Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

pontjába, hogy onnan áradhasson szét a mennyei élet az egész világra. Száz meg száz lélek végzi el magában évről-évre itt a magyar földön is : Rómát is meg kell nékem látnom. Iskolázott és iskolázatlan tömegek — lelki megnyugvást már annyi búcsújáró- és egyéb „szent" helyen hiába keresvén — fölkerekednek és elzarándokolnak a „szent város "-ba. Babonás rajongással tekintenek ama hely felé, a hol üdvösségüknek legfőbb földi intézője, a mennyország kulcsainak birtokosa székel és — a mint káromlást szólva mondani szokták — az Isten helyett uralkodik. Két héttel ezelőtt is megérkezett Rómába egy kis csapat innen a magyar földről. Nem turisták, nem művészek s nem is zarándokok; nem vidéket, nem műkincseket s nem is pápát látni mentek. Ezeknél sokkal nagyobbat. A pünkösdi ünnepek alatt és után Rómában a legelső prot. világgyűlés tartatott. De hát olyan nagy dolog ez ? Nagy, tisztelt közönség; sokkal nagyobb, mint a hogy mi e pillanatban elképzeljük. A római kath. világ központjában a prot. világ találkozót~tart. Rómában az evangéliom hívei jönnek össze a pünkösdi napokban. Róma — és az evangéliom! Víz és tűz! Az egyik élete a másik halálát jelenti. Mert a víz szerepe csak az lehet a tűzzel szemben, hogy ezt kioltja. De annak a tűznek, a mely először ott Jeruzsálemben az első pünkösd napján lobbant fel, az a hatása, hogy buzgásba. forrásba hozza lassanként a leghidegebb vizet is, nem hogy azt megsemmisítse, hanem hogy sok betegség és romlás csiráit benneíelölje. Róma és az evangéliom ! Mikor fért meg e kettő egymás mellett! . . . Tegyünk pl. egy kis sétát a hét halom városában. Lássuk először a régi Rómát. A Forumon vagyunk. Egy-két épen maradt részletet kivéve csupán csonka oszlopok, töredezett márványfalak, épületmaradványok hevernek szerteszét. Eszembe jut, hogy egykor e helyen, az egyik nyilvános bazilikában hangzott el „az ítélet Pál fölött. Kissé odább van a lejárat a Mamertin-börtön sötét földalatti üregeibe, hova kivégeztetése előtt záratott az apostol. A várostól egy órányira, csendes völgyben, az ú. n. „három forrás"-nál szintén históriailag megbízható adatot találunk Pál életéhez. Itt halt mártírhalált a legnagyobb apostol. Néni messze innen emelkedik Róma második legnagyobb és legékesebb bazilikája, a melynek főoltárja alatt van eltemetve ... Itt szállott sírba az evangéliom — sokaknak gyászára ... Visszatérünk a városba. Elérjük a Colosseumot vagy Amfiteátrumot, a világ legnagyobb színházát. 80 hatalmas kapubejárata van. Egyszerre 87 ezren találhattak itt szórakozást. A mikor elkészült, felavatási ünnepélye 100 napig tartott s ezen több mint 5000 vadállatot megöltek a gladiátorok. De ez csak bevezetés volt azokhoz az elképzelhetetlen borzalmas jelenetekhez, a melyekben a keresztyén hit hősei estek áldozatul felbőszített elefántok, oroszlánok, tigrisek, leopárdok, hiénák és más fenevadak dühének. Ennél szomorúbb játékot még soha nem játszottak sehol. A keresztyének százai menekültek ki a városból, s mert a föld színén nem volt maradásuk, a föld alá, sötét sírüregekbe kellett rejtőzniük — a világosság fiainak. A Via Appia mentén érjük ez örök nevezetességű helyeket, a katakombákat, a melyek 16 •-kmnyi területet elfoglalnak a föld alatt. Körülbelül 170,000 keresztyén van itt eltemetve. Itt kellett élniök, halniok. .. íme ez volt a sorsa az evangéliomnak a régi Rómában . . . Mintha igazolni akarná azt a régi mondát, hogy a város alapítói, Romulus és Remus, egy farhas emlőin növekedtek föl. A város ma is nagy előszeretettel ragaszkodik e mondához: czímere ma is ezt ábrázolja... Mintha kérkedni akarna vele, hogy Nérókat adott a világnak. . . De lássuk most az új, a „keresztyén" Rómát. Talán itt derültebb színekkel van megfestve az evangéliom sorsa. Az első benyomásunk az, a mit Pál apostolra gyakorolt Athéné : „ . . . Bizonnyal látom — úgymond — hogy ti egyebeknél mintegy szorgalmatosabbak vagytok az istentiszteletekben ..." (Cselek. 17. rész 22—23. vers.) A hasonlat nem folytatható, mert annak „Az Ismeretlen Istennek" Róma nem emelt templomot. Angol és német protestánsoknak kellett és kell erről gondoskodni. Sok templom villanyerőre is be van rendezve, úgy hogy káprázatos jeleneteket tudnak egyszerre előidézni... Mintha hiába mondatott volna ott a Jákob kútjánál: „Az Isten lélek; és a kik Ötet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják" . . . (Ján. 4. r. 24. v.) Gyönyörű képeket, falfestményeket találunk sok-sok templomban. Itt vannak Guido Róni, Rafael, Bernini Michelangelo s a többi óriások; de hol van — Krisztus, és az O evangélioma ? ... Távozzunk e kábító légkörből. Ki a szabadba, az utczára. Sürgő-forgó sokaság mindenfelé. Egy része pap, más része koldus. Mindkét osztályból annyit látni itt, mint sehol e fölelön. Difficile est satiram non seribere...) A 3-ik részt az idegenek alkotják, a kikben irgalmas szamaritánusokat látnánk, ha azok a koldulók nem dologkerülő és ingyenélő népség volnának és nem arczátlan viselkedésükkel csikarnák ki az idegentől az alamizsnát. Pünkösd vasárnapja van. Itt csak a kalendáriumból tudjuk. Munka, üzleti élet teljesen változatlanul folyik — az idegenek kedvéért — Róma zsebére. De azért ha magunkra gondolok, csak tartózkodva emelem e panaszt: Róma! „szent város!" Hát még annyira se