Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

való igaz hit gyöngült. A meggyőződéshez való törhetetlen ragaszkodás már csak mesésszámba megy és a haszon teremt elvet. A tisztelet, a melyet ez a minden filozófiai tételt kiálló hitvallás annak idejében felkeltett és mindig megérdemelt volna, veszített teljességéből. Nincs igazi lelkesedés a lelkiek iránt, mert az élet zaja leköti a figyelmet egészen. A megváltás ténye, a melynek magyarázata egyik legfényesebb pontja a protestantizmusnak, fenséges jelentőségével nem birta máig sem egyenlővé tenni az egyik bűnös embert a másik bűnös emberrel. A mások becsülése, önfeláldozás, törvénytisztelet ritkább ma, mint a feher holló. Az önkritika vajmi ritkán szólal meg ma bennünk és inkább törődik a fogyatkozások eltakarásával, mint őszinte beismerésével, többet ad a javítás szükségének hangoztatására, mint a javulás eltökélésére. Pedig ezeknek a magasztos elveknek, a melyek szent vallásunkban mind bent vannak, kell bejutni mindenáron a köztudatba. Lehetetlen, hogy varázsuk újra fel ne lobbantsa az emberek szívében azt a szikrát, a mely a krisztusi tanoknak ott szunnyadó mása. Hanem vesztegetni való idő nincs. A protestáns érzület mélyítését kötelességünkké teszi egyházunk, a mely a legfőbb erejétől: a hagyományoktól megfosztott, erőtlen és ingatag alapokon már-már roskadozni készül. Erre késztet a nemzeti szempont is, hiszen fajunk jövője függ attól, hogy sikerül-e a mult tanulságain okulva a hit és önbizalom, a fenköltség és szabadságszeretet, az önzetlenség és becsületesség eszméit megerősítenünk, sőt tovább és tovább kiterjesztenünk a nemzet minden rétegébe. Végül ezt parancsolja a legnagyobb mértékben az egyes emberek érdeke, mert korunk megrontó áramlatai végveszedelemmel fenyegetik és lerombolni készülnek a legszebb emberi erényeket, a tekintély tiszteletét, a háládatosságot, az áldozatkészséget, a tulajdon elismerését, az emberi magasztos hivatásban való hitet és a léleknek sok más díszét, a melyeknek megszűntével az Isten képére teremtett ember csak a könyvekben és emlékezetben fog élni. Dr. Kovács Géza. TÁRCZA. Szőnyi Virágh Mihály dunamelléki superintendens levelei. I. Sz. Virágh Mihály — Ráday Gedeonhoz. Tekintetes Ur! Bizodalmas Nagy érdemű Jó Uram! Meg gondolván sok foglalatosságim között is az Urnák hozzám, 's hozzánk való tapasztalt kegyes buzgó indúlattyát, szíves szeretetem szerint ezen levelemnek Írására magamat meghatározám (míg személy szerént való udvarlásomat tellyesíthetném) mellyben hogy némelly következendő dolgokat jelenesek kötelességemnek esmértem. 1. Kecskeméthen 10. Maji lett consessusocskában határoztatott vala, újj Generális Scribának votumok szerint constitutiója 's azon hivatalnak restauratiója N. Kőrösön 27. Junij az Vásári alkalmatosságkor lenne, de némelly V. Tractusok t. i. az Vértes allyai, és az Alsó Baranyai, az Currensben fel tett terminusra szabatos votumaikat el nem hozván az Generális Scribának tétettetése az Lőrincz napján Kecskeméten lejendő vásárra differáltatott. 2. Dolyánban, Tekéntetes Nagy-Réti Darvas Jósef Urnák, Vicze Ispán Uramnak nomine communi irott levelemre illy kegyelmes 's örvendetes választ vettem, mellyben fellyebb emiitett Nagy érdemű Urat, V. Superintendentiánkban Curátori hivatalnak követésére magát kegyesen ajánlani láttam, mellyért az Ur Curátor Uram legyen örökké való áldásban. 3. Vettem Bécsbűi N: Dömjény Gergely Uram levelét 15. Junij Anni currentis. Mellyben Angáriájának kérése; ujj superintendensnek meg lett repraesentatiójának jelentése után írja: „Kérem azon is Tiszteletes Uramat, hogy nekem data occasione minden Ecclesiákat ; az hol actuale exercitiumunk vagyon, a maga superintendentiájában meg irni méltóztassék, lévén nékem erre szükségem. 4. Felső Baranyai V^ Tractusnak Seniora Siklósrul írja: Excellentissimus Dnus Georgius Climo Episcopus Quinque Ecclesiensis in Mense Majo Ecclesias nostras tenore horum punctorum* visitavit (ut sejuncta indicat charta videre). 5. Az Hejdelbergai Catechesis mellett levő Apologetica irása az Urnák, nem különben az Felséges Regium L. Consiliumnak ez iránt való parancsolattya írásban, az Urnák assistentiája által kezemhez ha jöhetne ezen vagy más postán, igen kedvessen venném, és le irván az originálist visszaküldeném, egész köszönettel, mellyeket midőn alázatosan az Urnák submittalnék, ezekre kedvem szerint való választ várnék, az T. Urat nagy Kegyességű Uri Házával edgyben Istenem kegyelmes gondviselésében ajánlanám, és magamat egész szeretettel az Urnák szolgálattyára le kötném, vagyok Kún Sz. Miklóson 2. Julij 1757. Tekéntetes Praetitulált Uramnak igaz köteles szolgája Virágh Mihály superintendens m. k. P. S. Kérem szeretettel az Urat ezen Dolyánban szólló levelemet inviálni (a mint engemet az Úr T: Darvas Jósef Uram assecuralt) méltóztassék. Borítékczím : Spectabili ac Generoso Domino Gedeoni Rádai de eadem, certorum Inclytorum Cottuum tabulae Judiciariae Assessori dignissimo etc. Domino mihi ac Benevoló sinceri' aestimatissimo — Péczelini. * E pontokat lásd jelen munka 16. oldalán fordításban.