Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

Ha az úgy volna is, semmit nem fog ártani, ha a Deputátus Urak előtt elő fogják adni, mi módon és kinek tanácsából adták azon írást, és hogy azt nekiek a Prefektus vagy valamely más Tiszt diktálta. Úgy moderálják pedig a dolgot, hogy a mennyire csak lehet, az Érsek ő Excellentiájára egyenesen ne útaljanak, hanem a Tisztjeire, mivel úgyis leginkább a Tisztek és a Missionarius és Csernovics pap urak együtt okozták ezt a hallatlan nagy romlást. Ha objiciáltatnék nekiek, hogy miért tesznek oly vádat 0 Felségénél, hogy vallásukért űzettek ki: bátran azt felelhetik, hogy ennek elég megvilágosító példája mind az, liogy predikátorjuk nincs, mind az, hogy a valóságos czégéres vétkű ember — mint a tavalyi bírójuk (s nem tudom az e most ?) mihelyt pápistává lett, mindjárt absolváltatott, sőt még tisztességre ment; fel is kell avagy csak azon tavali bíró casusát a Deputatio előtt fedezni, sőt azt is elmúlhatatlanul elő kell adni, hogy olyan lakos is van, a ki kiüzettetett, de mihelyt pápistává lett, recipiáltatott és mindene visszaadatott. Provokálhatják szegények magukat arra is, hogy Csernovicsnak elszánt szándéka volt, hogy a kálvinistákat kiirtsa; sőt — csakhogy prudenter — azt is megjelenthetik, hogy az volt felölök a föltett czél, még az engedetlenségnek híre előtt, hogy kihajtassanak, ós a publicum ha mi fogyatkozást látna, az ex Cassa Dominali Archiepiscopali fizetődjék. Ezt minden alázatossággal a Deputatio előtt annyival bátrabban jelenthetik, hogy erről legjobb bizonyságot teszen a Processualis s ott leendő szolgabíró. Palatínus Urunk ő Excellentiájához nyújtott Instantiájukat is adják be párban a Deputatiónak, a mellyet itt accludálva megküldök. Reliqua bízom Tiszteletes Uram prudentiájára, miként kelljen szegényeket instruálni az igazságnak szép móddal való kijelentésére. Pest 23 martii 1763. Vechelius János. m. pr. A vizsgálat április 7-dikén megtörtént, de bár egész sorozatát hozta világosságra a legiszonyúbb üldözéseknek : a foktoiek baján nem segített semmit, sőt még súlyosbította helyzetüket. * Az 1762-dik évtől fogva szünetelt a vallásgyakorlat, előbb a prédikátor üldöztettetvén el minden ok nélkül, majd a hitükhöz ragaszkodók űzetvén el szülötteföldükről s tétetvén nagyobb részben földönfutókká; a tanító-mester és az oratóriumban való könyörgés azonban egyideig még eltűretett. 1676-ban folyamodtak az érsekhez, hogy a részeges és hanyag Szodorai mester helyett engedtessék másikat fogadni, a mire ezt a választ nyerték: Lecturis Salutem in Domino! Helveticae Confessionis Incolis Foktőviensibus sua Archiepiscopalis Excellentia concedit facultatem Ludi-Rectorem conducendi, sub his conditionibus: si caverint, quod hominem inori-* A vizsgálat eredményét és folytatását lásd Földváry L.: „Adalékok" II. kötet 308—9. lapjain. gerum, bonuin, qui ad nullás functiones parochiales aut Ministri se ingeret, solius juventutis curam gesturus, sínt conducturi. Ego pariter, qua Yicarius suae Excellentiae praenoininatis Incolis Ludi-Rectorem talem conquirendi et conducendi concedo facultatem. Signatum Colocae Die 9-a Febr. Anno 1767. Josephus Kis Vicarius. (L. S.) Ezen engedély alapján Szodorai elbocsáttatott s Fülöpszállásról Héczei Istvánt, egy vallásos, jámbor, józan és szerény férfiút vitték maguk közé még február hóban; de a ki alig 4 hónapot tölthetett csak, a midőn az érsek az egyháznak végkép megsemmisítését vette czélba. 1767 június 28-án ugyanis az oratorium, parochia és iskola elfoglalására és a tanító-mester elüldözésére küldte a káptalanbelieket, az uradalmi és megyei tisztekkel együtt; maga pedig a falun kivül, a kertek aljában fegyveresektől környezve várta, hogy mi lesz az executiónak kimenetele, készen levén az ellenszegülők ellen erőszakot is alkalmazni. A szerencsétlen föktöviek azonban jól belátták, hogy számra nézve már kevesen és koldussá is téve, a zsarnok hatalma ellen mit sem érnek és tehetnek: annálfogva semmi csődület nem történt, de annál nagyobb sírás és jajszó hallaték mindenfelől, annyira, hogy midőn az ártatlan gyermekek tanítójukkal az iskolából kiparancsoltattak s azok keserves sírásra fakadva elszéledeztek: maguk a káptalanbeliek is könnyeztek és szóval vigasztalták őket. Közli Földvári László. EGYHÁZ. Püspöki eskütétel. Az erdélyi ev. egyházkerület új püspöke: dr. Teutsch Frigyes f. hó 11-én tette le hivatali esküjét a budai várban a király kezébe. Az eskütételnél gróf Apponyi Albert kultuszminiszter és gróf Széchenyi Gyula zászlósúr működtek közre. Az eskümintát Návay - Szabó Sándor miniszteri tanácsos olvasta föl. Esperes-beiktatás. A budapesti ev. egyházmegye f. hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, hogy új esperesét: Kacziány János fasori lelkészt hivatalába beiktassa. Az egyhangú megválasztatásról szóló jelentés felolvasása után az új esperes letette hivatali esküjét; Fabinyi Gyula felügyelő üdvözlő szavai után pedig elmondotta esperesi szókfoglaló beszédét. A belmisszió és a diakonissza-ügy felkarolását tűzte ki működése czéljául. Szóba hozta egy evangélikus kórház és egy betegsegélyző- és temetkezési egyesület alapításának szükségét, s különösen hangsúlyozta a vallástanítás nagy fontosságát és intenzivebb felkarolását. Ezután Scholtz Gusztáv püspök üdvözölte a lelkészikar nevében az új esperest. — Sommer Gyulának egyházmegyei főjegyzővé választása és Morhács Márton Rákóczi-úti lelkész bemutatása után gyámintézeti közgyűlést tartottak, a melyen lelkészi elnökké az új esperest választották meg. — Kacziány János, mint a pesti gyülekezetnek volt hitoktató lelkésze, közvetlen közelről ismerheti a hiányokat és fogyatkozásokat. Pro-