Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
okból fölkéretik a konvent, adjon megnyugtató magyarázatot e pontra nézve ós pedig úgy, hogy a mostani országos özvegy-árvagyámintézet tagjainak eshetőleges özvegy-árvasegélyéből semmi le nem vonható; sőt az újonnan belépő tagok eshetőleges özvegyei és árvái illetőségéből is öt éven belül be nem fizetett részlet csak a 10%"r a vonatkozik, mely addig is az özvegyárvagyámintézet belépési járuléka volt. A mennyiben pedig a konvent e magyarázatra magát illetékesnek nem tartja, intézkedjék a magát csak elnapolt zsinat összehiváas tárgyában. 4. Az egyházmegyei nyugdíj-bizottság tagjait tavaszi közgyűlésünk már megválasztván, a nyugdíjintézeti pénzek kezelésével Veress János közpénztárnok bizatik meg. 5. Felhivatnak a belépésre kötelezett tisztviselők állását fentartó gyülekezetek, hogy az általuk fentartott nyugdíjköteles rendes állások törzsfizetésének 2%~át, mint állandó évi járulékot, már az 1908. évtől kezdve állandóan vegyék fel költségvetésükbe és minden évben szeptember l-ig küldjék be az egyházmegyei pénzkezelőhöz. 6. Utasíttatnak a lelkészek, hogy minden évben a virágvasárnapi délelőtti istentisztelet alkalmával a nyugdíjintézet által szolgált nemes czél fölemlítése mellett adakozásra hívják fel a híveket s a begyűlt perselypénzeket és adományokat az egyházmegyei nyugdíjintézeti pénzkezelőhöz haladéktalanul küldjék be. E határozat hozzájárulás végett a magyarországi Összes ref. egyházmegyéknek megküldetni, a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésre pedig fölterjesztetni rendeltetik. Kiadta Ramocsaházán, 1907 augusztus hó. Erdélyi Imre, egyházmegyei aljegyző. KÜLFÖLD. Az egyház és állam szétválasztása Genfben. A nagy Francziaország példáját csakhamar követte a kis Svájcznak egyik legkisebb kantona, a mi nagy reformátorunk második hazája és világraszóló áldásos működésének színhelye: Genf. Jűnius hó 30-án u. i. népszavazat döntött az egyház és állam végleges szétválasztását czélzó törvényjavaslat felett. Az ott érvényes alkotmány értelmében u. i. minden alkotmányváltoztatást czélzó törvényjavaslat a nagy tanács által történt elfogadás esetében népszavazat alá bocsátandó. És nagyobb, ott mindenkit mélyen érintő alkotmányváltoztatás még nem történt a kis kanton életében, mint most, a jelzett napon, midőn a nagy tanácsban — a melyben most a radikális párt van túlsúlyban — nagy többséggel elfogadott szétválasztási törvényt 7600 szavazattal 6800-al szemben a nép is magáévá tette és ezzel megszüntette azt a régi, több évszázados történelmi viszonyt és nagy hagyományok és emlékek által megszentelt jogviszonyt az egyház és állam között. Mint egy, a mult században eszközölt lényeges alkotmányváltoztatás, úgy e mostani is a Fary névhez fűződik. Fary tanácsos, a radikális párt vezére, alkotta meg e nevezetes törvényt. Ezen nagyjelentőségű eseménynek érdekes és reánk nézve is nagyon tanulságos előzményei vannak. Nem most merült fel először a szétválasztás gondolata, terve. Már 1888-ban a pozitív evangéliomi irány hívei ki akarták szabadítani az egyházat állami kötelékéből, mert ez az egyházat szétmállasztó modern irányzatnak kedvezett. Akkor a radikálisok biztosították míg ezen tervet és a népszavazat nagy többséggel a prot. egyháznak mint államegyháznak fentartása mellett döntött. Majd — az ellentétek találkoznak — 1877-ben a szocziálisták tettek kísérletet és adtak be oly javaslatot, a mely a kultuszbudget törlését czélozta. Ezt is elvetették akkor. De most a beköltözések által is nagy mértékben megerősödött franczia befolyás, a franczia példa, a szélső irányzatok, t. i. az ultramontanizmus és szocziálizmus közötti kiegyenlíthetlen ellentétek siettették a már rég szőnyegen levő szétválasztási kérdés végleges eldöntését. Tudnunk kell, hogy Genfben 4 párt van: a radikális, demokrata, szocziális és ultramontán pártok. A két előbbi nagyobb párt az uralkodó. E kettő követi egymást a kormányon váltakozva, olyanformán, mint Angliában a tory és whig pártok követik egymást. De egyik pártnak sincs ott abszolút többsége. A radikális párt a szocziálisták, a demokrata, vagy mérsékelt szabadelvűpárt az ultramontánok segítségét szokta igénybe venni bizonyos paktumok, engedmények árán. A viszony mindkét esetben eleddig természetellenes és sok zűrzavarnak szülőoka volt. Ha a radikálisok nagyon sok engedményt tettek a szocziálistáknak, akkor a radikális párt mérsékeltebb elemei csatlakoztak a demokratákhoz; ha a demokratáknak az ultramontánokkal való szeretkezése vált ízléstelenné, akkor az erősebb protestáns érzésűek hagyták őket faképnél. A szocziálisták, mint mindenütt úgy ott is a kultuszbudget törlését sürgették; az ultramontánok a protestáns egyház iránti féltékenységből sürgették ezt. A beköltözések által többségre jutott róm. katholikusok követelték részükre is az államegyházi jelleg elismerését és az állami támogatást. Mindezekhez járult még az, hogy az ultramontánok az állami segítséget szintén élvező akatholikusok elleni sikeres sakkhúzásnak látták a szétválasztást, szóval ezek és más körülményeknél fogva a radikálisok élükön Fary tanácsossal, most már érettnek találták e kérdést a radikális megoldásra. A száz tagból álló nagy tanácsban a demokraták Richárd tanácsos vezetése mellett csak 23 szavazattal sorakoztak a szétválasztási javaslat ellen. A genfi kantonban mintegy 25 ezer polgár bír szavazati joggal. Képzelhető, hogy mily elkeseredett, késhegyig menő harcz folyt le a két párt között. Mintegy 14 ezer szavazó adta le
