Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

KÖNYVISMERTETÉS Kálvin János művei. I. A genfi egyház kátéja. írta Kálvin János 1545. Fordította Czeglédi Sándor. Ára 60 fillér. Minden kötet külön kapható. Kiadják a magyar Kálvin-fordítók. Pápa 1907. Kis Tivadar bizománya. 1892-ben, tehát ezelőtt épen 15 évvel, midőn dr. Tüdős István „Zwingli élete és munkái" czímű fordítását ismertettem, azon általános óhajt fejeztem ki: vajha akadnának kálvinista egyházunk tagjai, tanárai és papjai között "olyanok, kik lelkesedve a mult idők nagyjaiért, felszínre hoznák, közkincscsé tennék azon termékeket, melyeket munkáikban örökül hagytak az utókorra. Azóta, ha történt is valami e tekintetben, bizony csak kevés: Nagy Károly „Institutio"-ja. De reméljük, hogy Czeglédi és társai kiket csak a magasztos ügy szeretete lelkesít, — ki gondolhatna itt önző, anyagi érdekre, a mikor jó, ha a nyomda költségei megtérülnek, ha ugyan megtérülnek — be is fejezik a megkezdett munkát, s nem lankadnak és nem nyugosznak addig, míg nagy Kálvinunk összes munkái nyelvünkön is nem hirdetik az ő elavulhatatlan nagyságát és örök dicsőségét. Hogy Czeglédi és társai valóban minden önző érdek kizárásával fogtak a szép, de esetleg nagy nehézségekkel járható feladat megoldásához, bizonyságul szolgálnak a füzetek elején kifejezett szavaik: „Feladatunk nagyságának, erőink csekélységének teljes tudatában bocsátjuk útnak Kálvin-fordításaink első köteteit. Sokáig küzdöttünk magunkkal, míg a nagy és nehéz munkára kötelező czímet elválasztani elég merészek valánk, mert úgy éreztük, hogy nálunk jobbak és kiválóbbak volnának hivatva e nagy munka végrehajtására. Azért kötelességünknek ismerjük, már itt, az első lépésnél megvallani, hogy ha vállalkozásunk hibáival, szegénységével hivatottabbak becsvágyát szólítja munkára, már akkor is elérve látjuk czélunkat, s minden bánat nélkül félreállunk a pályáról és keresünk hozzánk illőbb, szerényebb munkateret egyházunk szolgálatában. Mert előttünk csak az a fő, hogy az a szellemi tőke, mely Kálvin munkáiban a nyelv idegensége miatt eddig sokakra nézve megközelíthetlenül rejlett, akár a mi, akár mások munkája által egyházunknak adjon nemes gyümölcsöket. Jól tudjuk azt is, hogy vállalkozásunkat szomorú sors is érheti. De mielőtt az első sor nyomtatásban készen' volt, számadásainkat elkészítettük, s a kedves munka hasznát már éreztük lelkünkben. Lehet, hogy e fordítások hibái sokak szigorú bírálatára lesznek érdemesek ; lehet, hogy — ez a legszomorúbb — olvasójuk lesz kevés; lehet, hogy nehéz anyagi terheket is ró ránk e munka, de mindezen gondokat bőven ellensúlyozza az a tudat, hogy egy-egy téglát mi is vihettünk egyházunk épületéhez". Hogy Kálvint mi indította kátéja megírására, ki az Isten és egyháza ügyében sem a munka terhétől, sem az elébe tornyosuló akadályoktól meg nem riadt, sőt erejét és czélját azok csak fokozták, ki világosságot szóró értelmével mindig öntudatosan haladt megkezdett útján, a káté előszavából czélszerűnek látom azt néhány mondatával megvilágosítani. „Mivel minden módon rajta kell lennünk, hogy a hit egysége, melyet Pál annyira ajánl, ismét felragyogjon közöttünk, e czélra legmegfelelőbb gyanánt a közönséges keresztséggel összefüggésben álló ünnepélyes hitvallást kellett felújítani. S ezért nemcsak annak kelle óhaj tárgyát képezni, hogy a kegyes tudományban mindenek között egyesség uralkodjék, hanem annak is, hogy minden egyházban egyforma legyen a vallásoktatás (katekizálás) alakja ... A keresztyén világ mostani nyomorult állapotában mennyivel szükségesebb, hogy azon néhány egyház, mely szétszórva, s az Antikrisztus istentelen zsinagógáitól mindenfelől körülfogva helyesen imádja Istenét, a szent összetartozás jegyét adja, s vegye közösen s e jegy indítsa őket összetartásra. S ha ez manapság is oly szükséges, mit gondoljunk a jövendőről? E miatt oly kétség gyötör, hogy alig merek gondolni is reá. Ha Isten csodálatos módon segítségünkre nem jő az égből, úgy sejtem, hogy valami rettenetes nyomorúság szakad a világra. Vajha gyermekeink mihamarabb meggyőződnének a felől, hogy a mit mondtam, inkább jóslat, mint következtetés! Ezért rajta kell lennünk, hogy az egyházak azon maradványait, melyek halálunk után még meglesznek, vagy felbukkannak, írásainkkal összegyűjtsük. Más írók előadhatják, hogy a vallás dolgában mi volt mindannyiunk véleménye, de ékesebben szóló tanulság máshonnét nem nyerhető arra vonatkozólag, hogy egyházaink között a tan tekintetében minő megegyezés volt, mint a kátéból. A káték nemcsak azt mutatják meg, hogy mit tanított egy ember, hanem azt is, hogy gyermekkoruk óta mily tanítással láttunk el egyformán tudóst és tudatlant, hogy e tanítás minden hívőre nézve a keresztyén közösség ünnepélyes jelképe gyanánt szolgáljon. S épen ez volt legfőbb okom a káté kiadására." Vájjon megértjük-e ma Kálvinnak a jövő gyermekei miatt aggódó lelkét, midőn a hit egysége annyira meglazult, midőn más a hite a tudatlannak, más a tudósnak, ki amarra szánakozó mosollyal tekint, mert ennek hite annyira emelkedett, hogy nem hisz másban, mint az őt környező látható világban, mely múlandóságával gyötri, a kétségbeesésbe kergeti? Vajha visszatérne hozzánk Kálvin nagy szelleme, betöltene mindnyájunkat az ő, semmi által meg nem törhető, meggyőződéssé szilárdult hite, hogy a magyar kálvinista egyház ismét visszanyerné erejét, mely a mult szélvészei és viharai között is megtartotta ! A mi magát a kátét illeti, ahhoz nem nyúlok, mert az felette áll a mai kor gyermekeinek bírálatán. Én csak örülök, hogy a kátét olvashattam, mert oda képzeltem magamat, mint gyermek, a nagy reformátor lábai elé, a ki vezet a magasságot és mélységet vizsgáló eszével, s Istenbe, az ő fiába és a láthatatlan világba kapaszkodó