Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
sági intézet czéljára készült) ezen czímen 334 ezer koronát számít, én ezen összeget nem szerepeltethettem, mivel a 70 éven felüliek már nem a rokkantak, hanem a nyugdíjazottak közé vannak felvéve. Hogy pedig ez az összeg av működés megkezdése "évébeif már kifizetendő lesz, bizonyos azért, mert az egész 'status egyszerre< összes szolgálati éveire nézve jogot nyer az azonnali nyugdíjazásra rokkantság esetén. A harmadik tételt Bogyótól vettem, a ki a maximumot 800-ra tette, a mi körülbelül helyes szám, mivel az elmúlt tíz év alatt az özvegyek szánra 343 ra emelkedett. Hogy a 30 év helyes-e. ezt már nem merném bizonyosan állítani, valamint a 800 is valószínűleg alacsony szám, mivel tapasztalás szerint a lelkészözvegyek túl magas átlag kórtérnek el, mint tréfásan mondani szokták, halhatatlanok. De vegyük a Bogyó számítását alapnak s, így nyerjük a 400,000 koronát. Jól tudjuk, hogy a gyámpénztár márjnegfeneldett volna, ha újra meg újra meg nem foldozzák, még pedig tekintélyes summákkal s bizonyos az, hogy két év múlva ismét kénytelen lett volna beszüntetni az újabb gyámpénzek kiutalványozásá.t épen azért, mert nem számítottak az özvegy lelkésznek magas korára s a gyámpénztár a mult évben már 40 ezer koronával tízetett ki kevesebbet csupán, mint a legmagasabbra kiszámított kifizetési összeg, holott a kifizetés évenként csaknem pontosan még mindig 20 ezer koronával növekszik s ez a növekedés csak a harmadik évtizedben fog fokozatosan apadni. De világosan mutatja a gyámintézet csődjét a legközelebbi év zárszámadása is, a hol 194,874'22 korona kiadással (pusztán segélyekre, nem számítván egyéb kiadásokat, kezelési költséget stb.) 217,179'66 korona áll szemben, daczára annak, hogy ezen év bevételei között szerepel a közalap által külön adott 50 ezer korona is, a mely jövőre már megszűnik; de ha állandó volna is, az évi 20 ezer korona emelkedés már 1908 ban teljesen felemésztené a különbözetet, holott még csak a 11-dik évben van. Hozzájárult még a csalódáshoz az az örvendetes tény, hogy a lelkószcsaládok számításon felül népesek s átlag minden özvegyre esik egy kiskorú árva. Az egyik szakértő az árvák járulékát 10%-nak mondja s állítása szerint ez sohasem szokott csalni, holott a a mult évben s előzőleg is az özvegyek járulékának teljes 20%-át tette ki a kiskorú árváknak adott segély s ezért kellett a tényeknek megfelelőleg a negyedik pontban az árvák részére 80 ezer koronát felvenni. Az Özvegyek száma ugyanis jelenleg 343, az árváké 311 s mivel az 500 korona özvegyi segélynek 1 /6 -(\e az árváké, V5 részt kell fizetni, vagyis 20%-ot az árváknak, a mutatkozó csekély számbeli különbséget 20 egész °/0 -ra kiegészítvén a teljes árváknak adott nem 100, hanem 150 korona évi segély. Ezek szerint tehát a bevétel lévén 396,315 96 kor., mellyel szemben az évi szükséglet 996 ezer korona, a mely bátran tehető a kezelési költségekkel együtt kerek egy millió koronára, hiány mutatkozik 603,684"04 korona. Ez az összeg fedezetet nyerne először az állam által adandó 400 ezer koronában, másodszor a hat év alatt kiképzendő tőkék kamatában, nevezetesen: 1. 400,000 korona évj árad ékből képződik tőke 6 év alatt . 2.759,317'76 kor. 2. 23%-ból 3.749,720 korona fizetés után 969,362'47 „ 3. Ennek visszamenőleg számított egyszerű 4°/0 -os kamataiból átlag 20 évi szolgálatot véve alapul s 5 év alatt befizetve 777,292'43 „ 4. Egyházak 27o~o s hozzájárulásából . . 518,565'95 Összes tőke a 6 óv végén 5024,538 61 kor. Ehhez hozzávéve a 400,000 koronának megfelelő tőkét 10 millió koronát, ez megfelel kerekszámban 15 millió korona tőkének. Ha az évi rendes bevételeket tőke értékben fejezzük ki a fentebbi számítás szerint, ide vévén a gyámintózeti meglevő két millió tőkét is, kerekszámban 396 ezer koronát, ez megfelel 9 millió 900 ezer korona tőkének. Szükséges volna pedig egy millió korona fentebb kimutatott szükségletnek megfelelő tőke, a mely csak 100 ezer koronával több, mint az így kimutatott 15—9 millió 900 ezer, vagyis 24 millió 900 ezer korona; de ez a 100 ezer korona tőke kiképződnék azon 14 év alatt, míg a nyugdíjazott lelkészek száma el nem éri a maximumot, sőt még felesleg is marad. Kérdés most már, szükséges-e nekünk, és most, úgyszólván örök időkre, teljesen biztosítani a nyugdíjintézetet ? Az én feleletem erre a kérdésre határozottan az, hogy igen. Ne tévesszük szemünk elől ugyanis a következőket: Szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a közeljövőben, talán már a nyugdíjintézet működésének megkezdése előtt, ki fog egészíttetni a lelkészi fizetés 2400 koronára s akkor a mostani átlagos 1800 korona nyugdíj helyett legalább is 2600 koronát kell számításba venni, sőt ha — a mi már egyházi törvényeinkben szintén meg van s a minek kieszköziését szintén reméljük —• a korpótlékot is megkaphatjuk, úgy a lelkészi fizetés átlaga a mostaninak kétszeresére emelkedik. Mivel pedig épen az idősebb lelkészek mennének nyugdíjba, a kik már a korpótló kok teljes élvezetében volnának, a nyugdíjigény is a mostaninak kétszeresét tenné ki, úgyszintén a rokkantsági szükséglet is. Ehhez ismét szükséges volna legalább tíz millió újabb töke gyűjtése, vagy az ennek megfelelő évjáradék, mert ne feledjük, hogy akkor sem a 400 ezer korona évi segélyt megfelelőleg meg nem növelhetnénk, sem a gyülekezetek hozzájárulását, sem a 33%-os hozzájárulásokat, sem a közalap újabb 15°/ 0 -át, azt pedig az eddigi számítás világosan kimutatja, hogy csupán a 372%'o s hozzájárulásnak és a 33ü /o°s belépési járuléknak, a fizetés arányábani megnövekedése a nyugdíjintézetnek akkora jövedelmet nem ad, hogy a nyugdíjat is lehessen megfelelőleg emelni. De mivel ez csak a jövő zenéje, bár én részemről
