Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

szavazatát a fent jelzett eredménnyel. Maga Genf város csekély többséggel a szétválasztás ellen szavazott, de a vidék, a hol a katholikusok nagy többségben vannak, biztosította az igennel szavazók részére a győzelmet. Nagyon feltűnő volt, hogy a nagy agitáczió daczára is 11 ezer szavazó tartózkodott jogának gyakorlásától és pedig a legtöbben merő közönyösségből minden egyházi és vallási dologgal szemben. Feltűnő volt, hogy 17 lelkész a szétválasztás mellett agitált és szavazott. Ezek a pozitív irányú lelkészek, élükön Genf legjelesebb lelkészeivel, Martinnal és Champoniere-rel, azért foglaltak el ilyen álláspontot, mert ők is csak ezen radikális megoldástól remélték azon káros és komplikált viszonyok megszüntetését, a melyeket ott a változott körülmények már szinte elviselhetetlenekké tettek. Mert hiszen az állam és egyház közötti viszony Genfben már régtől fogva nem a Kálvin által kontemplált fheokratikus jelleget hordozta magán, a Zwingli-féle egyházalkotmányi elvek jutottak ott is uralomra; függő, sokszor lealázó, az egyház szabad mozgását gátló volt az a kötelék, a mely eddig fennállott; a változó politikai párturalom bénította az egyház életét. Innen van az, hogy az evangéliomi irányzat hívei már a mult században is kísérletet tett-k arra, hogy Krisztus egyházát kiragadják az állami gyámkodás kötelékéből és ama megalkuvás nélküli kálvini egyházalkotmányi elveket juttassák uralomra. Innen van, hogy Svájcznak több kantonában már eddig is alakultak „Szabad egyházak" és magában Genfben is volt egy a szabad egyházi elveket ápoló „Association evangelique*, a mely egyszersmind a mozgékony evangéliomi egyházi életnek és munkáknak hathatós szervezője volt. A „Szabad egyház, szabad államban" elve érvényesült hát Genfben, Kálvin városában. Megvalósítóját, Fary tanácsost, a ki Kálvinnal szeretettel foglalkozott, nem az egyház iránti ellenséges érzület vezérelte munkájában. A szétválasztási törvény a lehető legméltányosabb az egyházzal szemben. Mindent elkövettek a törvény megalkotói arra nézve, hogy az átmenet lehetőleg nagy megpróbáltatás és zökkenés nélkül történjék. De ők azzal indokolták állásfoglalásukat, hogy ama komplikált ügynél fogva, a melyben ott az állam és egyház egymással voltak, mely nem a kálvini theokratikus idea értelmében alakult ki, hanem inkább a Zwingli-féle egyházalkotmányi elvek értelmében formálódott, s azután volt függő helyzetben. Az egyház legjobbjai, mint fentebb is jeleztem, ott már régóta arra törekedtek, hogy az egyházat kiragadják az állami gyámkodás alól és a megalkuvás nélküli kálvini egyházalkotmányi elveket juttassák diadalra. Genfben már előbb is meg voltak ezen szabad egyházi törekvések, ott is az Association evangelique néven szinte egy új szabad egyház alakult, a mely az evangéliomi mozgalmaknak, belmissziónak leghatalmasabb eszköze volt. A szabad egyház szabad államban elve érvényesült tehát Svájczban. A szétválasztási törvény egyébként méltányos, méltányosabb, mint a franczia. Az összes egyházi épületek és vagyon az egyház szabad rendelkezésére bocsáttatott, a már szolgálatban lévő lelkészek fizetését, nyugdíjügyét méltányosan rendezték. De természetesen mindezek daczára is a kultuszbudget törlése nagy változásokat fog ott is előidézni és ki tudja, milyen állapotban fogja megérni a genfi prot. egyház az 1909-ik évet. Sokan az ő műveinek szétrombolását látták a szétválasztásban, sokan, mint a tudósítások jelzik, sírtak és jajgattak, elájultak ama nevezetes napon a nem remélt eredmény kihirdetése után. De az erőshitűek nem a Kálvin művének rombadőlését látták e törvényben, hanem egy szebb és jobb jövő kezdetét. Mi is ekként reménykedve tekintettünk ama szent emlékű város felé, hisszük, hogy mint másutt is történt Krisztus egyháza méltóan fogja zászlaján hordozni e jelszót: „nec tamen consumebatur". Mert valóban csak az olyan egyháznak van oka félni a megsemmisüléstől ilyen esetben, a melynek szolgái csak sablonos munkát végeznek, és hirdetnek olyan Krisztust, a ki nem feljebbvaló, mint ama Carlyle-féle hősök mintájára szabott emberi próféta. Hiszen mint sokszor írtam, Angliában és Skócziában is a szabad egyházak anyagilag és szellemileg a legvirágzóbb állapotban vannak, sőt ezek vittek új életet még az államegyházakba is ; ott is úgy lesz Genfben. „Post tenebras lux" hirdetik genfi testvéreink; valóban a közönyt és hidegséget új élet fogja felváltani! És a kálvini egyház a maga hatalmas egyházalkotmányi elveivel meg fog állani ott is a maga lábán, állami támogatás nélkül is. Sokan kishitűségükben újra akarták kezdeni a harczot, de győzött a jobb felfogás, a mely Krisztus egyházában méltatlannak találta a küzdelem és zavar felújítását és a mely új szervezkedésre hívta fel az intéző köröket. És a konzisztorium meg is kezdette az új alapok lerakását, az egyház építése körül pedig —1

és ez az örvendetes — minden irányzat hívei egyesültek, úgy hogy előreláthatólag nem fog elkövetkezni az, mitől sokan fékek, hogy a genfi egyház pártokra, töredékekre szakad az állami támogatás megszűntével. Igaz, hogy Francziaországban is sok kicsiny, szegény egyház került válságos helyzetbe az ottani törvény életbeléptetése után, de azért hisszük, hogy ott is és Svájczban is a válságból megtisztulva, új szárnyakkal és lelkesültséggel megnövekedve fog kiemelkedni Krisztus egyháza. Ez az új szétválasztási törvény élénken érint bennünket is. Minket is felhív annak megfontolására: ki tudja, mit rejteget számunkra is a jövő ? Most mindent az államtól várunk 1 De jöhet egy áramlat — szelét már itt-ott érezzük, a mely kész egy tollvonással törülni mindent, a miben bizakodunk és a mire építünk. Azért dolgozzunk, míg nappal vagyon, és gyűjtsünk ne csak anyagiakat, hanem építsünk arra a szilárd fundamentumra, a melyen megállhatunk akkor is, ha jönnek a szelek és árvizek! B. Pap István.