Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-13 / 2. szám

tel, áldozattal egyiránt. Tagja volt az alkotraányozó s törvényhozó reform, zsinatoknak, bár a legutolsón már, agg kora és súlyos betegsége miatt meg nem jelenhetett, hanem póttagok képviselték. Szilágyi Dezső halálával — mint legidősebb egyházmegyei gondnok — egyházkerületi főgondnoki helyettes gyanánt is szolgált. Az egyházközségek és iskolák ügyét, mint egyházmegyei gondnok, igazán szívén viselte. 40 éves gondnoksága alatt a nagy kiterjedésű, de csak néhány kisebb és néhány igen népes gyülekezetből álló kecskeméti ref. egyházmegye gyülekezeteinek száma csaknem megkétszereződött. Többször volt uri háza (Abonyban) fontos tanácskozásoknak helye s nem egyszer ő maga az egyházmegyei közgyűlésnek vendéglátó gazdája. Nyájas arczát oly szívesen láttuk gyűléseinken, oly kellemes volt szívhez szóló beszédét hallani. . . . Még most is emlékszem, a mint a Nagykőrösön tartott egyházmegyei gyűlésen egy öreg lelkipásztort (Martont) érzékenyen elparentált. . . . Mintha most is látnám, midőn Szinok Sándor nagykőrösi ref. tanítónak meghozta a koronás arany érdemkeresztet s mily lelkesen méltatta az öreg érdemes tanítót. Hallottam, midőn néhány éve búcsúzni akart, hogy kérte szívet indítólag a nyomába lépő nemzedéket az egyház szeretetére. Láttam, hallottam, mily szívesen, igazán patriarkhális szívességgel beszélt a föld népével. . . . És . . . És volt benne valami, a mi talán-talán kivesző félben van: az igazi kegyes patriarkhális főúri viselkedés. . . . Megbecsülte a lelkipásztort, mint Isten szolgáját; pártfogolta, kegyelte a tanítókat. ... Az abonyi (most nyugalomban élő) ref. lelkészt „Elek bácsinak" hívta; nem nagyúri leereszkedésből, hanem atyafiságos szeretetből, s „lelke jó angyala" (hitvese) is családtag gyanánt tekintette a lelkész nejét. Ünnepi alkalmakkor vendége volt az ekklézsia, lelkész és tanítók. És ezeket nem mint az „udvari környezet" kiegészítő részét tekintette az egész Antos-család, hanem mint mondám : „Istennek szolgáit." Az abonyi ref. egyház, az abonyi iskola (iskolás növendékek), Antos Jánosnak és nejének nemcsak évről-évre megújuló jótékonyságát tapasztalták, hanem alapítványokat is nyertek vala tőlük; mert igazi keresztyén szeretettel sáfárkodtak ezek javára. Beszéltem néhány hónappal ezelőtt egy legátussal, ki épen Abonyból jött, s elmondá, miként látta őt el Antos János; miként az ekklézsiát, mint küldött akóborokat a tanítók számára, mint hajtatott s ajándékozott tehenet a parókhiára, hogy ott az apró gyermekek jó tejjel legyenek ellátva. . . . Hallottam érzékeny búcsúszavát az abonyi lelkész-atyánkfiának Antos János sírboltja mellett felállított ravatalnál; de hallottam ugyanott a rétyi reform, lelkész (Czeglédi János) hálás megemlékezését is, ki tanítójával együtt eljött, hogy lerójja patrónusuk, Antos János iránt a kegyelet adóját; mert Antos János jóltevő keze elért egész a Háromszéki Havasok aljára is. Hallottam a kecskeméti esperes, Ádám Kálmán könnybefuló búcsúját is, midőn ismételte az egyházmegyei gyászjelentés e záró sorait: „Isten nyugtassa meg haló porában! Tiszta, becsületes lelkének adjon örök boldogságot az egekben!" Aláírom azt is, mit a családi gyászjelentés mond: „Áldás volt egész élete, legyen áldott emlékezete!" Szeretett püspökünk, fi Baksay Sándor parentált felette a palotában. Találó jellemzése — mit róla mondott — művészi és igaz. . . . Antos János élete egy bevégzett élet, mondotta; elérte ama kort, honnan az örökkévalóság magaslatai — melyekre a földi létből elkívánkozó lélek törekszik — már tisztán láthatók. . . . Tudom, hogy egy ily családfőre mindvégig büszkén tekinthet az üdvözült úri családja; egy ily családfőre, kinek nyomába lépni, kit követni erény és szerencse is. Tudom, hogy áldani kell érette a Gondviselést, ki őt nekünk adá; tudom, hogy a százados tölgy sorsa is az, hogy koronáját földre hajtsa, de nekem mégis ajkaimra jönnek a Siralmaskönyv szavai: „Megszűnt a mi szívünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk: mert elesett a mi fejünknek koronája." (Sir. V: 15., 16. v.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. Értesítés. Tisztelettel tudatom a nagytiszteletű lelkészi hivatalokkal, hogy a Református Egyházi Könyvtár első évi könyvilletményének (Warga Lajos, Kerületi egyháztörténelem I II. kötet) expediálása felhalmozott teendőim miatt néhány napi késedelmet szenvedett, de már folyamatban van s rövid idő alatt minden egyháznak megküldetik. Sárospatak 1907. jan. 3. Tisztelettel Trócsányi Bertalan könyvkereskedése. Megjelentek és beküldettek hozzánk a következő művek: Magyar evangélikus egyházjog. Irta dr. Mikler Károly, az eperjesi evang. egyházkerületi kollégium jogakadémiájának dékánja, az egyházjog és jogtörténelem tanára. Budapest, 1906. Grill Károly könyvkiadóhivatala. Nagy 8°. I—X -f- 1—741. Ára 15 kor. Megrendelhető a szerzőnél. Az orsz. ref. tanáregyesület évkönyve az 1906/7. évre. Szerkesztette 8. Szabó József egyesületi főjegyző. Az évkönyv közli az egyesület tisztikarának, választmányának és tagjainak névsorát, a sárospataki közgyűlés krónikáját és jegyzőkönyvét, az alkalmi istentisztelet rendjét, Dóczi Imre elnöki megnyitó beszédét, a főjegyző jelentését, Sinka Sándor, Radácsi György és Marton Sándor felolvasásait; a Függelékben pedig a fizetéskiegészítés tárgyában a kultuszminiszterhez, a kedvezményes vasúti jegyek tárgyában a kereskedelmi miniszterhez intézett kérvényeket és az egyesület által Kálvin nézeteinek és munkásságának a nevelés és tanítás terén felmutatását kívánó pályázatot. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület története. Irta Barcsa János debreczeni ev. ref. főiskolai tanár. I-ső kötet. Ára 5 korona. 8°. 273 lap. Kapható szerzőnél, Debreczenben. Az amerikai magyar ref. egyházmegye naptára 1907-re. Szerkesztette Kuthy Zoltán new-yorki lelkész