Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

kesztőjével, olvasóink legyenek szívesek bennünket azt hangoztatják, hogy váltassanak meg azok az nyomon kisérni, hogy szemlélődésünk tanulságait állam által, s ezen a réven az állam olyan óriási azonnal elvonhassák. müveit területhez jutna, a melynek parczellázása Tekintsünk be legelső sorban a kultuszminisz- által a toldéhes paraszt-szoczializnius száját beteriumba. Ha itt kérdezősködünk a protestáns tömhetné. Szépnek, nagylelkűnek, hazafiasnak látiigyosztály felől, azt a feleletet fogjuk kapni, hogy szik ez az ajánlat; de Ön, szerkesztő úr, talán ilyen nincs. Ha azonban a r. kath. ügyosztályt még sem tart bennünket annyira ostobáknak, hogy keressük, ezt már megtaláljuk, mert ez van. S ha itt a tarka köntös alól kilógó lólábat meg ne egy kissé itt időzünk s figyelemmel kisérjük a látnánk. Ez az ajánlat nem egyéb, mint ügyes, dolgok menetét, látni fogjuk, hogy ez az ügyosz- ravasz ultramontán sakkhúzás, a végre, hogy a tály tulajdonképen nem egyéb,, mint a berezeg- r. kath. egyházi vagyon, állami eredetű részével primási iroda expoziturája, a mennyiben semmiféle, együtt, még biztosabban az Önök kezébe kerüljön, csak valamelyes fontossággal bíró ügy sem intéz- feltétlen rendelkezéssel, mint az autonomia útján, tetik el a nélkül, hogy a herczegprimási irodával Hiszen, ha ezt önök keresztül tudják vinni, gazne konferálnák meg. Sőt nem mondunk nagyot, dagabbak lesznek a magyar államnál, mert az ha egyenesen azt állítjuk, hogy a r. kath. egyház szegény tele van adóssággal, önök pedig teljesen legfontosabb ügyeire vonatkozó törvényjavaslat- és tehermentes vagyon birtokába jutnának s egyebet intézkedés-tervezetek nem annyira a kultuszminisz- sem kellene tenniök, mint lenyírogatni a sok száz teriumban, mint inkább a herczegprimási irodában milliót érő, biztos államkötvények szelvényeit! készülnek el. Itt tehát a r. kath. egyháznak egy Vájjon nem így van-e szerkesztő úr?! olyan prepotens helyzetével van dolgunk, a mely, Haladjunk még tovább. A jelenlegi kultuszba egyenesen nem vág is bele a mi rendünkbe, miniszter 8 milliós újabb államsegélyt igért nekünk de módot és alkalmat ad arra, hogy míg mi pro- s annak első millióját már tényleg ki is utalvátestánsok, az újabb idő egyház- és iskolapolitikai nyosta. Ennek, a szükségleteinket még nem fedező, alkotásai folytán csak veszítettünk, addig a r. kath. jogos igényeinket ki nem elégítő 3 milliónak tőregyház nemcsak jogait tudta megóvni, de még vény által való biztosítása azonban még mindig eredményeket is ért el, pl. hogy másra ne hivat- késik. Vájjon miért? Tudakozódjék csak utána kozzam, csak legközelebb, az iskolai törvényalko- a kultuszminisztérium r. kath. osztályában vagy a tásoknál is, a szerzetes és apáczatanítók állam- herczegprimási irodában és azt a bizalmas felvilásegélyével és helyzetük exemptté tételével. Vájjon gosítást nyerendi, hogy azért, mert ennek biztosícsak rémlátások, csak káprázatok ezek? tását junktimba hozta valamely nagy hatalom a De menjünk tovább. íme ott áll előttünk nagy r. kath. autonomia megvalósításával. Az a nagy kérdőjelképen a róm. kath. autonomia. Hogy lesz hatalom pedig nem mi, protestánsok vagyunk, belőle valami, sokáig nem hittük, nemcsak mi Azután a kultuszminiszter azt is kijelentette, protestánsok, de Önök sem, szerkesztő úr! Ma hogy a 3 milliónál többet nem adhat; nem emelpedig önök már boldog reménykedéssel, mi pedig heti a lelkészi kofigruát, nem biztosíthatja a leifélő aggodalommal nézünk e tekintetben a közel készek korpótlékaít és nem adhat semmit akadéjövőbe. Meg van igérve önöknek egész határozottan miáink segélyezésére. S mire ébredünk mégis?! az autonomia. Pedig ezt, a mint Ön szerkesztő Arra, hogy mihelyt a r. kath. lelkészi kongrua úr igen jól tudja, a r. kath. főpapság csak abban rendezése kerül szőnyegre, mindjárt kilátás van a az esetben fogadja el, ha egyfelől a püspöki jogok lelkészi fizetések minimumának '2400 koronában teljes egészükben megóvatnak, másfelől pedig az megállapítására, nemcsak, hanem arra is, hogy a egyháznak állami eredetű vágyónál , nézve az főpapi birtokok lehető csekély megterhelése mellett, autonomikus kezelés biztosíttatik. H. pedig a r. a rendezési költségek legnagyobb részét az az kath. egyház mindezeknek birtokába jut, olyan állam vállalja magára, a mely már bőven kiadta anyagi erő felett fog rendelkezni, a íellyel mi, a r. kath. egyház részét a közvagyonból s a mely szegény protestánsok, a versenyt egyáltalán fel nem mindjárt szegény, mihelyt a protestáns egyházak vehetjük, és olyan függetlenségre tesz szert, a mely jogos igényeinek kielégítéséről van szó. Vájjon mellett még kevésbbé fogja szükségét érezni annak, nem az ultramontanizmus kezét láthatjuk-e itt is, hogy a felekezeti egyenlőség és viszonosság tör- nem csupán a maga területén mozogva, hanem vényét respektálja. Vájjon nem fenyeget-e erről egyenesen a mi dolgainkba avatkozva? Vagy talán az oldalról bennünket, protestánsokat, veszedelem? ez is csak rémlátás és káprázat, szerkesztő úr? í Vájjon a jelek csak rémlátások, káprázatok ? I S mi történt a népiskolai törvényjavaslatok De íme, Ön arra mutathat reá, hogy a ma- tárgyalásánál ? Az, hogy csak néhány, de nem gyar r. kath. egyházban vannak már olyanok is, protestáns beavatott előleges tudtával, a részletes a kik nem ragaszkodnak a főpapi birtokokhoz $ tárgyalás során beterjesztetett egy indítvány, a