Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-11 / 32. szám

valamint lapunkat, vagy inkább ennek ez idő szerinti szerkesztőjét, megtámadta. Támadásában — kisszerű csipkedések mellett* — nemcsak védeni igyekezik az igazgatótanács eljárását, hanem mintegy számadásra vonja a vele ellentétes jogi álláspontra helyezkedő lapokat, a melyek ebben a kérdésben többet mernek látni személyes torzsalkodásnál, az egyházkerület, az igazgatótanács és egyesek közötti áldatlan czivódásnál. Annyi bizonyos, hogy ezen ügynek nagyobb hullámai lesznek. Zoványi Jenő a tiszáninneni egyházkerület püspökéhez intézett, alább közlendő beadványában, fegyelmi panaszt jelent és kéri az igazgatótanácsnak „súlyos kötelességmulasztás" és „hatalmi erőszak" indokán szigorú megbüntetését. Ha ez ügy icsak elvi jelentőségében mutatkoznék előttünk, akkor beértük volna, a konkrét esettől eltekintve, a kérdés általános jogi fejtegetésével, hogy van-e joga egy iskola igazgatótanácsának az iskolai tanári kar hatáskörébe utalt, törvényesen megejtett, fellebbezéssel vagy panasszal meg nem támadott igazgatóválasztást megsemmisíteni ? De az adott esetben úgy láttuk és látjuk most is, hogy ez a kérdés nemcsak a tanári kar és az igazgatótanács, nem is csak a sárospataki alma-mater és a tiszáninneni egyházkerület ügye, hanem e sajnálatos torzsalkodás eredményeként a sárospataki főiskolát érthető káros következményeknél fogva az egyetemes egyházé, a melynek épen azon féltő szeretettől indíttatva, a mellyel mindegyik főiskolája iránt viseltetik, fel kell emelnie szavát minden oly meghasonlás ellen, a melyből az ellentétes egyéneknek vagy testületeknek semmi erkölcsi haszna, a legérdekeltebb intézetnek pedig csak kára lehet. (Máté 12:25.) S hogy a sárospataki főiskolában ma a meghasonlás veszedelmes lángja lobog, azt tudja mindenki, a ki ismeri az iskolának és kerületnek egymás iránt táplált érzelmeit, a mely különben is a maga nuditásában áll előttünk Zoványi beadványában. Felemlítettük az ügyet, mert egyházi közérdeknek ismertük az első pillanattól kezdve. Sem Zoványi mellett, sem az igazgatótanács ellen állást nem foglaltunk. Az igazgatóválasztás kérdésének jogi oldalát megoldja majd az egyházkerület bölcsessége. S ez lehet ellentétes a mi felfogásunkkal, de elvi jelentősége nem fog túlterjedni a tiszáninneni egyházkerület határain. Azonbau mindez még nem meríti ki a dolog érdemét. A kérdés jogi elintézése még nem jelenti a sárospataki főiskola gordiusi csomójának végleges kettővágását. Itt békességet kell teremteni a tanári kar és az igazgatótanács, a kerület ós az iskola között. Békességet, a mely biztosítja az iskolának mindenkor nagy erkölcsi súlyát kifelé, az egészséges közszellemet és hivatásának tökéletes teljesíthetését befelé. Ehhez pedig kevés a csak jogi döntés; ide lélek kell, a mely minden személyi és hatalmi vonatkozástól * „Tiszáninnen" helyett „Tiszántúlét írtunk; ez a tollhiba megesett a Debreczeni Prot. Lap szerkesztőjével is annak legutolsó, 31-dik számában, a hol „Roma locuta" cz. a. bölcs higgadtsággal és egyedül helyes szempontból vet világot a kérdés fontosságára. eltekintve, egyedül az iskola jól felfogott érdekét veszi irányadóul. Ez a mi véleményünk a sárospataki akadémiai igazgatóválasztás kérdésének mélyebb mérlegelésében. És ha egyik párthoz sem csatlakozva, egyáltalán nem hánytorgatva, hogy „ki a legény a csárdában", kifejezést mertünk adni véleményünknek, úgy érezzük, hogy ezért nem kell, s nem is fogunk bocsánatot kérni senkitől, sem pedig illetékesség kérdésében épen az érdekeltek bármelyikétől tanácsot kérni. A kérdés az általunk feltárt formában már a mi házunk eleje is, a hol nekünk is szabad szemlélődni és ha kell, seperni. Egyébként Zoványi panaszos beadványát minden megjegyzés nélkül közöljük a következőkben : Mélyen tisztelt püspök úr! A sárospataki akadémia tanári kara folyó évi június 14-ón tartott ülésében akadémiai és kollégiumi igazgatónak választott a jövő 1907/8. tanévre. A még jelenleg is érvényben levő Egyházi Törvények 493- §-ának b) pontja, valamint a sárospataki kollégium legutoljára 1897-ben kinyomott Kormányzati Rendszabályaink 28. §-a épen úgy biztosítja a tanári karnak azt a választói jogát, mint a hogy nekem a passzív választási jogot annál a körülménynél fogva, hogy a sárospataki akadémiának nyilvános rendes tanára vagyok, a ki nem lévén felfüggesztve tanári állásomtól, teljes birtokában vagyok a vele járó valamennyi jognak és kötelességnek. Formahiba sem merült fel a választási eljárásban, a mi bármely irányban kétessé tehetné annak érvényességét. Az ennélfogva kifogástalan törvényességgel megejtett választás alapján immár a Kormányzati Rendszabályok 14. §-ának e) pontja és 28. §-a értelmében kollégiumi igazgatótanács által végrehajtandó beiktatásom következett volna, de ézt megtagadta a nevezett testület, mert személyem nem épen rokonszenves előtte és mert tart tőle, hogy hivatalommal járó igazgatótanácsi tagságom révén talán meggyőzhetek némelyeket azoknak az igazsága felől, a miket tényeknek ismertem meg az igazgatótanács működésének eredményei közül. Az említett igazgatótanács akként magyarázza ugyanis a Kormányzati Rendszabályok ama rendelkezését, mely szerint az akadémiai igazgatót „hivatalába az igazgatótanács iktatja be", mintha jogot adna neki arra, hogy ha úgy tetszik, hát nem iktatja be a törvényesen megválasztott igazgatót, vagyis mintegy felülvizsgálhatja, hogy ki a neki kedves és nem tetsző egyéniség s az utóbbi ellen vetőt mondhat. Mire való volna akkor a tanári kar választási joga ? Ugyan van-e rá példa valahol, csak egyetlenegy is, hogy valamely illetékes testülettől történő választást bármely felsőbb hatóság abból a szempontból vizsgálhasson felül, hogy kellemes-e a felsőbb hatóságnak a megválasztott egyén, avagy nem ? Igenis, mindig megvan az a joguk az illetékes hatóságoknak, hogy a mennyiben kifogást tesz valaki valamely választási eljárás szabályszerűsége, vagy a megválasztott egyén törvényes quali-63*