Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-05 / 18. szám

Atyát" gyenge; annak mélyebben kellene járnia. Hogy Krisztusban az Atyát lássuk, erős lélekkel kell a Krisztus lelkébe leszállanunk, s az ige halhatós fegyverét erős kezekkel forgatnunk, különben hiábavaló munkát vég­zünk, csak szavakat hordunk össze és üres szalmát csépelünk. Igen szép és tartalmas beszéd Csernák Béla: „Vald Péter adventi tanítása". A drága gyöngyöt kereső kereskedő képében gyönyörűen jellemzi Yaldot és köve­tőit, kik eladnak és elhagynak mindent, hogy a leg­drágább gyöngyöt: Krisztust és az ő országát megnyer­hessék ; az ilyen beszéd építő hatása elmaradhatatlan. E csoportból különösen kiemelkednek Harsányi Pál: „A virágvasárnapi hadvezér és király", aztán Veress István: „Elvégeztetett minden" czímű beszédei. Szintén jók és tartalmasak Balogh Ferencz : „Kelj fel a halál­ból", Kóréh Endre: „Feltámadt az Úr" és Csizmadia Lajos: „Áldozócsütörtöki tanulság" czímű beszédeik. Az ünnepek nemcsak hangulatkeltésre alkalmasak, hanem főként arra, hogy Krisztus életének főesemé­nyeiben vallásunk sarkköveit mutassuk fel hallgatóink előtt, hogy e köveken felépüljön az ő törhetlen hit- és erkölcsi életök. Többé-kevésbbé e beszédekben is ott látjuk az élő, ható és örökké munkáló Krisztust, kinek vezérlete alatt mind közelebb jutunk az ő országának megvalósulásához. Keresztesi Samu. (Folyt, köv.) BELFÖLD A felsőszabolesi református egyházmegye közgyűlése. Április hó 17—19. napjain tartatott meg a gyűlés Nyíregyházán, a vármegye székházának nagytermében. 17-én délig bizalmas eszmecserék, mintegy a moz­gató erők és indulatok megismerése, a mint egy figyelmes esperes tudatára juthat, közvetett és közvetlen utakon­módokon s ezek közlésével a kuszáltabb szálakat is könnyebben lehet kibogozni. Ugyanezen nap délutánján előértekezlet a fontosabb tárgyak felett. 18-án volt a közgyűlés. Elég népes és érdekes. Megható szép jelenet volt mindjárt kezdetén, midőn esperesünk alapos készültségű és eszményi törekvésű fia: ifj. Görömbei Péter, pár évi papsága után, nagy bizalommal, aljegyzőül választatván, esküt tett a köz­gyűlés előtt s a nemes önérzettől és örömtől meghatott esperes-apa, igazán szíve szerint kérte rá és működésére Isten áldását. Aztán majdnem újra választás következett. Ugyanis Koroi József, 8 éves aljegyző, hivatkozva nagy elfoglaltságára, előre beadta lemondását írásban. De a közgyűlés szeretete és ragaszkodása erősebb volt s még a makacskodást is megtörte s a nagyszorgalmú és kiváló széptollú jegyző megmaradt. De a kettős örömet mégis zavarta valami. Harmadik jegyzőnk, Erdélyi Imre, a mély­kedélyű költő és zsoltáríró, a hosszú éveket igérő erős férfiú, alattomos kór sorvasztó lázában ég, emésztődik s távol maradt. Közóhajként imádkoztuk rá Isten gyógyító balzsamát. 74 pontot jelzett a szétosztott tárgymutató s s \ között mindjárt elől állott, fontosságánál fogva is, az esperes időszaki jelentése. Szokásos megfigyelések, intéz­kedések, bejelentések s ezek között jóleső, felemelő, megható bizonyságai a hegyeket mozgató hitnek. Kezdem a legszebbel. Döge, ezeren felüli, földmíves kisgazdákból álló gyülekezet. Pár évvel ezelőtt egy átvonuló rettenetes orkán tornyát levetette s a templomtetőn keresztül hegyé­vel állott meg bent a templom padlózatán. Az egész helyiség rommá lett. Újra kellett építeni. Buzgó papja a külső segítség minden lehető eszközeihez folyamodott, de elvégre is, csak híveiben, kik maguk is szörnyű károkat szenvedtek, találhatta meg a kivánt segítséget. Tavaly készen volt az új Istenháza, a mai műízlésnek megfelelően, és a hívekre kivetett 63,970 koronából 52,297 korona ez ideig be is lett fizetve. Már új haran­gokra is gyűjtenek. Ehez igazán nem kell kommentár. — Veresmart, ezer körüli lélekkel, gazdálkodó és napszámos nép, néhány évvel ezelőtt nyakig adóssággal és folytonos czivakodással. Egy ifjú lelkipásztor vette át a kormány­lapátot, Horkay Barna s nemcsak elült a vihar a zajló habokon, hanem . . . „halaknak nagv, spkaságát rekeszté be". Adósságait kifizette, tavaly két harangot öntetett, egyiket 1000 koronáért, önkéntes adakozásból, Vég János egyháztag pedig 1600 koronáért a másikat öntette, azon kikötéssel, hogy azzal szegénynek és gazdagnak temeté­sekor ingyen harangozzanak. Előző pár évben templom­tetőt, gazdasági beruházásokat, mintegy 4200 koronáig létesítettek. — Gyulaj. Itt is zavar és zivatar volt még pár év előtt. Leszállt a béke angyala s élet kelt a romokon. 8831 K költséggel új iskolát, magtárt, mellék­helyiségeket építettek. Mikolay György főgondnok, saját költségen iskolai felszereléseket vásárolt mintegy 300 K értékben. — NagyJcálló központi iskolát emeltetett 12,000 K költséggel, mely iskolába Benedek Lajos állami hivatal­nok 300 korona értékű felszerelést ajándékozott. — Ofehértó két új harangot öntetett 2640 korona értékben, melyhez Egry Ferencz harangöntő és buzgó református hitsorsosunk vasállványt ajándékozott, mintegy 200 kor. értékben. Ez egyházunk is szegénysorsú kis egyház. — Kanyár 2000 K önkéntes adakozásból új orgonát, — Nagyhalász egy modern új iskolát, immár harmadikat, 10,000 K költséggel, mikor is buzgó gondnoka, Hideg István, saját gazdálkodását elhagyva, heteken át még ebédjét is az építkezésnél töltötte, hogy hiány vagy hát­rány ne legyen. — Tiszaszentmárton régi, emlékszem kis templomát, lehető stílszerűen kijavíttatta 4000 kor. költséggel. E felemelő tényeket örömmel vette tudomásul a közgyűlés s az istenes munkásoknak szíves elismeréssel adózott. íme a régi kovász új tésztákat is erjeszt, tápláló, ízes kaláccsá!

Next

/
Oldalképek
Tartalom