Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

négy vagy tizenött napra, helyében pedig imhoi az Nótárius, de Pápista eő Excellentiája parancsolatyábul", a ki ellen mindgyárt protestáltanak és ellene mondottanak, hogy nekiek nem kell, soha bizony bé nem veszik, ha mind el kel is pusztulniok; eő Excellentiájának adnak be Instantiát, hogy érzelmét vegyék és megirják benne, hogy ők az Pápista Nótáriust el nem vészik és az Isteni szolgálatiul el nem állanak pusztulásokig, mivel az mult őszei Instantiánkra tett Indorsatiójában az Érsek azt igérte, hogy ha akkor tett parancsolattyában megállunk hitünkben sem maga nem háborgat, sem másnak nem enged; már pedig ez a dolog maga Indorsatiója ellen vagyon ő Excellentiájának. A Prefectus azt mondgya reá, imhol az Nótárius, mindgyárt ir ez, és mostan it lételtekben, béadhatjátok az Érseknek, másszor ne fáradjatok utánna. Akoron is azt felelték, nem kell bizony minékünk, vagyon minékünk a kivel irattathatunk Az Prefectus azt mondgya rá : No, menjetek haza és az holot az Nótárius vagyon küldgyetek érette ; és hazajővén mindgyárást kocsit küldöttenek az Bugyiszlai erdőre utánnam, az holot az Szekszárdi szőllőmben présháznak való fát vágattattam, és haza jővén, hozzám hamarságal bé jövének szomorúan a Birák és az dolgot előttem beszélvén elfoga a nagy álmélkodás, és szomorúság; hamar Instantiát formálván magammal együtt levittük s az Birákal Hajósra és legottan az Prefectushoz bé menvén legelsőben is neki az Instantiát bémutattuk, a mely Instantia igy formáitatot az Érseknek: Nagy kegyelmességü Érsekünk! Méltóságos örökös Földes Urunk! Tekintetes Ur, Prefectus Uram általunk semmi szomorúságot ki nem gondolt parancsolatyára, tegnapi napon Hajósra jővén csak elálmélkodánk, minemű parancsolatot ada ki jó Kegyelmes Urunk neve alatt, még pedig Excellentiádnak és két Praedecessorának is minden megrovás nélkül tizennégy esztendőktül fogva, sőt Tekintetes Canonok Uraiméknak is és Excellentiád Tisztyeinek, és az utolsóbb szolgájának is hűségessen minden tehecségébül és javaibul szolgált Mester s Nótáriusunknak tizennégy napra tőlünk kiköltözéssére kiada, okát adván fen nevezet Tekintetes Ur, hogy Sz. Benedekre által menvén, az ott lakó Helvétiai hitet tartók közt gyűlést hirdetet és tanácskozot volna. Mely informatiónak helytelen és nem igaz volta ellen igy értekeztetyük Excellentiádat : Hogy Sz. Benedekiek Instantiát akarván Írattatni Excellentiádnak, mivel a Notáriussok Birájának hire nélkül Szegedre ment soó alá Sebestyén nevü magános embert kocsin Nótáriusunkért küldvén, reménkedtenek, irna nekik Instantiát, és ott helyben olvasná el előttök az Bíráknak, kik csak egynehányan voltanak együt, dolog tévő napon, eleget mentegette magát erős okokkal, hogy Excellentiádnak, se ott lakó Plébánus Uramnak ne vécsen véle, de erre azt felelte azon Esküdt ember, hogy Plébánus Uram maga adot szabadcságot reá, hogy adhatnak bizvást Instantiát, ő Excellentiája sem neheztelhet meg érette, mert néki adódik; nem is tudnak kivel, hol Írattatni, engedvén azért kérésekre, elment hozzájok és mihelt odaérkezett, hirévé esvén Plébánus Uramnak a dolog, a Biró házához ment és ott lelt Nótáriusunkat kérdőre vette, és megértvén az a dolgot, magával az Plébániához ment, az Bírákat ott hagyván együtt ebédlettenek és az után minden Instantia irás nélkül a Bírákra megharagudván, haza jött. Az előtt pedig sohasem hozzájok nem járt, sem vélek nem társalkodót, vagy hogy tanácsolta volna őket, nem hallottuk, láttuk és tapasztaltuk, Plébánus Uram sem hallotta, sem tapasztalta többször. Esmérjük más dolgában magát nem avató embernek lenni. Minélfogva mélységes alázatossággal reménkedünk kezeit és lábait csókolgatással szokot kegyelmességű Excellentiád előtt, hogy mind Ntoáriusunk, mind magunk élhessünk békességben, mely másképen kegyes indorsatiója ellen lenne Excellentiádnak. Ez elől számlált dolognak igassága felől ha kételkedne Jó Kegyelmes Urunk, inquiraltatni méltóztasson és ha vétkesnek találtatik, magunk sem tartyuk meg töbször, hogy ekképen ne gondolkozzunk igy, hogy hitünk s vallásunk gyűlölésétül viseltetve cselekedné ezt vélünk Excellentiád, kik egész hűségei és igaz szolgálattal vagyunk Excellentiádhoz, Imádván Int. is boldog uralkodásáért. Nagy Méltóságú Jó Kegyelmes Urunknak, Excellentiádnak Örökös Jobbágyi Uszódi lakosok. Közli: 1 Molnár János, erzsébetfalvi ref. lelkész. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. Olajos Pál gesztelyi lelkészt a törökszentmiklósi ref. egyház június 30-án 37 pályázó közül közfelkiáltással megválasztotta. A magyar orsz. ref. egyetemes konvent építkezése, A magyar orsz. ref. egyetemes konvent czéljaira és hivatalos helyiségeire építendő épületének pályázati hirdetményét közzéadta. Az épület a fő- és székváros VII. kerületében (Szabó József- és Abonyi-utczák sarkán) fog épülni. A pályatervek báró Bánffy Dezsőhöz (II., Bimbó-utcza 7. sz.) 1907. augusztus 31-ig nyújtandók be. Pályázni kivánók a tervezési programmot és a helyszínrajzot a Magyar Mérnök- és Epítész-Egylet titkárságánál (IV., Semmelweis-utcza 2) megtekinthetik. Egy áttérés története, cz. alatt a „Magyar Állam" a prot. türelmetlenségről beszél azon alkalomból, hogy egyik laptársunk felszólalására meghiusult egy olyan tervezett áttérés, a mely egy közbecsülésben álló ref. papi család lelki világát s annak eddigi békés és boldog összhangját bolygatta volna meg. A mint laptársunk értesít, az áttérésből, melynek hátterében házassági terv szolgáltatta az indokokat, semmi sem lesz. Győzött az egyház és szülők iránti szeretet. Nem kívánjuk bővebben fejtegetni, hiszen úgy is értjük ilyen alkalmakból a jjápás sajtó felfogását. De ne felejtse el a „Magyar Állam", hogy mi sohasem voltunk a türelmetlenségnek szószólói vagy eszközei. Míg ő és ők, nos hát a törté-