Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-25 / 34. szám

2. Ángyán Mihálytól: Halandó testéből sok fájdalmak (2), Rövid éltülik mint a pára (3), A fájdalom, aggodalom (4), Életem fejlő virágának (12), Mulandó földi életünk (15), Gyász sors, ifjú koromban (l^f Portestünk virág szépsége (18), Kevés napjaink véíghatára (19), Minden hiábavalóság (25), Oh fájdalom, a gyászos hely (26), Gzőzedelmi örömének (27), Óhajtva jöttél halálom (29), Eljött időm végórája (31), Mint a fű, megszáradnak (32), Szent Isten kinen nem vala . . . (37), Oh örök Isten, lelkünk főpásztora (39), Éltem, mint a jobb világ . . . (40), lm, a halál megnémította (44), Oh mely siralmas sorsom (46), Nagy a lelkek atyja (47), Szívet vérző, gyászos eset (48), Veszély közt forog életünk (52), Életed bizonytalan voltát (53), Te, ki nem vetted senkitől (62), Porok vagyunk, porrá leszünk (64), Oh halál, félelmeknek királya (86). 3. Kovács Józseftől: Ártatlan te nem vétettél (5). 4. Bartlialos Józseftől: Oh ártatlan kisded, látjuk gyász sorsodat (7), Mint sok virág elvész bimbó korában (8), Szív-verésünk, jaj, fogytán áll (24), Nyugodj, terhes pályád végén (36), Elmégy, elmegy Jézus szolgája (38), Jaj, gyászos sors csapása (41), Útra indulsz, hív tanító (43), Itt vagy, rövid pályád bezáró . . . (45), Uram, egyszer majd feltámadnak (87). 5. Seregély Dánieltől: Mily mulandó, s változandó (10), Uram, kinek végzésedből (20), E koporsó vaszárja (21), Imádandó nagy Istenünk (34), Nagy Isten, bár porból . . . (61), .Uram, mikor e gyászkoporsót (71), A sir már megkészíttetett (77), Kész már a sír e gyermek számára (78), Szállj be, ifjú társunk, legszebb korodban (79), Por az ember eredete (83). 6. Kovács Páltól: Halál, kérlelhetetlen vendég (13), Jöjj, némulj, borzadj, halandó (23), Csendesen, mint a folyam . . . (35). 7. Vörös Istvántól: Csak buborék földi életünk (28). 8. Körmendy Sámueltől: Csak benned bízom, felséges Istenem (55), Jertek, halandók, lássátok (84). 9. Nyikos Sándortól: Életünk rövid ideje (56), Földi életünk véghatára (70). 10. Szenes Károlytól: Nyugodtan vagyok szívemben (63). 11. Nagy Benjámintól: Porházam elkészíttetett (80). 12. Debreczeni Halottas Könyvből átvétetlek: Zokog a keserves szüle (6), A fájdalmak éles nyilai (30), Anyák, kik csecsemőitek (49), Jaj, egy sebem másik érte (50), Uram, te szabad vagy (54), Elhervadt életemnek vidám tavasza (14). 13. Régi halottas könyvből átvétettek: Mint a rózsa, melyet sért a meleg szél (9), Krisztushoz készülök (11), Ez élet csak füst és pára (51), Szomorú a halál a gyarló . . . (58), Szívem szerint kivánom (59), Én Istenem, benned bízom (60), Harcz ember élete teljes életében (65), A nap eljő végesetre (66), Már elmegyek az örömbe (67), Életemnek végső napját (69), E világ mióta (72), Búcsút vennem, el kell mennem (73), Óh áldandó szent Háromság (74), Vigyázz halálodra, halandó ember (75), Immár gyarló testem (81), Már oda térek, honnét testem . . . (82). 14. Erdélyi énekesből átvétettek; Jaj, mily hamar múlik (16), Imé, jő az ítélet (22), Óh Isten, mely boldog az oly . . . (33), Szüntessétek a keservet (42). Ismeretlen szerzőtől: E mulandó világban (68). A 85-ének : Nincs már szívem félelmére, tudvalevőleg a 19-dik dicséret. Megjegyzendő, hogy ezen halottas énekes könyv recenseálva van a „Pesti Protestáns Hirlap" 1842-dik esztendei 26-dik darabjában a 312—313 oldalakon. Közli: Széki Géza, gerjeni ref. lelkész. BELFÖLD. Kivonat a felsőszabolesi ref. egyházmegyének 1907. évi július hó 30—31-én Nyíregyházán tartott rendkivüli közgyűlése jegyzőkönyvéből. 6. szám. Az 1904. év november havának 10- napján megnyílt budapesti országos ref. zsinat által alkotott VII. t.-cz. szól az országos ref. lelkészi nyugdíj- és özvegyárvagyámintézetről. E törvényről, mikor az még mint tervezet került egyházmegyei közgyűlésünk elé, annak idején (1905 május 3—4. napjain tartott közgyűlés 21. sz. jegyzőkönyvében) megadtuk véleményünket s örömmel jelezhetjük, hogy az egyházmegyénk által kifogásolt szakaszok a törvény végleges megalkotásakor álláspontunknak eléggé kedvezőleg vétettek figyelembe. A nyugdíjtörvény azonban — fájdalom — így is, a mint megalkottatott, nagyon fogyatékos és tagjaira, más nyugdíjintézetekkel összehasonlítva, súlyos terheket rak. Nem csoda azért, ha ellene annyi panasz és elégedetlenség merült fel, főkép a törvény helytelen magyarázata következtében, hogy a ki e feljajdulásokból vagy az egyik s másik érdekelt és nem érdekelt egyén felszólalásából akarna magának véleményt alkotni a törvény felől: valóságos útvesztőbe tévedne. Tanácsos azért, ha a különböző magyarázatokat, vélekedéseket a törvény ismertetésénél tekintetbe nem vesszük, hanem pusztán a törvény betűihez ragaszkodunk, a mikor leghamarább eljutunk az igazi helyes állásponthoz, vagyis az esperesi karnak a nyugdíjügyben történt megállapodásához és a törvényre még ennél is nagyobb világosságot vető s a Deb. Prot. Lap 29. számában a gr. Tisza István czikkében foglaltakhoz. Minthogy a tagsági íveket idáig minden lelkésznek, a rovatoknak megfelelőleg kitöltve, felszerelve be kellett az esperesi hivatalhoz küldenie, a törvény és utasítás erre vonatkozó részének mellőzésével leghelyesebb, ha a nyugdíjintézeti tagok járulékairól, a járulékok befizetésének módozatairól, a nyugdijintézeti tagok terheinek a törvény