Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-19 / 20. szám

vágyát anyagi erő hiányában nem teljesítheti? Nagyon kevés gazdag ember van a mai társadalomban; mert gazdag ember csak az, a kinek igénye vagyonánál kevesebb, a ki minden kellemetlen érzés nélkül tud olyan vágyairól lemondani, a melyeknek kielégítésére anyagi ereje elégtelen. És ezt a felfogást csak az igaz keresztyén világnézet olthatja az emberiségbe, a mely élő tiltakozás az anyagi javak túlbecsülése ellen, a mely nap-nap után kell hogy hirdesse, hogy botor az az ember, a ki a vagyon ós 'élv utáni szilaj versenyfutásban elrohan az igazi boldogság legszebb életörömei mellett. A keresztyén felfogásnak, a keresztyén világnézet­nek kell továbbá megvédelmeznie az emberiséget egy másik nagy veszélytől : a modern álkultura és annak minden fattyúhajtása ellen; az ellen a nevetséges törekvés ellen, hogy az emberi ész segélyével fejtsünk meg minden tüneményt, hogy kigúnyoljunk s eldobjunk magunktól­mindent, mit dialektikánk gyarló eszközeivel meg nem fejthetünk, fellázadjunk az erkölcs azon örökös igazságai ellen, a melyek több-kevesebb sárral keverve be vannak oltva minden ember- lelkébe ; ez az emberiség dekadens időszakait jellemző morális anarchiának szánalmas mar­talékává teszi az emberiséget. A pusztulás, züllés ez utján fel kell tartóztatnunk az emberiséget ; nem a sötét­ség, nem az emberi tekintély, de az igazság, az igazi tudás fegyvereivel. Az igazi tudással, a mely beigazolja azt, hogy a mi elménk nyomorúságos gyenge eszköz arra, hogy azzal az élet nagy problémáit megfejthessük; hogy a dolgok mélyére való minden őszinte törekvés az emberi ész véghatárához jut; hogy üres fantazmagória, tudákos mezbe öltöztetett dajka-mese az úgynevezett bölcsészek minden világnézete ; hogy a magára hagyatott emberi ész reménytelen útvesztőbe visz, a melyből csak a lelkünkbe oltott örök erkölcsi igazságok belső sugalata vezethet erőt, bókét, nyugalmat adó világnézet biztos révpartjába. És végül az igaz keresztyén szellem védhet meg bennünket a felekezeti türelmetlenségnek újult erővel kitörő veszélyeitől. Nem akarom e veszélyeket túlbecsülni. Nem hiszem, hogy azok visszaidézhessék régmúlt idők sötét korszakát, de igen is nagy veszélyt látok bennök azért, mert az igaz vallásosságnak, a vallás és felvilágo­sodottság közötti összhangnak legveszélyesebb ellenségei. A felekezetiességnek, a klerikálizmusnak ellenünk irá­nyuló törekvéseivel meg kell küzdenünk. De vigyázzunk : ragályos betegséggel állunk szemben; oly akczióval, a mely könnyen szülhet hasonló természetű ellenakcziót-A mi küzdelmünknek, a mi ellenállásunknak nem szabad felekezeti alapra helyezkednie. Nekünk nem szabad hasonló felekezeti elfogultságra ragadtatnunk magunkat. A mi ügyünk nem egy felekezeté: az egész felvilágosodott társadalom közös ügye az, s a mi helyünk, a mint a múlt­ban volt, úgy jelenleg is az egész felvilágosodott magyar közvélemény egyesült táborában van. Ha onnan kiragad­tatjuk, eltolatjuk magunkat, nem erősítjük, de gyengítjük az ellenállási erőt. Hiszen lehetetlen, hogy róm. kath. honfitársaink nagy zöme is be ne lássa, jnennyire árt a vallás igazi nagy érdekeinek a felekezetek közötti tor­zsalkodás. Ennek láttára Bizáncz jut az ember eszébe. Bizáncz, a melynek utczáit theologusok veszekedése töl­tötte be, a midőn barbár hordák döngették a város kapuit, Hát vájjon a hitetlenség, az erkölcsi anarchia barbár hordái nincsenek-e most is a keresztyénség kapui előtt ? Vájjon nem ott van-e a közös ellenség, a kivel szemben egyesült munkával kellene felhasználnunk mind­nyájunk erejét? Vájjon nem Krisztus ellen fordulunk-e, midőn egymás elleni küzdelemben fecséreljük el azt az erőt, a melynek minden porczikájára az emberiség lelki javára irányuló építő munkának olyan szüksége van ? Nemes lelkek fel-feltámadó ábrándja az egy akol és egy pásztor felé való törekvés. A szó szoros értelmében soha meg nem valósulhat az. Az emberiség vallásos meg­győződését hiába1 próbáljuk bárminő erőlködéssel meg­alkotott kompromisszum dogmatikus rendszerének spanyol­csizmájába beleszorítani. De igenis megvalósulhat az egy akol és egy pásztor fogalma a szónak sokkal nemesebb, sokkal tisztább értelmében, ha egyik felekezet testvérét látja a másikban, ha munkatársaknak, bajtársaknak érezzük magunkat ugyanazon nagy és szent ügy szolgá­latában s egész erőnket közös hivatásunk lehetőleg tökéletes betöltésére fordítjuk. Óriási munka vár reánk, főtisztelendő közgyűlés, anyagi és szellemi téren, az emberi élet minden vonat­kozásaiban. E munkában a lelkészi kart nem hagyhatjuk magára és a lelkészi karnak nem szabad magát izolálnia. Hallottuk ma is, hogy egyetemes papság vagyunk. Annak is kell éreznünk magunkat, s ez érzületnek kell egész életünkben, egész működésünkben kifejezésre jutnia. De hogy ezt tehessük, élő hitre van szükségünk. Élő hitre, a mely nem konvenczionális formaságnak tekinti a vallá­sosságot, nem is a dogmákhoz való gépies ragaszkodás­ból áll, de bensőnkből fakadó és egész lényünket átható, minden cselekedetünket irányító'élő erő, a mely Jézus tanítása nyomán keresi és megtalálja Istent, az örök igazság és örök szeretet, az örök jóság és örök irgalom Istenét, a kivel szemben gyarló, hitvány porszem az ember, a ki nélkül szánalmas vergődés, vanitatum vanitas minden emberi erőlködés. 0 előtte kell magunkat igazán Gavora és Hausner Egyházfelszerelő és oltárépítő mű­intézet. Úrasztalterítők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi~utcza 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom