Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

Október 20-án jött meg az örvendetes hír, hogy az U. F. Ch. visszakapja a New College-t s a vele kapcsolatos Assembly Hall-t ós High Church-öt; de viszont 3000 fontot (körülbelül 72 ezer kor.) tartozik fizetni a Free Church theologiájának fönntartására; a nagy könyvtárat pedig ezentúl közösen használják. A fönntartási és missziói alapokról pedig a döntést újabb hat hónapra elhalasztották. Deczember 19-én voltak az utolsó előadásaink az egyetemen és a Heriot-Watt College-ban. A tanárok imáikban és többen külön beszédben is megemlékeztek a visszatérésről. Deczember 21-én volt az utolsó közös ebédünk a N. C. Settlement imatermében, hol dr. Martin tanár mondott búcsúzó szavakat, megemlékezvén a messze Ausztráliában a halállal vívódó Principal Rainy-ről. Másnap már meg is jött a híre, hogy a skót egyház „legnagyobb" vezérférfia meghalt. Ebből a szomorú alkalomból: a Rainy emlékezetére tartott gyászistentisztelet alkalmából használta az U. F. Ch. legelőször újból az „Assembly HalP'-t. Január 6-án volt a visszanyert „High Church "-ben az első istentisztelet, melyen dr. Dods beszólt, kit dr. Rainy utódjául is emlegetnek. Ma, január 8-án délelőtt nyilt meg a New College hálaadó istentisztelettel, a gyönyörű Rainy- teremben, melynek falait a skót egyház nagy férfiainak képei díszítik. Az emelvény fölött középütt dr. Rainy képe; fölötte az egyház jelképe és jelszava: „Nec tamen consumebatur". Fél tizenkettőkor vonult be fekete tudor-köpönyegekben és a különböző szinű, vállon csüngő doktori szalagokkal díszítve a New College tanári és tisztikara. Nékünk magyaroknak egy kis örömet is szereztek e színes jelvények. Dr. Dods theol. doktori vörös jelvénye mellé került dr. Mackintosh fehér bölcsészetdoktori és dr. Simpson természettudományi zöld doktori jelvénye. Középen a legöregebb tanár: dr. Patterson ült. A 20-dik zsoltár (1—5. v.) eléneklése után dr. Matthews, a .New College bizottságának Convener-je (ügyvivője) imádkozott az „Úr prófétáinak és hűséges pásztorainak iskolájáért". Utána dr. Dods tartott fölolvasást. „Visszatértünk — úgymond — de régi vezéreink nélkül!" Ezután gyönyörű szavakkal méltatta Principal Rainyt, „kinél nagyobb vezető férfia a skót egyháznak még nem volt". A 62. zsoltár 5—8. verseinek eléneklése után pedig dr. Martin tanár tartott beszédet, melyben Rainy-ről, mint tanárról és mint a NeAV College fejéről, principálisáról és minden tekintetben a szeretet nagy emberéről emlékezett meg szép szavakkal. Végül a régi megszentelt tradicziók szerinti munkásságra buzdította az iíjúságot. Rainy tanár utódjának, dr. Mac .EWw-nek, az egyháztörténelem tanárának imájával és a 2. Tim. 1/12. parafrázisának eléneklésóvel ért véget az istentisztelet. A theologusoknak nem kell már a 137. zsoltár szavaival énekelni: „A babiloni folyó vize mellett ott ülünk vala és sírunk vala; mikor megemlékezünk a Sionról ..." Visszatértek oda. Visszavezette őket az, a ki jj cizt<j 9L kit szeret, megdorgálja s a ki mindent megostoroz, valakit fiává fogad". (Héb. lev. 12: 6). Dr. Kováts János István. RÉGISÉG. Adalékok a foktői vallásüldözéshez. (Folyt, és vége.) Szorongattatásaik közben a szegény foktőiek előbb a Palatínust kérték, legyen közbenjáró fiánál, az érseknél, hogy ne bántsa és üldözze őket oly kegyetlenséggel*; majd magát a királynét keresték meg instáncziájukkal. A mire ki is adatott a kegyelmes mandatum, s Pestmegye közgyűlésén, 1763 márczius 31-én publikáltatva a végrehajtandók közé soroztatott, a mint azt a következő levél beszéli: Tisztelendő Generális Scriba Uram, Édes Atyám! Szegény foktöviek Instantiájára eljött és 21-én (sic.) Pesten Grlis gyűlésben publikáltatott Felséges Asszonyunk kegyelmes parancsolatja, s pro Investigatione exmittáltatott ordinarius Vice-Ispán uram a processualis szolgabíróval együtt. Azért is kérem Tiszteletes uramat, Patain tartózkodó Foktőrül kiűzetett szegény embereket magához hivassa mentül előbb és hagyja meg nekik, hogy a másuvá elszélledett, kiűzettetett társaiknak is jelentsék meg: hogy húsvét ünnepei után való szerdán jelenjenek meg Foktőn, nem lesz legkisebb bántásuk is; és az itt rekesztett Instántiában foglalt punctumokra ugyan jól rá készüljenek, hogy megfelelhessenek és azokat mégis állíthassák. Szóljanak jó eleve a még Foktőn megmaradott vallások-sorsosival, ós azoknak ugyancsak adják szívekre és lelkekre, hogy tekintve mindenekfölött az Isten dicsőségét, azután pedig a maguk hasznukat, szakadást ne tegyenek, s az Érsek ő Excellentiája vagy Tisztjei tekintetiért avagy félelmiért a tiszta igazságnál egyebet ne mondjanak; bizonyos az, hogy azért senkitől semmi bántásuk nem lészen, sőt azáltal nyerik meg jövendőbeli jó állapotjokat. Akármivel ijeszszék akár az érsek tisztjei, akár az investigatióra kiküldött urak, meg ne rémüljenek és ne féljenek, hanem az igazság mellett megmaradjanak. Én magam is azon leszek, hogy húsvét kedden Pataira érkezhessem ; de szükséges a praeparátio: úgy ítélem, azokat fogják leginkább examinálni, a kik ki nem űzettettek, és azokat kell legalább az állhatatosságra disponálni, mert már is hallom, hogy a Prefektus valami írásra, vagyis testimonialisra húzta őket, mintha egyedül csak az engedetlenek űzettek volua ki, és hogy ő tőlök soha sem kérték a templom kulcsát. * A folyamodvány közölve : Földvári L. „Adalékok" II. köt. 306—8. lapjain.