlyeket cselekedtem az én Istenemnek Házával és annak rendtartásival Neh. 13, v. 14. Mikoron Bogyiszlórul ki jönnék sok marasztalásim után, jól lehet semmi oiy dolgot nem láték, melyért Úszódra jönnék, mivel az Istennek tiszteleti, az egy könyörgés tételen kivül zár alat, a tilalom miat tartatot, mégis eljöttem, fel inditván Isten szivemet az szép hírrel fénylő gyülekezet közziil, hogy az én Istenenmek dicsősségét terjeszthetném; nem tette az én Istenem ebbéli igyekezetemet és fáradozásimat híjában valóvá, mert foganatos lévén, beszédem ós személyem becsületes az Uraknál, nagyob részében az Isten Dicsőssége köztünk felállíttatot. De az háládatlan Gyülekezet sok izetlenségekkel és üldöztetésekkel fizete nekem vissza, sőt magunk Püspökjéhez is informatiokkal elmentenek és a Tertulus Prokátorral vádoltanak, melynek decisiója Fülöpszállásán Tiszt. Dallos Senior Uramnál ment végbe magok becstelenségére inkább. Ez után pedig két ízben szép szerencsém esvén az Prédikátori szent szolgálatra, ellene állottanak, magok leendő károkat forgatván, hogy tőlök el menetelem károkra ne légyen és nekiek meg engedtek az Tiszt. Atyák Dorogi dislocatiójaban; más ízben Tiszteletes Generális Scriba Losonczi János Uram Patajban. De mivel természet nálok az Ecclesia szolgáihoz való rendetlen magokviselete mind edig sem lakhattam köztök Lelkem s testem nyugodalmával. Ha elváltoztattya a szerecsen az ő bőrét, és a párducz az ő tarkaságát, ti is jót cselekedhettek, holot a gonosz cselekedetet megszoktátok. Jer. 13: 23. Én pedig elvégeztem magamban, hogy ha az én Istenem adánd nyugodalmas Páthmost, az holot pihenést vehetnék, másra bízom it való szolgálatomat, mert egy felől az üldözők, más felől ők háborgatnak, le verem az port lábaimról, hogy légyen bizonysága sok viszontagságomnak, melyről ha gondolkozom, elbámulok, hogy én azt írásban vehetném; elmém is tompul megfogására, nyelvem1

elégtelen kibeszéllésére, de tudgya az én Istenem, ki az én sok fohászkodásimat meghalja, könyhullatásimat tömlőjébe szedi és laistromában fel jedzi minden én inségimet. Psal. 56: 9. 2^ Magok közöt az egész kösség egyik a másik jószágának ragadozója, nyilassának, fájának, gyümölcsének, szántóföldjének, melyek miat iszonyú botránkozások köztök estenek, kártételek, átkozódások, szidalmazások, az Innepek megtartására kevés tekintet volt, melyről s mind ezekről és az elő nem számláltakról, mert ki győzné elő beszélleni, midőn Istenes Tanításbeli intések estek, ily csúf beszédeket reá szóllottanak egymás között: jobb lett volna (t. i. a Tanító) kása funni tartotta volna az lehelletit, mint erre. 3= a Birák, kik erőssen megesküttenek az többi között az Templomhoz, és abban forgolódó Egyházi szolgához, az Templom egész romlásban ment, teteje mind az egész léczkötözésig; eleget intettem őket, kivált sede vacanse Érsek nem volt, hogy most kivált jobban az igazításához foghatnak, mintsem az Érseknek beszállássa után, kinek hire nélkül még csak megszegetni sem bátorságos : nem fogadták, hanem sok nógattásim, intésim és erőltetésim után Tott György nevű Biró az ajtó eleiben egy kis Czinteriumot épittetet, melynek deszkáinak megvételére magam is az Paxi vásárra oda voltam, de még sem meheték arra, hogy teteje könnyebb és jobb voltáért sindel alá vétethettem volna; az Mestere tudatlan lóvén az tetejét úgy ejtette, hogy az falára vettette az eső vizet, melyet ma is ugy hadtanak. Az keritéssit is Nagy .Pál nevű Biró építtette, az Missionárius Jesuviták itt forogván, azoktól való félelem valaajó ösztön, hogy az Templomtól még őket is el vesse, annak bézároltatásával. Az oskolához egy csepp gondjok sem volt, hanem az iskolába járó gyermekek, leánykák tapaszgatták szegények és azok is meszelték és csapták bé. Az Párókialis háznak gondviselése az mázsás köveknél is nehezebb volt nekiek, inkáb magam nyúltam hozzá, mig ők csak egy szeget is rajta épiteitenek. Az házhoz való kert sövényének épittétését is merő kin volt vélek tétetni és az Templom megyéjében valót magam kerittettem pénzes munkásokkal, és annak meg nagyobbitását mástul pénzen vettem Nagy Mihály nevü embertül egy Császár Tallérán ! Gyümölcsöst csak egy fát sem tartottak az Léviták számára, mint más Istenes Ecclesiákban vagyon az szokás, más fazeka fenekére (mint szokták mondani) nézett az Lévita,'' hanem panaszolkodván elŐttök, ugy adtanak osztán emitt-amott egy néhány alma Gazda nélkül maradót vén fákat, kiknek terméseket inkább más hordotta el. De szilvássá épen nem volt a Lévitának, hanem az kukoriczás kertben egy nehányka, a kik mellet tul az sövényen Nagy Istványé bővebben voltanak, kiket