Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

Melanchthon új munkálatán s csak azt jegyezte meg róla : „sie sei zu sanft gehalten", vagyis, hogy nagyon enyhe formában van megírva. Annál többet javított a szövegen maga Melanchton, ki egyidejűleg dolgozott a latin és a német szövegen. Utóbbi előbb készült el egészen. A bevezetés és záradék szerkesztésével, mely nagyobb diplomatikus ügyességet és eszélyesebb politikai magatartást igényelt, az ügyes kanczellár, dr. Brück, bízatott meg, a kinek német szövegét latin nyelvre Jónás fordította. így keletkezett a közös előmunkálatok alapján a „védőirat", vagy a mint most már nevezték, a „hitvallás". Eredetileg csak a szász választófejedelemség hitvallásának tekintették. György brandenburgi őrgróf s néhány birodalmi város ev. képviselője azonban arra törekedett, hogy e hitvallás az összes német ev. rendek közös hitvallásaként nyujtassék be a császárnak. S a míg e felett tanácskoztak, a császár egészen váratlanul, június 20-án, a birodalmi gyűlés megnyitásánál, egy latin és német nyelven szerkesztett emlékiratot kívánt az evang. párt panaszairól és hitnézeteiről. A miért is az ev. fejedelmek és képviselők, tanácsosok és theologusok összejöttek s előttük a hitvallás felolvastatott s a rendek által aláíratott. Melanchthon kezdetben csak a theologusok aláírását kívánta, a fejedelmek és rendek azonban liitök nyílt vallásáról és bizonyságtételéről lemondani nem voltak hajlandók. Aláírták a hitvallást: János szász választó fejedelem és fia, a később nagy szerepet játszó János Frigyes, György brandenburgi őrgróf, Ernő lüneburgi herczeg, Fülöp hesseni tartománygróf, Farkas anhalti herczeg, Nürnberg s Reutlingen városok s mások képviselői. A császár az aláírt iratoknak egyszerű átadását kívánta, de az ev. pártiak kieszközölték, hogy hitvallásuk és pedig német nyelven, a nyilvános ülésen is felolvas -tassék. Ez június 25-én, dr. Bayer szász választófejedelmi alkanczellár által a püspöki palota kápolnájában meg is történt s kimondhatatlan jó benyomást tett a róm. kath. párt elfogulatlanabb tagjaira is. A hitvallás felolvasása után a császár a kéziratokat magához vette. A latint megtartotta, a németet pedig a majnczi szász választófejedelemnek adta a birodalmi levéltár számára. Mindkét eredeti példány ma elveszettnek tekintendő, s a prot. tudósoknak, p. o. Hase történetírónak kutatásai eredményteleneknek bizonyultak. Azt mondják, hogy a latint Alba semmisítette volna meg, s lehetséges, hogy a német példány valahol a vatikáni levéltárban rejtőzik s várja a történeti kutatás számára a megközelítést. ím ez az ágostai hitvallás rövid története. Már annak rajzából is kitűnik, hogy az ágostai hitvallás minden ízében: tartalmában, fogalmazásában és czéljában egyaránt védő (apologetikus) és békés (irenikus) jellegű. Rövid összefoglalása az az ev. keresztyénség üdvigazságainak, az uralkodó egyház hamis, külső (pelagianismus) s a szektások, a Luther által ú. n. rajongók (Schwarmgeister) hamis benső (spiritualismus) vallásos felfogásával szemben. Előbbi hamis külső közbenjárást és biztosítást tanít az üdv személyes elsajátítása helyett; az utóbbi a Luther által megújított ev. ker. szabadságot a tényleg fennálló egyházi, társadalmi és politikai rend felforgatására használta fel. Előbbit tehát a hamis külsőség, utóbbit a hamis bensőség jellemzi a vallás dolgában. Erre való tekintettel a hitvallás, minden irenikus állásfoglalása daczára egyaránt Róma- és szektaellenes, s 1555 óta Németországban — Kálvin követőire is kiterjedőleg — az egyházjognak is alapja. Luther ugyan nem szerzője e hitvallásnak, de jogosan atyjának mondható. Hisz ő volt a szerzője a marburgi, schvvabachi és torgaui czikkeknek, mint az ágostai hitvallás főforrásainak. Tartalma egészen a Lutheré, de már az alakja Melanchthoné. Azok tehát, a kik a hitvallás lutheri eredetét tagadják, történetellenes nézetet vallanak. Érdekes, hogy Luther a pápáról, mint Antikrisztusról és a tisztító tűzről is szeretett volna bevenni egy czikket a hitvallásba, mely kérdésekről aztán később a schmalkaldeni czikkekben nyilatkozott oly határozottan és erősen. Az ágostai hitvallásnak a gondolatmenete a következő: Az első rész (1—21. czikk) czíme : „Articuli fidei praecipui", vagyis az ev. hitnek és tannak főbb czikkei. Ide tartozik az Istenről, az emberről, a Krisztusról szóló tan. A 4-ik czikk a megigazulásról az üdv elsajátítására vonatkozó ellentétes tanoknak a megindítója s ennyiben főczikke a hitvallásnak. Ezt követik a lelkészi hivatalról s a megigazító hit életerős erkölcsi megnyilatkozásáról (nova obedientia — új engedelmesség) szóló czikkek. A 7—16. czikk az egyházról s annak sakramentomairól szóló tant tárgyalja. A 17. czikkei befejeződik a hitvallás tulajdonképeni keresztyén rendszere s a többi czikkek (18—21) a szabad akaratról, a bűn eredetéről, a hitről és a jó cselekedetekről s a szentek tiszteletéről, annak mintegy függelékét képezik. A Il-ik rész (22—28. czikk) czíme: „Articuli in quibus recensentur abusus mutati", vagyis a változtatandó visszaélésekről és tanellentétekről szóló czikkek. Ezekben szól az Úrvacsora mindkét szín alatt való kiszolgáltatásáról, a papok házasságáról, a miséről, a gyónásról, a fogadalmakról s a püspökök joghatóságáról. Dr. Szlávík Mátyás. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Bocskay István Hatalma És Dicsősége. Gondolatok Jel. 18, 1. fölött. írta és Hajdúböszörményben a Bocskay-ünnep alkalmából, a Bocskay-téri templomban 1907 június 2-án elmondotta Dicső fi József, a debreczeni ref. theol. akadémia volt nyilv. rendes professzora, a debreczeni ref. egyház egyik lelkipásztora és a tiszántúli ref. egyházkerület főjegyzője. Ára 60 fillér. Kapható : Csáthy Ferencz könyvkereskedésében. 1—23 1. Szívet elbűvölő nagy idők emlékei szólnak e minden ízében magyar ünnepi beszédben. Megérdemli, hogy vele foglalkozzunk. Egyébként is hozzá vagyunk szokva,