Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-28 / 30. szám

fizetni, még pedig rendes szolgálati idejök megkezdésétől számítva". a következő szöveg fogadtatott el: „A régebbi gyámintézeti tagok a 23% pótló belépési járulékot 4%-os egyszerű kamattal öt év alatt kötelesek befizetni, még pedig rendes szolgálati idejök megkezdésétől számítva." Kihagyattak tehát e szakaszokból az összes aláhúzott szavak, vagyis töröltettek a végrehajtó-bizottság javaslatának az 1 százalékos pótló tagdíj-befizetési kötelezettséget megállapító összes rendelkezései. A helyzet tehát az, hogy nem csak hogy nem tartalmaz sem a törvény, sem az ügyrend ilyen értelmű pozitív rendelkezéseket, a mi az 1 százalékos pótdíj bekövetelését már is lehetetlenné tenné, hanem a tavaszi konvent ilyen irányú javaslat megvitatása és elvetése által nyíltan és világosan kimondotta, hogy e pótdíj befizetésére vonatkozó kötelezettség fenn nem áll. Mi tehát az egyedüli teher, mit már szolgálatban álló lelkészeinknek viselniök kell azért, hogy nyugdíjigényük megállapítása alkalmával be fognak számíttatni az 1908-ik évet megelőző időben rendes lelkészi szolgálatban eltöltött összes szolgálati éveik? Az a 4%-°s kamat, a mit a 23 százalék pótló belépési járulék után be kell fizetniök. Állítsa fel bárki a mérleget, hasonlítsa össze az áldozatot az érte nyert ellenértékkel, nem hiszem, hogy be ne lássa minden igazságosan gondolkozó, miszerint aligha állíttatott fel valaha nyugdíjintézet, a mely méltányosabban járt volna el hosszabb szolgálati idővel belépő tagjaival szemben. Hogy ez a befizetési kötelezettség is súlyos teherként nehezedik a családfentartás gondjaival küzdő idősebb lelkészeinkre, azt teljes mértékben átérezem és méltánylom, hiszen épen én is azok közé tartoztam, a kik szerényebb keretet kívántak adni a nyugdíjintézetnek s csak teljes szolgálatképtelenség esetére kívánták szorítani a nyugdíjazást. E megoldás ellen azonban erős áramlat indult meg a lelkészi kar túlnyomó nagy többségében, a mely hangosan követelte, hogy a nyugdíj kiszámításának alapját az egész fizetés képezze s 40 évi szolgálat vagy 65 éves életkor betöltésével munkaképes lelkész is igényelhesse a nyugdíjazást. A közhangulat nyomásának engedve szervezte a zsinat ekként a nyugdíjintézetet, ezért kellett ily súlyos terhet raknia a lelkészi kar vállaira. S talán, ha meggyőződik lelkészi karunk, hogy nem oly exorbitans e teher, a minőnek azt a félreértések által felcsigázott képzelet lefestette, megnyugvással fogja azt elviselni, abban a tudatban, hogy — bármily súlyos legyen is az — az érte nyújtott ellenszolgáltatásban teljes ellenértékre talál. E félreértések eloszlatása, e megnyugvás előidézése volt czélja jelen soraimnak, miért is tisztelettel kérem, hogy azokat becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Geszt, 1907. július 14. Gr. Tisza István. 2. Dr. Ferenczy Gyula a Debreczeni Protestáns Lap f. évi július 20-iki számában kijelenti, hogy a) olyan törvény és utasítás, mely ennyi hivatalos és nem hivatalos magyarázatot követel és olyan általános visszatetszést kelt, nem lehet valami szerencsés alkotás, b) Javasolja, hogy a nyugdíjintézeti egy szersmindenkori belépési díjak a közegyház által a főrészben épen erre a czélra adatott 300,000 korona államsegélyből fedeztessenek. Ezt a javaslatát ajánlja az egyházmegyék és a lelkészek figyelmébe. 3. A komáromi ref. egyházmegye f. évi júl. 24-iki közgyűlésére Sedivy László nyitrai lelkész a nyugdíjintézet kérdésében a következő indítványt terjesztette be: Egyházmegyénk megkeresi a kerületi közgyűlést, miszerint egyetemes konventünknek még ez évben összehívását szorgalmazza, majd pedig hasson oda, hogy konventünk, mint az egyházi törvényeket végrehajtó legfőbb testület, az országos lelkészi nyugdíjintézetről alkotott, a lelkészi kart jelen anyagi helyzetében elviselhetetlenül terhelő törvénynek végrehajtását fiigessze fel és halassza el mindaddig, míg a lelkészi javadalmazásnak 2400 korona és rendszeres korpótlékra való emelését keresztül nem vitte; vagy törvényhozó testületünk : a zsinatnak összehívásával a közelégületlensóget keltett, minden részletében elhibázott törvényt teljesen új alapokra fektesse, előzőleg pedig a lelkészértekezlet körök és egyházmegyék javaslatait kikérje és figyelembe vegye. Az indítványról — elfogadása esetén — az összes egyházmegyék értesíttetnek s hasonló eljárásra felkéretnek. 4. A mezöföldi ref. egyházmegye lelkészi értekezletének ide vonatkozó határozata: Mondja ki az egyházmegyei lelkészi értekezlet, hogy mivel az 1904. évi VII. t.-cz. némely szakaszai nem elég szabatosan fogalmazvák és könnyen többfélekép magyarázhatók s ekként annak megállapítása, hogy a nyugdíjintézetbe belépő tagok mily módozatok mellett s mekkora összeget tartoznak fizetni, egyöntetűen s közmegnyugvással nem eszközölhető, továbbá, minthogy a nyugdíjintézet törvénye, ügyrendje s végrehajtási utasítása úgy tüntetik fel az intéző köröket, hogy a súlyos anyagi viszonyok között élő lelkészi karnak helyzetét, körülményeit sem a törvény megalkotásánál, sem annak végrehajtásánál nem vették tekintetbe: tisztelettel felkéri a nt. egyházmegyét, hogy f. évi rendes közgyűlésén hozandó s a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésre felterjesztendő határozatával keresse meg a nni. egyetemes konventet a végből, hogy függesztessék fel a törvény végrehajtása mindaddig, míg a lelkészek számára az E. T.-ben előírt 2400 koronás törzsfizetés, vagy legalább is az ötödéves korpótlékok nem folyósittatnak. Ugyancsak a nm. konvent egyrészt a törvénynek félre nem érthető, szabatos s a lelkészi kar fizetőképességét figyelembevevő méltányos értelmezését megállapítja, illetve az orsz. zsinat egybehivatása útján törvényhozásilag megváltoztattatja a lelkészözvegyek járulékára s a fegyelmi úton elmozdított lelkészek családjára vonatkozó sérelmes és igazságtalan intézkedéseket, másrészt tekintélyének