Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-19 / 20. szám

vágyát anyagi erő hiányában nem teljesítheti? Nagyon kevés gazdag ember van a mai társadalomban; mert gazdag ember csak az, a kinek igénye vagyonánál kevesebb, a ki minden kellemetlen érzés nélkül tud olyan vágyairól lemondani, a melyeknek kielégítésére anyagi ereje elégtelen. És ezt a felfogást csak az igaz keresztyén világnézet olthatja az emberiségbe, a mely élő tiltakozás az anyagi javak túlbecsülése ellen, a mely nap-nap után kell hogy hirdesse, hogy botor az az ember, a ki a vagyon ós 'élv utáni szilaj versenyfutásban elrohan az igazi boldogság legszebb életörömei mellett. A keresztyén felfogásnak, a keresztyén világnézetnek kell továbbá megvédelmeznie az emberiséget egy másik nagy veszélytől : a modern álkultura és annak minden fattyúhajtása ellen; az ellen a nevetséges törekvés ellen, hogy az emberi ész segélyével fejtsünk meg minden tüneményt, hogy kigúnyoljunk s eldobjunk magunktólmindent, mit dialektikánk gyarló eszközeivel meg nem fejthetünk, fellázadjunk az erkölcs azon örökös igazságai ellen, a melyek több-kevesebb sárral keverve be vannak oltva minden ember- lelkébe ; ez az emberiség dekadens időszakait jellemző morális anarchiának szánalmas martalékává teszi az emberiséget. A pusztulás, züllés ez utján fel kell tartóztatnunk az emberiséget ; nem a sötétség, nem az emberi tekintély, de az igazság, az igazi tudás fegyvereivel. Az igazi tudással, a mely beigazolja azt, hogy a mi elménk nyomorúságos gyenge eszköz arra, hogy azzal az élet nagy problémáit megfejthessük; hogy a dolgok mélyére való minden őszinte törekvés az emberi ész véghatárához jut; hogy üres fantazmagória, tudákos mezbe öltöztetett dajka-mese az úgynevezett bölcsészek minden világnézete ; hogy a magára hagyatott emberi ész reménytelen útvesztőbe visz, a melyből csak a lelkünkbe oltott örök erkölcsi igazságok belső sugalata vezethet erőt, bókét, nyugalmat adó világnézet biztos révpartjába. És végül az igaz keresztyén szellem védhet meg bennünket a felekezeti türelmetlenségnek újult erővel kitörő veszélyeitől. Nem akarom e veszélyeket túlbecsülni. Nem hiszem, hogy azok visszaidézhessék régmúlt idők sötét korszakát, de igen is nagy veszélyt látok bennök azért, mert az igaz vallásosságnak, a vallás és felvilágosodottság közötti összhangnak legveszélyesebb ellenségei. A felekezetiességnek, a klerikálizmusnak ellenünk irányuló törekvéseivel meg kell küzdenünk. De vigyázzunk : ragályos betegséggel állunk szemben; oly akczióval, a mely könnyen szülhet hasonló természetű ellenakcziót-A mi küzdelmünknek, a mi ellenállásunknak nem szabad felekezeti alapra helyezkednie. Nekünk nem szabad hasonló felekezeti elfogultságra ragadtatnunk magunkat. A mi ügyünk nem egy felekezeté: az egész felvilágosodott társadalom közös ügye az, s a mi helyünk, a mint a múltban volt, úgy jelenleg is az egész felvilágosodott magyar közvélemény egyesült táborában van. Ha onnan kiragadtatjuk, eltolatjuk magunkat, nem erősítjük, de gyengítjük az ellenállási erőt. Hiszen lehetetlen, hogy róm. kath. honfitársaink nagy zöme is be ne lássa, jnennyire árt a vallás igazi nagy érdekeinek a felekezetek közötti torzsalkodás. Ennek láttára Bizáncz jut az ember eszébe. Bizáncz, a melynek utczáit theologusok veszekedése töltötte be, a midőn barbár hordák döngették a város kapuit, Hát vájjon a hitetlenség, az erkölcsi anarchia barbár hordái nincsenek-e most is a keresztyénség kapui előtt ? Vájjon nem ott van-e a közös ellenség, a kivel szemben egyesült munkával kellene felhasználnunk mindnyájunk erejét? Vájjon nem Krisztus ellen fordulunk-e, midőn egymás elleni küzdelemben fecséreljük el azt az erőt, a melynek minden porczikájára az emberiség lelki javára irányuló építő munkának olyan szüksége van ? Nemes lelkek fel-feltámadó ábrándja az egy akol és egy pásztor felé való törekvés. A szó szoros értelmében soha meg nem valósulhat az. Az emberiség vallásos meggyőződését hiába1

próbáljuk bárminő erőlködéssel megalkotott kompromisszum dogmatikus rendszerének spanyolcsizmájába beleszorítani. De igenis megvalósulhat az egy akol és egy pásztor fogalma a szónak sokkal nemesebb, sokkal tisztább értelmében, ha egyik felekezet testvérét látja a másikban, ha munkatársaknak, bajtársaknak érezzük magunkat ugyanazon nagy és szent ügy szolgálatában s egész erőnket közös hivatásunk lehetőleg tökéletes betöltésére fordítjuk. Óriási munka vár reánk, főtisztelendő közgyűlés, anyagi és szellemi téren, az emberi élet minden vonatkozásaiban. E munkában a lelkészi kart nem hagyhatjuk magára és a lelkészi karnak nem szabad magát izolálnia. Hallottuk ma is, hogy egyetemes papság vagyunk. Annak is kell éreznünk magunkat, s ez érzületnek kell egész életünkben, egész működésünkben kifejezésre jutnia. De hogy ezt tehessük, élő hitre van szükségünk. Élő hitre, a mely nem konvenczionális formaságnak tekinti a vallásosságot, nem is a dogmákhoz való gépies ragaszkodásból áll, de bensőnkből fakadó és egész lényünket átható, minden cselekedetünket irányító'élő erő, a mely Jézus tanítása nyomán keresi és megtalálja Istent, az örök igazság és örök szeretet, az örök jóság és örök irgalom Istenét, a kivel szemben gyarló, hitvány porszem az ember, a ki nélkül szánalmas vergődés, vanitatum vanitas minden emberi erőlködés. 0 előtte kell magunkat igazán Gavora és Hausner Egyházfelszerelő és oltárépítő műintézet. Úrasztalterítők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi~utcza 41.