Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-28 / 30. szám

jutalmul fizet: Excellentiád is szokot kegyelmességét mi nekünk is fiainak hova tovább és nagyobb engedelmes­ségünknek és hűséges szolgálatunknak nevelkedésére és serkengetésére jutalmul fizeti, ugy hogy ne kételked­hessünk benne semmit, hogy mostani visitatioi alkal­matosságai annak a Fölséges Ur lstenk imádására, ki még a szeleknek és földindulásoknak is parancsol, régi szokot Oratóriumunkban való bémenetelre engedelmet ne adna ; holot még Excellentiád életéért is hosszú ideig való, csendes és békességes megmaradásáért imádkozni, és áhitatoskodni nagy kötelességünk lószen, maradván Jó Kegyelmes Urunkk Excellentiádnak Istent érette imádó és tisztelő mindenkori hűségessen szolgáló Jobbágyi Uszódi lakosok. Mivel ez időben minden felé igen rémítő föld indu­lások tapasztaltattak és abból következet nagy károk, mint Komáromnak is majd csaknem végső pusztulása az romlások miat. Tehát, mivel ő Excellentiája épen nem akart az Oratóriumba bé bocsátani, megint új Instántia íratott 154 Aug. Ao 1763. Nagy Méltóságú Érsekünk, Kegyes Fejedelmünk, örökös Földes Urunk! Jóllehet Excellentiád Visitatiókor megmondotta vala, hogy mégis várakoznánk, miglen az dolog kimenetele megmutatya, mihez tartanánk magunkat. De ez veszedel­mes idők rettentenek és ugyan ösztönök arra tartozó kötelességünk felől is, hogy szüntelen imádkozni kelles­sék, az Istennek btin ellen való haragja engeszteltessék s elforditassék. Nem kívánhatja innen Excellentiád, hogy az imádkozásra egyben való gyűlésünk ne lehessen az híveknek megegyező szivekért és szájokért az imádko­zásnak hathatósságára. Kérjük annakokáért mélységes alázatossággal (a keresztfán véres szenvedéseket viselt Úr Jézus Krisztus érdemére s annak tekinteti ért) méltóz­tasson jó kegyelmes Urunk sok immár béadott keserves suplicationkra kegyes vigasztaló választ adni, mellyet midőn méltóztatik Jó Kegyelmes Urunk velünk csele­kedni, nagy örömmel fogunk Excellentiád virágzó életéért és boldog uralkodásáért Isten előt esedezni és nagy hűséggel szolgálni, maradván Jó Kegyelmes Urunknak Excellentiádnak Igazán szolgáló hűséges Jobbágyi Uszódi Lakosok. Itten is mi leve a válasz! megkeményité nyakát, szivét is megkeményité, hogy az Izráel Urához Istenéhez ne térne. 2. krón 36 :13. Elméjét megvakította e világnak Istene, hogy halván haljon és ne értsen, látván lásson és ne esmérjen. Essai 6:9. Az ő megtérhetetlen szive szerint gyüjcsön magának haragot a haragnak napjára és az Istennek igaz ítéletinek megjelenésinek napjára: Rom 2:5. Fizess meg Uram őnekiek a mint szintén megérdemlették, add meg az ő kezek munkáját és álnok­ságok jutalmát Ps. 28:4; mert Jákobot megölték és az ő hajlékát elpusztították Ps. 79:7; az Isten népét ron­tyák és az ő örökségét nyomorgatyák Ps. 94:5; Ugy maradót az Sionnak leánya, mint a megszedett szőlőben való hajlék, mint a megszállót város Esai 1:8, De miért panaszkodunk bűneink büntetése felől? Tudakozzunk a mi utaink felől. Mi vétkeztünk és engedetlenek voltunk, azért nem kedvezet Isten, és ha a seregeknek Ura valami keveset nem hagyott volna bennünk, ugy jártunk volna, mint a Sodomabeliek, lettünk volna hasonlatosak a Gomorához Esai 1: 9. (Itt következik a bűnbánat lelket rázó hangján egy biblikus hosszú könyörgés. Mutatványul közlöm a végéről: „Tekincs alá a te szentségednek lakó helyibül, halgasd meg a te népednek szavát és az ő üldözője ellen légy segicségel ő néki, roncsd meg derekokat az ő ellenségeinek és a kik őtet gyűlölik, hogy fel ne kelhessenek. íme Uram 1 azon vágynák, hogy minket kiűzzenek a te örökségedbül. Oh mi Istenünk, nem itéled-e meg őket? mert nincsen bennünk annyi erő, hogy ellenek állhatnánk, nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. Az Úré a szabadítás és a te népeden légyen a te áldásod, hogy örüljenek mindnyájan, kik bíznak te benned; mind­örökké vigadgyanak, a kiket megoltalmazsz, ós Örven­dezzenek te benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet. Kelj fel édes Istenünk, ne végyen hatalmat az ember. Lásd meg nyomoruságinkat, melyet szenvedünk, hiszen Uram, te vagy a megnyomoritötnak felmagasztalás és ideje korán levő segítsége, nincs nálad mindörökké feledékenységben a szegény, a nyomorultnak reménsége nem mindörökké vész el. Mutasd meg Uram, hogy a kik egyedül téged imádnak ós tisztelnek, azok az igaz hitűek és hogy oltalmazójuk, kővárok, szabadítójuk és paisok vagy azok­nak, kik hozzád folyamodnak oltalomért." * * Az hamu alat elkevert, az sok nyomorúságok alat utolsó szikrájában levő kicsiny hitünknek szikrája ismét fellobbanván, új szerencsét Isten után próbáltunk, minek­okáért az Érseknek 24 Apr. 1765 ilyen Instantia iratot: Ao 1765. Méltóságos Ersekünk dje 2 Apr. haza jővén a Diaetáról Instantiát formáltunk újonnan ily formán : Nagy Méltóságú Kegyelmes Urunk, Atyai véle születet irgalmasságal alázatos szegény Jobbágyihoz hajlandó szivű kegyes Pátrónusunk ós erős gyámolunk! Midőn szerencsés és boldog haza érkezésén mi is örülnénk és fiúi áhitatosságunkk Excellentiádhoz való megmutatására és buzgó szeretetünkbül származó jó kivánságainkal egyben kötöt csekély ajándékocskánkal tisztelnénk bennünk meggyökeredzett Jó Kegyelmes Urunkban levő erős remónségünk mind csak arra izgat, 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom