Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

. . . Megérkezésünk után csakhamar együtt voltunk a tavaly épült s tekintélyes külsejű városháza dísztermében. A közgyűlést Antal Gábor dunántúli püspök, Társaságunk egyik alelnöke nyitotta meg, a tőle megszokott lelkes s magyarán ejtett szavakkal. Természetes, hogy beszéde elején mindjárt ariól a nagy veszteségről szólt, mely Társaságunkat feledhetetlen emlékű Hegedűs Sándor elnökünknek váratlan és mindnyájunknak oly fájó elhunytával érte. Hosszasan és hálásan emlékezik meg ismeretes áldozatkészségéről és rendkívüli ügybuzgóságáról. Hogy kit vesztettünk benne: ad oculos demonstrálta később a titkári jelentés, melyből nyilván láttuk, mily nagy űr támadt a nagy Maecenas elhunytával s hogy mennyi mindenféle eszközhöz kell folyamodnunk, hogy a Koszorú íróinak honoráriumát valamiképen előteremtsük. Antal Gábor püspök beszéde után Somossy Béla polgármester, Baltazár Dezső esperes és Kálmán Lajos egyházi főgondnok üdvözölték az irodalmi társaság tagjait meleg szavakkal; mire ugyancsak a püspök úr azzal válaszolt, hogy hálás köszönetet mondott a szíves fogadtatásért és nagy elismeréssel és dicsérettel emelte ki a Bocskay vitéz hajdúinak s azok mostani ivadékainak hazafiúi s polgári erényeit. Az egész gyülekezet szívből fakadt zajos éljenzéssel adózott a vendéglátó böszörményieknek, valamint általában most már a magyarság színe-javát alkotó derék hajdúságnak. (Folyt, köv.) Lévay Lajos. MISSZIÓÜGY. Egy protestáns világgyűlés Rómában. A bibliai vasárnapi iskolák konferencziája. — írta Takaró Géza rákospalotai ev. reí. hitoktató s.-lelkész. — Felolvasta a Magyar Ev. Prot. Belmissziói Egyletnek Hajdúböszörményben, 1907. jún. 2-án tartott összejövetelén. (Folyt, és vége.) De térjünk magára a világkongresszusra. — A megnyitó ülés a pünkösd előtti szombat este tartatott. — Róma egyik legforgalmasabb részében pompás terem fogadja be a mindenfelől özönlő sokaságot. A kongresszus közel 1200 képviselője a földszinten foglal helyet, a város érdeklődő közönsége pedig a kórust tölti meg zsúfolásig. A termet körös-körül különböző nemzeti zászlók díszítik, közöttük a magyar is. — Kigyúlnak a villanylámpák s a terem főrészén nagy falfestményt pillantunk meg; felhők között a világgömböt ábrázolja, felette olasz nyelven a következő felírással: „Én vagyok a világ világossága" (Jo sono la luce del mondo). — Mily fényes illusztráczió volt ehhez e pillanatban az a nagy terem!... A gyűlés lefolyását illetőleg csak a kiemelkedőbb mozzanatokra szorítkozom. Az olasz közoktatásügyi miniszter távolléte miatt levélben üdvözölte a világgyűlést és meleg rokonszenvét fejezte ki a prot. világ képviselőinek fenséges czéljai iránt. — Az olasz kormány különben több tekintetben éreztette jóindulatát. így pl. az összes vasutvonalakra félárú jegyfüzetet, a nem egyházi tulajdont képező nevezetesebb képtárakba, múzeumokba s római régiségekbe (Forum Romanum, Colosseum, Caracalla fürdői stb.) teljesen ingyen belépést biztosított a kongresszus összes tagjai számára. Az üdvözlő beszédek során szólott az amerikai ambassador (Hon. Lloyd Griscom). Majd egy igen érdekes jelenet következett. Fiatal lányka állott a pódiumra, rövid, lendületes beszéde után pedig egy kedves öreg úr kezdett beszélni. Mindketten a félszázad előtti nagy időkre tekintettek vissza, a mikor az olasz nemzet szabadságáért sok vért ontott. íme, most egy új küzdelem indul meg, a mely az ő hazájuknak vér nélkül szerzi meg az igazi, tökéletes, t. i. lelki szabadságot. Kitörő lelkesedés fogadta mind a két beszédet. Az öreg úr a nagy olasz szabadsághősnek, Garibaldinak fia, az ifjú lányka pedig unokája volt. E beszédekre egymásután válaszoltak Nagybritannia, Japán, India s más országok követei; végül pedig Rooseweltnek, az amerikai Egyesült-Államok elnökének igazán lelkes ós tartalmas levelét olvasták föl. A megnyitó ülésnek emelkedett hangulata megmaradt a következő napokon is. Bámulatos és minket magyarokat igazán sok tekintetben megszégyenítő eredményekről számoltak be a különböző országok szónokai Miután e gyűlések főtárgya a vasárnapi iskolai ügy volt (miről alább fogok szólni), a. gyűlések idejére — 6 napra — érdekes kiállítás is nyílott meg, száz meg száz — ez ügyet szolgáló segédeszközök, érdekes tárgyak, könyvek, gyermeklapok, képek gyűjteményeiből. A bejárat közelében húzódott meg szerényen a kiállítás magyar részlete is. A kongresszus végeztével az egész kiállítást ingyen osztották szét, kinek-kinek saját kívánsága szerint. Én magam is sok érdekes apróságon kívül 6 szép és értékes könyvet kaptam emlékül. De bajos volna itt mindent részletezni; csak az általános benyomások rövid vázolására jut most idő. — Mi hatása van egy ilyen gyűlésnek? Ezúttal már harmadszor voltam prot. világgyűlésen. Mindegyikről ilyenféle benyomással távoztam : mintha egy igen magas hegyre szállottam volna fel, a hol óriásivá növekszik a láthatár. Kitekinthettem a nagyvilágba és gyönyörködhettem az Isten csodálatos dolgaiban, a mint gondoskodik ma is az ő országa terjesztéséről mindenfelé a 2 pólus között. Láttam olyan tereket is, hol a sátán is serényen dolgozik és meg-meghiúsítja az ev. terjesztőinek munkáit. Láttam kopár helyeket is, de láttam sokkal több gyönyörűséges mezőt is. De nemcsak kilátásban gyönyörködhetni ott a magasban. Tiszta, üde, életadó levegőt szívhatunk ott magunkba. És felfrissülve, megújulva, — új hittel és új reménységgel szállunk onnan alá. Nem lehet értékelni azt a szellemi nyereséget, a melyben részesít egy ilyen gyűlés. A legkiválóbb egyéne-