Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

írta, hogy bizottságunk a „Magyar Szó"-val semmiféle olyas összeköttetésben nem áll, hogy módjában lehetne az ő panaszán segíteni. Elnök eljárása helyeslő tudomásul vétetik. 7. A lelkészi kongressus idejére, helyére, lefolyására nézve, a bizottság meghallgatván elnök előterjesztését az előadásra ajánlkozottakat illetőleg, a következő határozatokat hozta: 1. a lelkészi kongresszus idejéül f. évi szeptember hó 18. és 19. napjait tűzi ki; 2. hely dolgában megbízza az elnököt, hogy a főváros valamely alkalmas helyiségét (múzeum, városháza stb. díszterme) szerezze meg; 3. a lelkészek utazásának megkönnyítése czéljából megkéri a bizottság az elnököt a kedvezményes vasúti jegyek kieszközlósére is; 4. a kongresszus lefolyására nézve a bizottság a következő sorrendet állapítja meg: I. Istentisztelet a templomban, tartja dr. Baltazár Dezső hajdúböszörményi lelkész. II. Kongresszus. a) bizottsági elnök jelentése a bizottság működéséről s az alapszabályok tárgyalása ; b) alakulás s a tisztviselők és vál. tagok megválasztása. Előadások : a) Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásáról, Hamar István theol. tanár; £í) A lelkészi fizetések rendezéséről, Nagy István kisújszállási lelkész ; Y) AZ egyházi sajtóról, Csia Kálmán etódi lelkész; §) A kivándorlásról, Péter Mihály gálszécsi lelkész A többi ajánlkozóknak, ajánlkozásukért köszönet mondatván, ajánlatukat a bizottság a jövőben kívánja igénybe vétetni. 8. Előző ponttal kapcsolatban bemutatja elnök dr. Pályi Ede levelét, melyben ő a lelkészi kongresszuson 3 rendbeli előadásra ajánlkozik, helyének megjelölését kéri, lapját a bizottság és kongresszus közleményeinek felajánlja stb. A bizottság, tekintettel arra, hogy a mult évi novemberi értekezlet irányelvül szabta meg, hogy a kongresszusnak csak lelkészjellegű egyén lehet tagja, nincs abban a helyzetben, hogy dr. Pályi Edének a kongresszuson helyet jelöljön ki, azon kívül, mely őt, mint újságírót megilleti; ez alapon nem fogadhatja el előadás tartására vonatkozó ajánlatait sem ; szives készségét, hogy lapját ügyünk támogatására felajánlja, elismeréssel veszi tudomásul s jelen jegyzőkönyv lapjában való közlés végett vele közöltetni határoztatik. 9. Hamar István felemlítvén, hogy a „Magyar Szó"ban az a vád jelent meg, miszerint az 1906. novemberi értekezlet jegyzőkönyve meghaniisíttatott, mert a dr. Pályi Edének szavazott jegyzőkönyvi köszönet szándékosan kihagyatott belőle: bemutatja az eredeti jegyzőkönyv illető pontját, mely a dr. Pályinak szavazott köszönetről szól. A bizottság megállapítván ekképen a vád alaptalanságát s azt is, hogy a jegyzőkönyv illető pontjában sikkasztás nem, csak jelentéktelen stiláris módosítás történt, a dolog felett napirendre tér. A még esetleges jegyzőkönyvi kifogások tárgyalása a másnapi ülésre halasz tátik. (Folyt, köv.) MISSZIŐÜGY. Egy protestáns világgyűlés Rómában. A bibliai vasárnapi iskolák konferencziája. — Irta Takaró Géza rákospalotai ev. ref. hitoktató s.-lelkész. — Felolvasta a Magyar Ev. Prot. Belmissziói Egyletnek Hajdúböszörményben, 1907. jún. 2-án tartott összejövetelén. A Cselek, könyvében olvashatjuk egy helyen (19. rész 21. vers) a következőket: „Ezek után elvégzé Pál a Szent Lélek által, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jérusálembe menne, ezt mondván : Minekutána Jérusálemben lejéndek, Rómát is meg kell nékem látnom." Rómát is meg kell nékem látnom . . . Nem a mai világjáró turista ideája volt ez, a ki, miután az északi sarktól a déli sarkig úgyszólván már minden érdekest látott, még kíváncsisággal tekint egy hely felé; látni akarja azt a földet, „wo die Citronen blühn," — azt a várost, a mely egykor a pogány, — ma a róm. kath. világnak központja. Rómát is meg kell nékem látnom . . . Nem a művészetbarátnak, nem festőnek, szobrásznak, építésznek vágya volt ez, a mit csak az „örök város"-ban összehalmozott régi és újkori műkincsek látása tölthet el. Olyan fórfiúnak ajkáról hangzottak el e szavak, a kinek vágya sokkal magasabbra hágott, mint egy turistáé ; a ki sokkal szebb országot ismert, mint a czitromok hazája; a kinek szemei olyan valóságokon csüggtek, a mik mellett Raphael és Michelangelo magasröptű fantáziájának nagybecsű alkotásai is mind elhomályosulnak ; és a ki sokkal drágább kincset vitt magával Rómába, mint a melyeket ott talált a megszámlálhatatlan* műkincsekben. „Rómát is meg kell nékem látnom" — tette fel magában a missziói lélektől át-, meg áthatott apostol. Ha ma élne, azt mondaná: Japánt, Indiát s a többi pogány földeket is meg kell nékem látnom. — Látnom kell „Rómát", — oda kell mennem a földi élet köz* Augusztus császár idejéből csak szoborról, mintegy 70,000-ről tesznek említést a historikusok.