Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

tudtál vergődni, hogy az Úrnak napját meg ne botrán­koztassad ! . . . Itt is fojtó a lég, menjünk magasabb helyre. Fel a Vatikán hegyére. Felérünk a Szent Péter-bazilikához. Előttünk a világ leghatalmasabb temploma. Igazán bazilika, királyi épület. Attól kezdve, hogy Nagy Konstantin meg­vetette alapját, kerek szám 1300 esztendőn át folyton épült, mígnem (1626. nov. 18.) VIII. Orbán pápa felszen­telhette. 250 millió lírába (tehát csaknem ugyanennyi koronába) került.~Nem tudom, bele van-e ebbe számítva az a tetemes pénzösszeg, a mely egykor a németek bűneiből összejött, de igy is szép summa ez! Felszállunk a bazilika kapujának legtetejére, 126 m. magasban vagyunk. Előttünk az egész város. Micsoda impozáns látvány! Csakhamar a kísértés hegyén érezzük magunkat. A Sátán sugalmazását véljük hallani: Nézz oda le! Látod, milyen kicsiny az ember? ! Nézd ott a távolban — milyen kicsiny még az a hatalmasnak mon­dott épület is, a melyben most a prot. világ gyűlést tart. . . Nem nevetséges gyermekjáték az, a mi ott folyik? . . . Valóban nagy kísértés onnan a Vatikán hegyéről szemlélni a világot. Nagyon kicsinynek látszik onnan az ember, a kiben pedig halhatatlan lélek lakozik, és a ki hatalmas, csodás dolgokat cselekedhet az Úrnak lelke által . . . „Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Ur lelke által. . ." (Zakar. próf.) Hazafelé tartunk. Leszáll az est, mire a Forumhoz érünk. A homályban a fehér oszloptöredékek mint az ó-világból visszajött kisértetek jelennek meg előttünk s valami ilyesféléket suttognak : Emberek! Nemzetek! Egyházak! Tanuljatok ... Ha a tiszta erkölcs megvész, még Róma is ledől . . . Semmi más fundamentom nem biztos, mint az, a mely egyszer vettetett s a mely a Jézus Krisztus . . . Tanuljatok! Lássátok meg, mi vár a más fundamentomon épiilt alkotmányokra: „kő kövön nem marad" . . ; (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. (Folyt, és vége.) A skót assemblyk ez évben különöseu érdekesek vol­tak. A skót államegyház gyűlésén szokatlanul meleg hangon sürgették az egyesült szabad egyházzal, illetve egyéb presbiteri egyházakkal való egyesülés nagy fontosságát. Sőt volt a skót püspöki egyházzal való egyesülési ügy­nek is szószólója és mintegy 40 pártfogója. Az állam­egyháznak ezidőszerinti vezérei, dr. Scott és Balfour lord, egy, az egyesülést előkészítő bizottságnak kiküldetését javasolták, a mit az assembly el is fogadott. Az állam­egyház ezen egyesülést a mostani alapon, vagy disesta­blishment nélkül óhajtaná elérni, szóval visszaállítani az 1843 év előtti statusquót; óhajtaná megtartani azt a yagyont ós azon járadékokat, a melyeknek államegyházi jellegénél fogva birtokosa. A szabad egyház azonban mostani gyűlésén is nagy többséggel arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyesülés kivitelét, csak az állami jelleg feladásával, megszüntetésével tartja lehetségesnek. De a mostani gyűlésekről szóló tudósításokat olvasva, innen a távolból is az egyre erősbödő egyesülési törek­véseknek olyan jeleit lehet észlelni, a melyek a hitvallás és szervezet tekintetében egymással teljesen megegyező egyházaknak a közel jövőben való egyesülésére nézve a legszebb reményekre jogosítanak. A szétszakadásnak, diszrupcziónak tulajdonképeni közvetlen okozóját, a patro­nátust, a parlament megszüntette s így az állam egyházi jellegnek egyedüli külső látható jele most már csak az, hogy az assemblyben trónoló, a királynak ajándékot vivő megbízottja, a kinek egész funkcziója a gyűlés színhelyén egy üdvözlő és búcsúzó beszédben áll. Örvendetes jelei a testvéries érzésnek, hogy a vasárnap megszentelésére vonatkozólag az assemblyk kül­döttei közös ülésben tanácskoztak a külföldön állomásozó katonaság lelki gondozása, valamint a külmisszió terén is egymással karöltve működtek, sőt kalkuttai kollégiumaik is egybeolvadtak. Valóban mi sem bénítja meg annyira a külmisszió munkáját, mint az egymásra féltékenykedő ker. felekezeteknek versengése, a mely bizony sok helyen nagyon hátrányos színben tünteti fel a jó ügyet. Az egyesült egyház most választotta meg az edin­burghi kollégium elhunyt Principal-jának, dr. Rainynek utódát, dr. Dods Márk személyében, a kinek neve nálunk is ismeretes. Nagytudományú férfiút állítottak a nagy elődöknek: Chalmersnek, Candlischnek, Canninghannak, Rainynek helyére. Az edinburghy new-college rektori állása a legmagasabb kitüntetés, a melyet az egyház csak legkiválóbb szolgáinak osztogat. A Szt. György­templom hírneves lelkésze, dr. Whyte, a jelöltségtől visszalépett. Az egyesült szabad egyháznak külön statisztikai bizottsága van. Ennek jelentése szerint az egyház úr­vacsorával élő tagjainak száma az ötszázezret meghaladja. Az évi bevétel egy millió fonton, húsz millió koronán felül volt. Némi visszaesés mutatkozott a fentartási alap bevételeiben, de a lelkészek évi fizetési osztaléka ezen alapból most is 160 font leend. A vagyoni ügyek rendezésére, megosztására kikül­dött bizottság 1107 gyülekezet vagyoni ügye felett — templom, paplak -— ítélkezett. 941 esetben az egyesült, és 115 esetben a nem egyesült szabad egyház javára döntött. A kisebbségnek odaítélt vagyon restitucziója mintegy 150 ezer fontnyi új kiadást ró az egyesült egy­házra, a melyet közadakozásból fognak ott fedezni. Mint előrelátható volt, az egyesült szabad egyház a mult évek nagy válságaiból hitben és áldozatkészségben megerő­södve került ki. Sokan sürgették az északi fővárosban, Aberdeenben lévő theol. kollégiumnak megszüntetését, de a többség a fentartás mellett döntött és ebbe két új tanárt is választott. Szóval az egyesült egyház egy téren sem redukálta világra szóló nagy munkáját. P, r tv*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom