Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
keretein belül lehető könnyebbitéséről szólunk, előre is jelezve, hogy a törvényt, míg az törvény, még ha rossz is, tiszteletben kell tartania mindenkinek s az olyan megállapodás, mint némely egyházmegye lelkészeié, mely eltiltja a nyugdíjintézettel szemben kötelező nyilatkozat adását, egyenes megtapodása a törvénynek. A VII. t.-cz. ismertetésénél, miután az özvegy-árvagyámintézetnek minden egyházmegyénkben működő rendes lelkész úgy is tagja, tehát itteni fizetési kötelezettségeit, jogait ismeri, ennek csak nyugdíjintézeti részéről szólunk. E szerint lenne a belépési járulék az 1894 évi JelentŐ-ívek díjleveleiben megállapított törzsfizetés, ha eddig az ugyan a szabályok megtartása mellett nem helyesbbíttetett ós a kongrua, vagyis az összes fizetés 23%_ a I évi tagdíj a törzsfizetés l%"a 5 az intézetbe fölvett tagok állásait fentartó egyházközségek, testületek részéről az illető törzsfizetések 2%-a szintén évi járulékképen, továbbá a törvény 26. §-ának 4., 5., 6., 7. pontjában felsoroltak. Az 1908 január elseje előtt működésben volt és az özvegy-árvagyámintézetnek már felvett tagjai fizetnék belépési járulék czímén a kongruával együtt megállapított törzsfizetésük 23%'át, továbbá ezen összeg 4%-al számítandó egy esztendei kamatának annyival sokszgrozandó összegét, a hány szolgálati éve van az illetőnek. Az ezen összes kamat és 23%-os belépési járulék összegezéséből keletkező végösszeg alkotja az illetőknek a nyugdíjintézettel szemben álló egész anyagi kötelezettségét az 1908. előtti időről, a mely öt év alatt, öt egyenlő kamatmentes részletben fizetendő. Hát ez sok 1 Sok a 23% belépési járulék, de nem elviselhetetlen, mint tudhatják különösen azok, a kik tagjai voltak a megboldogult helyi özvegy-árvagyámintézeteknek, a melyekbe pl. nálunk Felsőszabolcsban évi jövedelmünk felét, majd fizetésünknek 20%"át szolgáltattuk be belépési járulék czimén. Hanem már a 23% törzsfizetésnek visszamenőleg a szolgálati év megkezdésétől 4%-al számítandó kamata elviselhetetlen nagy teher, főként idősebb lelkésztársainkra. Hozzunk fel rá példát. A legtöbb lelkésznek itt nálunk kongruával együtt kerek számban 1600 korona a törzsfizetése. Ez után a 23%-°s belépési járulék = 368 korona. Ennek évi 4%-os kamata 14'72 korona. Ha, tegyük föl: szolgálati éveinek száma 34, a 23°/<ro s belépési járulókon kívül fizetnie kell még 34X14 72 koronát, vagyis 500 48 koronát, összesen az 1908 előtti időre 868 48 koronát. Ezt aligha tudja egyjnagycsaládú lelkésztársunk, még ha a fizetést öt esztendőre oszthatja is — kamatmentesen — be, megfizetni, miután e mellett az évi tagdíjakat is be kell adnia özvegy-árvagyámintézetnek, nyugdíjintézetnek. Épen ezért keresnünk kell a módozatokat, melyek a törvény keretein belül kivihetők, jogokat nem sértenek, a terhek viselését könnyebbé teszik. Ez pedig úgy volna leghelyesebben megoldható, ha a 23%_ os belépési járulékot az 1908. év előtt szolgált és az ezután szolgálatba lépő nyugdíjintézeti tagok fizetnék önmaguk, az 1908 előtt már hivataloskodott tagok 23%~o s törzsfizetésének, szolgálati éveik szerint számítandó 4%-át pedig fizetné a közegyház, a nyerendő államsegélyből, még akkor is, ha netalán e teher elvállalásával egyéb kielégítésre váró szükségek halasztást szenvednének is. Vagyis, hogy az említett példára visszatérjünk, 1600 korona törzsfizetést véve számításunk alapjául: fizetne az intézeti tag 23% belépési járálékba önmaga öt év alatt kamatmentesen 368 (háromszázhatvannyolcz) koronát; az 1908. előtti időkre eső összeget, pl. 34 szolgálati évnél 500'48 koronát az egyetemes egyház, mely utóbbi járulék aztán természetesen a szolgálati idő szerint módosul. A megoldás senki sérelmével nem járna, mert hiszen a 23%"os belépési járulékot az 1908. év előtt szolgáltak épen úgy fizetnék, mint a kik 1908 után lépnek be, a teher is elviselhetőbb lenne, az egyetemes egyház is megjutalmazná némileg az ő idősebb szolgáit, a kik immár három zsinat vajúdását látták, három törvényhozás alkotását vitték be sokszor nagy keserűségek között az életbe, így egyenlíttethetnék ki az idős és ezután szolgálatba s nyugdíjintézetbe lépő tagok között meglevő különbözet, a közegyház által fizetett összeg ellenértékéül az idősekkel szemben ott állván az ifjúi évek kevés száma, tettereje. E megoldáshoz pedig egyéb nem szükséges, mint jóakarat egyházi fensőbb hatóságainktól. Ugyancsak az idősebb — mondjuk 60 éven felül — levők érdekében szükséges, hogy azok, a kik már egy hosszú és küzdelmes élet vége felé járnak, ha elébb elhalnának, mint nyugdíjjogosultságuk bekövetkeznék, családjuk megfelelőleg kárpótoltassék. Az előadottak alapján, tekintetbe véve az egyházkerületünk által a törvények életbeléptetésére vonatkozó „Utasítások"-at: 1. Fölkéri egyházmegyei közgyűlésünk a főtiszt, egyházkerületi közgyűlést, hasson oda a konventnél, hogy az 1908. év előtt szolgálatban levő és az özvegyárvagyámintézetbe már fölvett nyugdíjintézeti tagok törzsfizetése 23%-a után 4%-al számítandó belépési járulékot, a szolgálati évek számának megfelelőleg a nyert vagy nyerendő államsegélyből az egyetemes egyház fedezze. 2. Fölkéri egyházmegyei közgyűlésünk a főtiszt, egyetemes kerületi közgyűlést, hasson oda, hogy ha a 60 évet már betöltött nyugdíjintézeti tag 1914 január 1-je előtt, tehát a nyugdíjtörvény gyakorlatbaléptetése előtt hal meg, családjának az általa addig tett befizetések kamat nélkül visszatéríthessenek. Ha ugyanis azok családja, a kik 5 vagy 10 szolgálati év letelte előtt halnak meg, végkielégítést nyer, méltányos, hogy az idősebb korúak családja is kárpótoltassék némileg. 3. A mennyiben a törvény 19. $-a és az ügyrend 127. §-a alapján az özvegyi járadék és árvasególyek összegéből levonható részletekre nincs kétségtelen megállapodás arra, hogy a gyámintézet mai rendes tagjainak eshetőleges özvegyeitől és árváitól is levonhatók az öt éven belül eshetőleg ki nem fizetett részletek, melyek pedig már csak a lelkészi nyugdíj javára tartoznak: ez
